A szemtanú vallomása – és látomás a Föld jövőjéről
Sosem voltam megrögzött környezetvédő – megteszem, amit tudok a saját komfortzónában – ám az Egy élet a bolygónkon hiába hittem, hogy nekik szól, pozitívan csalódtam, ugyanis pont azokat szólítja meg, akik csak annyit hallanak, hogy klímakatasztrófa, baj van, vagy hogy az unokáinknak már nem lesz hol élni.
Attenborough elmeséli adatokkal és képekkel, hogy milyen volt a Föld akkoriban, amikor ő gyerek volt, és hogyan változott az évek során, hol tartunk most, és milyen kilátásaink vannak a közeli és távoli jövőre nézve. Mindez első blikkre lehet, hogy unalmasan és szárazan hangzik, de egyáltalán nem volt az – sőt, gyakorlatilag képtelenség letenni a könyvet, ha egyszer elkezded olvasni.
Egy élet a bolygónkon
Nos, jó hír, a Föld regenerálja önmagát, azonban ehhez a teljes kihalás szükséges – az embereké is. A könyv erről szól, hogy ha szeretnénk magunkat és az élővilágot megmenteni abban a formában, ahogyan ma ismerjük, akkor bizony el kell kezdeni cselekedni. Talán még nincs késő. Vagy nincs annyira késő, hogy ha nem is az 50-100 évvel ezelőtti állapothoz tudunk visszajutni, de enneél nagyobb katasztrófát ne okozzunk.
Olvasmányos és közérthető szöveg, a stílus pedig olyan, mintha a szerző épp teázás közben mesélné el az életét és a tapasztalatait, amiből bizony nem kevés van. Leginkább azoknak ajánlanám, akikhez csak a rémisztgetések jutnak el, de nem tudják, hogy pontosan miért is kellene összekapni magunkat. Bevallom, a szakszövegek engem sem vonzanak, de Attenborough könyve szerencsére nagyon messze áll ettől. Nagyon szépen le van vezetve az ok-okozat, illetve a jövőbeli kilátásaink a jelenlegi életformánkat vizsgálva. Természetesen mindenki másnak is hasznos és fontos olvasmány, sőt, megkockáztatom hogy a témában jártas olvasóknak még a laikusoknál is jobban tetszhet.
Talán kényelmetlen, talán szorongató, de ez lehet az utolsó lehetőségünk az ébresztőre.
Kiknek ajánlom?
Mindenkinek, tényleg. Nem csak a stílus csodálatosan szép, hanem maga a téma rettentő fontos.
Még több könyvajánlóért csekkoljátok a blogon a Könyvajánló kategóriát ✨
Kilencvennégy éves vagyok. Rendkívüli élet jutott osztályrészemül; csak most kezdem felismerni, hogy mennyire rendkívüli.
Fiatalkoromban úgy éreztem, hogy odakint a szabadban az érintetlen, őseredeti természet vesz körül – ez azonban nem volt egyéb, mint illúzió. Korunk nagy tragédiája – az érintetlen természeti környezet folyamatos zsugorodása és a biológiai sokféleség, a biodiverzitás csökkenése – alig észrevehetően nap mint nap itt zajlik körülöttünk.
Tanúja voltam ennek a hanyatlásnak. Az Egy élet a bolygónkon a tanúvallomásom, egyben a látomásom is. Történet arról, miként követtük el a leghatalmasabb tévedésünket, és annak felvázolása, hogy ha haladéktalanul cselekszünk, hogyan tudjuk helyrehozni ezt a tévedést.
Ma még – utoljára – van esélyünk arra, hogy tökéletes otthont teremtsünk magunknak, és helyreállítsuk az épségét annak a csodálatos világnak, amelyet örököltünk.
Csak akarnunk kell.
Földünkön az élővilággal osztozunk, mely az elképzelhető legcsodálatosabb, évmilliárdok alatt kialakult létfenntartó rendszer. Bolygónk stabilitása azonban megingott, miközben a biológiai sokféleség vészesen lecsökkent – a kettő ugyanis szorosan összefügg. Helyre kell állítanunk a biodiverzitást, amit oly kíméletlenül pusztítottunk. Ez az egyetlen kiút a magunk által előidézett válságból. Vissza kell vadítanunk a világot.