Bevallom, az Áradó fény nem véletlenül került fel először a kívánságlistámra, majd a könyvespolcomra: Reese Witherspoon is ajánlotta a könyvklubjában, és nagyon kíváncsi voltam rá. Nem csalódtam, sőt, szerintem az Áradó fény egy igazi kincs – emiatt a szerző többi művére is kíváncsi leszek, és igyekszem őket mihamarabb elolvasni.
Reese olyan női központú olvasmányokat ajánl, amik nem csak női sorsokról szólnak, hanem más miatt is fontosak. Az Áradó fény véleményem szerint a barátság, a kitartás, és az összetartozás fontosságát is hangsúlyozza egy férfiak uralta világban. Nem utolsó sorban pedig sok-sok könyv is helyet kap benne a mozgó könyvtárosok révén. Mindezek mellett a ’30-as évek Kentuckyjába kalauzol el, ahol a szegénység mellett az is égető probléma, hogy egy rossz mozdulat, és a közösség kivet magából.
Miről szól?
Egy angol kisasszony, Alice egy amerikaihoz megy feleségül. Kezdetben szép kilátásokkal, kényelmes élettel, nem mellesleg szabadsággal kecsegteti a nász, aztán kiderül a helyzetről, hogy nem minden arany, ami fénylik. Ugyanis a házasságában nem csak ő és a férje, hanem az apósa is kulcsszerepet játszik, aki viszont közel sem olyan kellemes társaság, mint Bennett. A messzi Kentuckyban viszont menekülve a fojtogató légkörből jelentkezik mozgó könyvtárosnak. Természetesen az, hogy a nők dolgozzanak, hova tovább könyveket szállítsanak egyedül nem igazán ildomos, szóval szembe kell nézniük Alice apósával is, aki mindennél jobban ellenzi a dolgot.
Ahogyan Alice barátságai egyre elmélyülnek a nőkkel, úgy hullik darabjaira a házassága is. Ez pedig ismét konfliktusokat szül – leginkább az apósával. Mit tehet egy idegen nő egy olyan korban, ahol a származás és a házasság mindenek előtt való? És vajon meddig tudja elnyomni a vágyait? Mert Jojo Moyes bizony egy csodálatosan szép szerelmi történetet írt, noha itt nem a romantika, sokkal inkább a nők sorsai kerülnek fókuszba.
Véleményem a könyvről
Őszintén nem tudtam, hogy mire számítsak pontosan, de kíváncsi voltam, szóval úgy gondoltam, csak belenézek a könyvbe. Ami pedig annyira beszippantott, hogy nem is volt kérdés, hogy azonnal folytatom, amint időm engedi. Mert hiába tűnik női olvasmánynak, vagy akár romantikusnak, már a prológus is sejteti, hogy többről van szó. Ugyanis a mozgókönyvtárosok vezetője, Margery veszélybe kerül az egyik útja során. A könyv gerincét a könyvek kihordása adja, a nők életének alakulása ha nem is mellékesen van jelen, de eköré kanyarodik. És pont ezt szerettem benne nagyon, hogy a cselekmény viszonylag lassan bontakozik ki, noha egyáltalán nem teszi vontatottá az olvasást.
Az 1930-as évek nincs annyira távol, még ha egyébként történelem is, és számomra ez is egy pozitív részlet volt. Ez az időszak az amerikai nagyvárosokban a mulatozás, a nagyzolás, és a modernizáció kora volt a II. világháború előtt, amikor azért már gyülekeztek a viharfelhők is. Kentuckyban viszont mintha megállt volna az élet. Talán ez is egy olyan szeglete Amerikának, amit nem sűrűn választanak regények helyszínéül az írók. És számomra pont ez adott még egy adag pluszt az Áradó fény olvasásélményéhez.
S ha már női sorsok, még ha rengeteg falba is ütköznek a karakterek, mégis van egyfajta megmagyarázhatatlan derű és optimizmus, ami áradt a regényből. A minden rendben lesz, addig küzdünk érzése. Vagy azé, hogy bármi történjen, mi, nők itt vagyunk egymásnak. Függetlenül társadalmi rangoktól, házasságtól, vagy akár bőrszíntől. Végig éreztem ezt, viszont az áradás során csúcsosodott ki ennek a jelentősége.
Erős, de mégis olyan női karakterek sora jelenik meg a regényben, akik a hétköznapokban is létezhettek volna. A szerelmi szál pedig talán azért is tetszett, mert nem volt túl tolakodó, de mégis drukkoltam a fiataloknak, hogy essen meg rajtuk az írónű szíve – és tolla.
Kiknek ajánlom?
Jojo Moyes neve szerintem a romantikus regényekkel forrt össze, viszont az Áradó fény férfiaknak is érdekes olvasmány lehet, ha nyitottak. Mert nőknek mindenképpen ajánlom, a romantikus regények kedvelőinek is, de azok is bátran olvassák, akik annyira nincsenek odáig a romantikus történetekért. Pontosan a fent említettek miatt, ugyanis a könyv középpontjában a mozgókönyvtáros hölgyek mindennapjai állnak. Illetve az ő sorsaik, ahogyan próbálnak függetlenedni egy olyan környezetben, amikor a nőknek nem igazán lehet szava, még a saját életükkel kapcsolatosan sem.
Ha felkeltette az érdeklődésed, akkor mindenképp olvasd el a regényt, mert megéri.
Alice Wright számára a fullasztó angliai létből való menekülést jelenti házassága a jóvágású, amerikai Bennett van Cleve-vel. Ám az 1930-as évek kisvárosi Kentuckyjának légköre legalább annyira nyomasztja Alice-t, mint korábbi élete – főleg a mindennapjaira rátelepedő apósa társasága. Nem csoda, hogy a meg nem értett és elnyomott Alice örömmel kap a lehetőségen, amikor az elnök felesége, Eleanor Roosevelt női önkénteseket keres az általa alapított könyvtári mozgalomba.
A csapat vezetője és Alice legközelebbi bizalmasa a rendíthetetlen és szabad szellemű Margery O’Hare lesz, akinek egyetlen férfi sem mondhatja meg, mit csináljon. A kisváros öt mozgókönyvtárosának számtalan előítélettel és akadállyal kell megküzdenie, miközben úttalan utakon próbálják eljuttatni a tudás fényét és egy új világ ígéretét azoknak, akik talán sohasem foghattak eddig könyvet a kezükbe. Az ő személyes történeteiken, tragédiáikon és diadalaikon keresztül ismerhetjük meg az olvasás és a közösség igazi erejét.
Jojo Moyes, napjaink egyik legelismertebb írónőjének igaz történeten alapuló új műve az elmúlt évek egyik legnagyobb könyvsikere, magával ragadó, megható és lélekmelengető olvasmány.