Felhőkarcolat – New York 2001.09.11 címmel jelent meg Bombera Krisztina naplója 2002-ben a 9/11-es eseményekről és azok utózöngéiről. Az újságíró ott volt a World Trade Center támadásánál, valamint beszámol arról is, hogy az azt követő hetek és hónapok hogyan hatottak a New York-i emberek mindennapjaira.
Felhőkarcolat – New York 2001.09.11
9/11 huszonötödik évfordulója számomra egyfajta fordulópont volt, ugyanis gyakorlatilag 0-24-ben a túlélők visszaemlékezésein csüngtem a YouTube-on, pár nappal később pedig rákerestem angolul, hogy van-e bármilyen tényleg jó könyv a témában. Könyveket angolul találtam, majd Kriszta naplója teljesen véletlen jött velem szembe a Könyvudvar oldalán. Amikor bementem átvenni, az úr azt mondta, hogy pár nappal előbb találtak valahol egy tényleg utolsó példányt, ami mint kiderült, csak rám várt! A bejegyzés írásakor máshol, illetve antikváriumokban még lehet találni egy-egy darabot belőle.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy a Felhőkarcolat nem dokumentumregény, hanem sokkal inkább személyes napló. 2001. szeptember 11-től egészen 2002. februárjáig követi az eseményeket Bombera Krisztina tolmácsolásában. Ezzel párhuzamosan elkezdtem olvasni 9/11-ről tényirodalmat és visszaemlékezéseket is, és így is tudott újat mondani.
A Felhőkarcolat nagyszerűsége szerintem abban áll, hogy az érzésekre, megélésekre világít rá, helyenként finoman magyaráz a magyar olvasóknak, valamint érzékletesen átadja azt a folyamatos félelmet, amiben a New York-iak éltek a World Trade Center támadása után, miközben a Ground Zero-n még mindig folyt a romok eltakarítása. Megmutatja, hogy a metrón a támadások után nem a közöny miatt vágnak kifejezéstelen arcot az emberek, hanem azért, mert így próbálják elrejteni az érzéseiket. És ad egy nagyon érdekes extra réteget is az utóhatásnak, ugyanis a napló ideje alatt az antrax megjelenése váltott ki rettegést nagyon sokakból, és voltak is „fehér poros” incidensek.
Mindent összevetve úgy gondolom, hogy a Felhőkarcolat – New York 2001.09.11 inkább egy nagyon érdekes extra kiegészítő 9/11-es témában. Akit az események és azok elemzése érdekel, az Bombera Krisztina írásában valószínűleg csalódni fog, azonban ha úgy tekint az olvasó erre a könyvre, mint egy plusz árnyalatra, akkor kifejezetten érdekes olvasmányra számíthat. És érzelmesre! Ne olvassátok a BKV-n, ha nem akartok úgy járni, mint én, főleg az elején, hogy több idő megy el a könnyeim kordában tartásával, mint az olvasással.
Kiknek ajánlom?
Szerintem bárkinek érdekes olvasmány lehet, akit érdekel a 2001-es amerikai terrortámadások témája, és nem fél a naplós formátumtól.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Rémülten tekerem tovább a rádió keresőjét a Szép Új Világról. A szomszédos adón épp egy prostituálttal beszélgetnek. Hatalmas lett a forgalma közvetlenül szeptember 11-e után, meséli. »Mindenki tudni, érezni akarta, hogy él, és a szex ebben sokat segít. Én is helyt akartam állni a tragédiában. Ilyen nehéz időkben maximális színvonalon kell dolgozni. Sokat kerestem, és ezúton szeretném felajánlani az összeg felét a mentésben életüket vesztett tűzoltók családtagjainak.«”
Ez a könyv Bombera Krisztina naplója New York-ból 2001. szeptemberétől 2002. februárjáig. Újságírósors, mondhatnánk: az ember elutazik a férjéhez, egy kicsit visszaváltozna feleséggé – az események azonban követik őt. Nevezhető-e naplónak egy olyan könyv, amely sokmillió ember történetét meséli el? De nevezhető-e hírnek egy olyan esemény, amely többmillió ember életét változtatta meg egyik napról, egyik percről a másikra?