A Végszónak sem rossz interjúkötet tavaly jelent meg, és 38 ismert emberrel való beszélgetést tartalmaz. Magyarok és külföldiek, írók, színészek, zenészek, humoristák, és rendezők osztják meg a gondolataikat. Politikáról, mindennapokról, egymásról, a karanténról, és sok egyébről, melyek előkerültek a beszélgetések alkalmával.
Végszónak sem rossz
Talán túlságosan kiszámítható vagyok, ugyanis Margaret Atwood neve láttán mondtam azt, hogy muszáj elolvasnom ezt a könyvet. És nem is csalódtam. Egy közvetlen, intelligens, szerethető ember bontakozik ki még a szűkre szabott idő alatt is. Az után pedig az interjúalany kérdez a szerzőtől, Magyarországról.
Vidd, amit szeretnél, és hagyd a többit. – Így olvastam a Végszónak sem rosszt. Lehet lesz, aki megkövez ezért, és lehet lesz, aki egyetért, de ezek az interjúk annyira rövidek, hogy képtelenség az adott alanyt behatóbban megismerni, ha amúgy fogalmad sincs, hogy kicsoda. Vagy ha épp van fogalmad, de azt érzed, hogy az adott ember elbeszélése és válaszai egyszerűen untatnak (Knausgård). És iszonyatosan kár, amikor annyira zseniális az interjú(alany), hogy a végére érve azt kérdezed, hogy micsodaaa? ez csak ennyi?? (Skarsgård).
Érdemes figyelmesen megnézni a borítót, és az azon szereplő nevek felsorolását is, ugyanis én annyira leragadtam Margaret Atwoodnál, hogy egyszerűen nem láttam a másik kedvenc interjúalanyom nevét, Stellan Skarsgårdot. Szóval ő okozott nekem egy viszonylag nagy meglepetést.
A kötetben szereplő interjúk a Magyar Narancsban jelentek meg, az írások végén pedig ott szerepel a dátum is. Maguk az interjúk előtt pedig némi felvezető, hogy hogyan sikerült becserkészni az adott alanyt (szupersztárok esetében ez annyira nem is könnyű sokszor), vagy hogy mi a szerző benyomása az adott egyénről.
2020, a magyar változat: emberpróbáló, szörnyű, borzalmas, kibírhatatlan, emberileg és szakmailag egy lejtmenet, egy Tarr Béla-film ehhez képest smafu.
2020, a brit változat: No fun at all. Szabados fordításban: hát, viccnek azért durva.
A kedvenc interjúim
Stellan Skarsgård. Ez az ember annyira fesztelen és laza, a skandináv hidegség, és az amerikai barátságosság keveredik benne. Szóba kerül A nimfomániás és a pornó is, utóbbira azt válaszolja, hogy nyolc gyereke van, nincs idege pornót nézni. Az egyik csemete, Bill a tinikorom és a hírességek iránti rajongói korszakom utolsó alanya volt (még jóval azelőtt, hogy amerikai filmekben kezdett szerepelni), szóval ha már a magyarok és Magyarország is sűrűn előfordult az interjúkban és a könyvben, hiányoltam itt annak a ténynek az említését, hogy Billnek van egy magyar keresztneve is, István. Amit azért kapott, mert Budapesten fogant.
Margaret Atwood. A felnőttkoromra átalakult rajongásom egyik tárgya. Nagyon szeretem a regényeit, videós interjút nem sokat láttam tőle, de árad belőle a bölcsesség amellett, hogy hihetetlenül diplomatikusan fogalmaz. Ő az az ember, aki majdnem mindegy mit csinál és mit mond, érdekel.
A többi interjú nem került annyira közel a szívemhez, sokkal inkább azért volt számomra érdekes, hogy milyen érzést kelt bennem a beszélő. Sokuknál éreztem némi távolságtartást, amit nem rónék fel nekik, de az igazán közvetlen interjúk ezekhez képest felüdülések voltak. A Végszónak sem rossz számomra egy olyan kötet lesz, amit akkor fogok időről időre levenni a polcról és beleolvasni, amikor a számomra ismeretlen alanyokat kezdem megismerni. Patti Smith tudom kicsoda, de zeneileg a Daisy Jones & The Six playlistje miatt kezdtem iránta érdeklődni, ebben az időszakban pedig örültem, hogy vele is olvashattam interjút.
Kiknek ajánlom?
Mindenkinek, akit érdekelnek az interjúk. Alapvetően azt gondoltam, hogy kicsit memoár-jelleggel olvasom, hogy akiket nem “ismerek”, azokat is megismerem, viszont ehhez ez a formátum sajnos rövid. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ha érdekelnek más, híres emberek életéből morzsák, akkor remek választás lehet ez a kötet.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
38 interjú
Miért állt át analógról digitális fotózásra Nádas Péter? Milyen számítógépes játékon játszik Enyedi Ildikó? Ki az igazi hippi: Martin Amis vagy Ian McEwan? Miképp veszélyezteti Karl Ove Knausgard férfiasságát a nyilvános babakocsitologatás? Hogyan került Zadie Smith Esterházy Péter társaságában egy toscanai outletbe? Miért pofozta fel Margaret Atwood Elisabeth Mosst? Melyik kölcsönzőben szerezte Bödőcs Tibor orbáni pókhasát? Mit gondolnak a hírességek Trumpról? És Philip Rothról? És a teniszről?
Mindezt megtudhatjuk Köves Gábor második kötetéből, akinek interjúi a kétezres évek óta jelennek meg a Magyar Narancsban, ahol jelenleg szerkesztőként dolgozik. A köztes időben iskolapadokban és mozikban ült, innen – a mozikból – ered krónikus New York-mániája. Interjúalanyai közül talán Margaret Atwoodot és Patti Smitht “üldözte” a leghosszabban. Akadnak még be nem teljesült interjúálmai.