Stájn Emma Kőbölcső című kötete olyan, amikor csak belenézel a könyvbe, de véletlen alvás helyett végigolvasod… (Jó, elég rövidke, de akkor is.)
Kőbölcső
A Kőbölcső a nevelőszülőségről szól, ami alapvetően szerintem – ahogy a szerző is írja – egy 51-es körzet, mindenki tudja hogy létezik, de senki sem tudja pontosan, hogy mit jelent. Ggyakran összemosódik az örökbefogadó szülő fogalmával. Én tudtam, tudom, mert a két húgom nevelőszülőknél nevelkedett 5 évig, ebben a helyzetben pedig hajlamos voltam inkább az ő kamasz nézőpontjukból megítélni a helyzetet. Ez viszont közel sem fekete és fehér, mint ahogyan a korai huszonéves meg az egyébként is lobbanékony természetem hitte. Üdítő volt a másik fél gondolatait és tapasztalatait is megismerni.
A könyv ebbe, a számomra ismeretlen másik oldalba engedett bepillantást, hogy egy traumatizált kisgyerekkel milyen az élet. Ráadásul nem Magyarországon, hanem az idilli Németországban. A hatóságok ott sem jobbak akkor, ha szemet kell hunyni minden felett is, viszont a nevelőszülő örlődik az elvei és a tények között. Ismerve ezeket a dolgokat, le a kalappal a szerző előtt a kitartása miatt, helyenként én is elszörnyedve olvastam.
Maga a könyv elég rövid, de mind témájában, mind a stílusában elég ütős. Hihetetlen empátiával közelít a szerző a témához, másrészt a tragikus helyzetekben is képes volt humorosan reagálni. Sallangmentesen és őszintén ír, tényleg lehetetlen volt letenni. Ráadásul a vége felé kipattant a szemem, mert egy számomra ismerős név is megjelenik benne. Utóbb kiderült, ez a név csak kitaláció, de így is okozott kellemes perceket, amíg azt hittem, hogy ennyire kicsi a világ.
Kiknek ajánlom?
Sokakat valószínűleg nem mozgat meg először a téma, de akkor is érdemes lehet elolvasni (plusz elég rövidke, ennyi időt igazán megér), már csak nézőpont tágítás miatt. Illetve a könyörtelen őszintesége miatt, hogy nem akarja cukormázba burkolni a keserű tényeket arról, hogy milyen az, amikor egy idilli családba befogadnak egy nehéz sorsú/természetű kétévest, aki fenekestül forgatja fel az életüket. Nem könnyű olvasmány, nem komfortos a téma, viszont hihetetlenül fontos. Néha megéri kitörni a komfortzónából, mert kincsekre akadhat az olvasó.
Még több könyvajánlóért csekkoljátok a blogon a Könyvajánló kategóriát ✨
Kívülállóként kevés elképzelésünk van arról, milyen munkát végeznek a nevelőszülők. A hivatás, amely messziről szemlélve magasztosnak és nemesnek tűnik, valójában rengeteg nehézséget rejt. Traumatizált, lelkileg elgyötört gyermeket nevelni úgy, hogy a helyzete ráadásul átmeneti, rendkívüli erőfeszítést és áldozatot kíván a befogadó családtól.
Stájn Emma saját történetén keresztül láttatja drámai erővel, milyen hatással van egy teljesen hétköznapi családra, ha egy kis tüneménynek látszó, de kétéves korára már érzelmi ronccsá tett gyermeket vesz magához. Hogy mit okoz a folyamatos őrlődés egy olyan kislány elfogadásában, aki képtelen szeretni őket, és ők sem tudják szeretni őt úgy, ahogy „illene”. Hogy mi történik, ha ezt a kétségbeejtő helyzetet még egy tragédia is beárnyékolja a befogadó családban, ami még nehezebb döntések elé állítja a szülőket. Kell-e, lehet-e választani a saját és a nevelt gyermek között, és egyáltalán, meddig lehet elviselni az elviselhetetlent?
A Kőbölcső egyszerre magával ragadó önéletrajzi regény és drámai látlelet arról, milyen hullámokat vethetnek a traumák maguk körül, és hogyan sodorhatnak el mindenkit, aki csak a közelükbe kerül.