Halálról és életről címmel jelent meg Irvin D. Yalom és a felesége, Marilyn Yalom közös naplója. Vagy memoárja, kinek melyik kifejezés a szimpatikusabb. Marilynnél végzetes kimenetelű betegséget diagnosztizálnak, és arra kéri a férjét, hogy örökítsék meg a gondolataikat és mindennapjaikat az utókor számára. Terápia ez a házaspárnak, és segítség mindenkinek, akinek búcsúznia kell a társától. Értékes gondolatok a gyászfeldolgozásról mindenki másnak, akinek el kellett már valaha engednie bárkit, akit szeretett.
Halálról és életről
Marilyn Yalom sokkoló diagnózist kap az orvosától: myeloma multiplex, mely gyógyíthatatlan. Természetesen az orvosok mindent megtesznek, hogy minél tovább meghosszabbítsák az életét, azonban gyógyulásra nincs esély. A betegsége elején arra kéri férjét, a híres pszichiáterprofesszort, Irvin D. Yalomot, hogy közösen vezessenek egy naplót erről az időszakról. Irv vonakodva, de belemegy. Így született meg a Halálról és életről.
A kötetben havi bontásban egy-egy naplóbejegyzés olvasható mind Marilyntől, mind Irvintől. Nagyon sok ponton éreztem azt, hogy iszonyú fontos könyv, azonban volt egy olyan része, ami nagyon is szíven ütött. A halál az ittmaradóknak fáj. Aki elmegy – kiváltképp ha békésen – annak megkönnyebbülés egy hosszú betegség után.
A könyvből ez a gondolat nagyon szépen kirajzolódik, ugyanis Marilyn hihetetlen méltósággal és bölcsességgel kezeli a haldoklását. Ír a kezelésekről, arról, hogy mennyire rosszul érzi magát ezek után. És ír arról is, hogy a férjét félti, akit itthagy. A nő megbékélt az elmúlással, többször leírja, hogy 86 évesen teljes és boldog életet élt, mindent megkapott, amit csak kívánhatott. Eközben Irvin is látja ezt, azonban neki számot kell vetnie azzal az élettel, melyben a felesége már nem lesz jelen, akivel 65 éve vannak együtt. Számot kell vetnie a saját elmúlásának gondolatával is, mely már közel sem rémiszti meg annyira, mint jó néhány évvel korábban.
A gyász az ár, amit meg kell fizetnünk azért, hogy volt merszünk szeretni.
A könyv egyik talán meglepő részlete, hogy Marilyn, miután nem hatásos egyik kezelés sem, az orvos asszisztált eutanáziát választja. Ezt korán eldönti, és a könyvben viszonylag részletesen is szó van róla, hogy pontosan hogyan is lehetséges a kaliforniai törvények értelmében. Ez pedig egy másik pont a búcsúzásban, mellyel Irvnek meg kell békélnie.
Gyászfeldolgozás
A kötet 2019-ben íródott, gyakorlatilag azelőtt, hogy a koronavírus a feje tetejére állította volna az általunk ismert világot. A pandémiában rengeteg ember halt meg, és úgy gondolom, hogy talán most aktuálisabb a gyász témája, mint bármikor korábban. Noha teljesen eltérő a Yalom házaspár helyzete, azonban Marilyn halála után Irvin a saját gyászát is megosztja. A saját tapasztalatait, és terpeautakénti tudását is.
A szeretett személy halála után el kell telnie egy évnek legalább, hogy az élet visszatérhessen a normális kerékvágásba. Meg kell élni minden születésnapot, ünnepet, évszakot, jeles alkalmat a szeretett személy nélkül ahhoz, hogy elindulhasson a gyógyulás. Ehhez néha plusz egy évre is szükség van. Ez alól dr. Yalom sem kivétel.
A könyv nagyszerűsége számomra, hogy a maga csúf valójában mutatja meg a gyászt. Nem a fekete ruhás, napszemüveges gyászolót, aki csak néhány képkockányira villan fel a filmekben, hanem azt a részét is, amiről még mindig mintha tabu lenne beszélni. A depressziót, az öngyilkos gondolatokat, a tehetetlenséget, a kilátástalanságot. Ami függetlenül az ember a világban betöltött helyétől, mindenkire ugyan úgy csap le, válogatás nélkül. Ami ugyan úgy letaglózza a pszichiáterprofesszort is, aki viszont tisztában van minden egyes aspektusával, de képtelen eltávolítani magát az érzelmeitől, és objektiven gondolkodni.
Összegzés
Bevallom, rettegtem ettől a könyvtől, még akkor is, ha nagyon kíváncsi voltam rá. Sokat tudok a gyászról – mind tapasztalatból, mind tankönyvi példákat –, de minden alkalommal kíváncsi vagyok arra, hogy vajon ami és ahogy velem történt, az mennyire volt normális. Nos, a helyzethez képest azt hiszem megálltam a helyem, bár ha pszicholgiai terminusokban kellene jellemeznem azt az időszakot, akkor valószínűleg a többszörösen traumatizált lenne a legmegfelelőbb kifejezés.
A könyben a már említett gondolat volt talán a legmegnyugtatóbb számomra. A halál és a gyász az ittmaradóknak fáj, a távozóknak valószínűleg sokszor megnyugvás, főleg egy hosszú, fájdalmas betegség után. A Halálról és életről végén Irvin ír az érzéseiről, ami még ha szörnyű is volt, mégis megnyugtatónak éreztem, hogy ez az az élethelyzet, amikor semmi sem normális. És ez a rengeteg sötét érzelem mégis normális. Hogy meg kell élni a veszteséget, szembe kell nézni mindezzel.
Ugyan teljesen más téma, de a Holtak vallatója című könyv kapcsán éreztem még egyfajta megnyugvást a halál témájával kapcsolatosan. Dr. Shepherd kórboncnok, azonban a tapasztalatai alapján leírja, hogy sokan békére lelnek az elmúlásban, vagy hogy maga a halál egy folyamat, és nem egyik pillanatról történik a másikra.
A Halálról és életről küzdelem az egyre gyorsabban közeledő elmúlással, hogy még a lehető legtöbb időt tudja a házaspár együtt tölteni. És óda az élethez, hogy mi mindent megadott nekik, mennyi szép emlékük van. Emiatt pedig talán többféle olvasata is lehet a kötetnek, és ki-ki a hozzá közelebb álló gondolatokat tudja hasznosítani belőle.
Sok éve vallom meggyőződéssel, hogy a halálszorongás és a meg nem élt élet érzése között egyenes összefüggés van. Más szóval: minél inkább úgy érezzük, hogy sok mindent elmulasztottunk, annál inkább szorongunk a haláltól.
Kiknek ajánlom?
Mindenkinek, aki találkozott már a gyásszal valamilyen formában. Úgy gondolom, hogy az azóta eltelt időtől függ, hogy megrázó lehet-e ez a könyv. Ajánlom azoknak is, akik Irvinhez és Marilynhez hasonló helyzetben vannak, leginkább a nem vagy egyedül érzése miatt. Nem utolsó sorban pedig ajánlom mindenkinek, aki szereti Irvin D. Yalom munkásságát, vagy csak felkeltette a figyelmét a könyv.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
“Felejthetetlen és fájdalmasan szép történet a sírig tartó szerelemről. Még hosszú évekig velem marad.” – Lori Gottlieb, az Akarsz beszélni róla? szerzője
Miután kiderül, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved, Marilyn és férje, Irvin D. Yalom, a neves pszichoterapeuta elhatározzák, hogy közösen írt naplóban vallanak a közelgő véggel vívott küzdelmükről. Szívbe markoló írásuk az elválás és veszteség fájdalmáról, az élettől való búcsúzás méltóságáról szól, és arról, hogyan lehet úgy élni és szeretni, hogy visszatekintve semmit ne kelljen megbánni.
“Egy gazdagon megélt közös élet után a Yalom házaspár bátran és együtt néz szembe az életből való távozás szorongató közelségével.” SINGER MAGDOLNA