Tudatosan gyermektelenek: Életutak, döntések – Könyv a tabuk ellen címmel jelent meg Rácz Laura Rebecca interjúkötete a childfree életmódról. Tudatosan gyermektelen nők, férfiak, és párok mesélnek a kötetben a miértekről és a hogyanról, a könyv végén pedig két szakember is megszólal. A könyv nemcsak a tudatosan választott gyermektelen életmódról értekezik, hanem elég kemény életutak is kirajzolódnak, ahol sokszor végtelen tiszteletet éreztem az interjúalany felé.
Tudatosan gyermektelenek • Életutak, döntések – Könyv a tabuk ellen
Ez egy botránykönyv. Tabudöntögető írás. Felháborító téma. – a lista pedig végtelen lehet, ugyanitt pedig szeretném már a bejegyzés legelején leszögezni, hogy az én gondolkodásom valószínűleg nagyban eltér az átlag magyarétól.
Ugyanis akkor kezdjük rögtön azzal, hogy miért született ez a könyv. Vannak emberek, a társadalom átlagosan 1-2%-a, akik tudatosan, önmaguktól döntenek úgy, hogy noha biológiailag lehetséges lenne, ők mégsem szeretnének gyermeket. Rácz Laura Rebecca ilyen embereket interjúvolt meg a Tudatosan gyermektelen című kötetében, az okok és miértek pedig részben változóak lehetnek, részben pedig azért sok közös van ezekben az emberekben. Először talán nem is ez a legfontosabb, hanem nézzük meg, hogy mi a rögzült társadalmi és politikai elvárás Magyarországon. Szüljél és szaporodjál, lehetőleg minél nagyobb arányban. Aki pedig így tesz, annak rengeteg könnyítő lehetőség áll a rendelkezésére. Ha viszont valaki azt mondja, hogy köszi, nem kell gyerek, akkor jönnek a kicsit sem kedves kérdések a vasárnapi ebédlőasztalnál, a munkahelyen, a hatodik szomszédtól, stb.
Szerintem mindenkinek ismerős, hölgyek részéről a mikor lesz barátod, aztán ha van barátod, akkor mikor házasodtok össze, ha pedig összeházasodtok, akkor mikor jön a gyerek. Ha van gyerek, akkor mikor jön a következő. Mintegy véget nem érő kör. Mert ezek a jól megszokott pontok, az őseink is ezt követték, csak ők már huszonévesen vénlánynak számítottak, ami a Bridgerton család-sorozatban megmosolyogtató, a való életben kevésbé.
Csak akkor vagy teljes ember, ha van gyereked
Alapvetően megértem, hogy évszázados berögződéseket egyszerűen nem lehet pár év alatt kiírtani. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy mindannyian tehetünk, és tennünk is kell azért, hogy tágítsuk a látókörünket. Habár a tudatosan gyermektelenek kapcsán leginkább az motoszkált a fejemben, hogy egyrészt nem illik más életében vájkálni, másrészt pedig rám semmilyen hatással nincs, ha XY-nak van vagy nincs gyereke. Legyen szó kollégáról, távolabbi rokonról, szomszédról, vagy random akárkiről az utcán. Ha van, vagy ha nincs gyereke, annak nulla hatása van az én életemre. Akkor meg nem marhára mindegy, hogy neki van vagy nincs gyereke?
Én így gondolkodom. És emiatt az interjúk olvasása közben nem tudtam hová tenni a könyvet sokszor. Hogy oké, te így gondolod, de ehhez nekem mi közöm? És sajnos annyi közöm van hozzá, hogy tökéletesen kirajzolódik a lapokon, hogy Magyarországon ha csak a lábujjad is kilóg abból a dobozból, amibe neked akkor is bele kell férned, ha sehogy sem tudsz, akkor támadások céltáblája leszel. És ahogyan a könyvben is szerepel, közel hasonló támadások érik a gyerektelen embereket, mint a melegeket. És ez engem végtelenül elszomorít, mert ugyan így marhára nem érdekel és nincs hatása az életemre, hogy otthon kivel és mit csinál a négy fal között.
Elfogadás, érzékenyítés, emberi sorsok
Úgy vélem, hogy az embernek tökéletesen elég annyi indok arra, hogy ne vállaljon gyereket, hogy ő nem szeretne. Ettől függetlenül a Tudatosan gyermektelenek című kötetben nagyon sok kemény életút is kirajzolódik. Gyerekkori traumák, nem szülőnek való szülők, krónikus betegségek, stb. A könyv egyébként hangsúlyozza, hogy nem csak és kizárólag a traumatizált emberek döntenek a childfree életmód mellett, viszont én ezeknél az interjúknál mérhetetlen tiszteletet éreztem. Főleg azoknál, akik valamennyire szerettek volna, de elég önismerettel és lelkiismerettel rendelkeznek, hogy ezeket a töréseket ne adják át egy ártatlan gyereknek.
Az interjúalanyok is többször felvetették, és néha én is elgondolkodom rajta, hogy miért azt kell megindokolni, ha valaki nem akar gyereket, és miért nem a gyerekvállalást kötjük valamihez? Rengetegszer hallok az utcán a gyerekükkel minősíthetetlen stílusban viselkedő szülőket. Rengeteg olyan emberrel találkozom, akiknek finoman szólva is félrecsúszott a gyerekkora. És ott van a saját gyerekkorom is, aminek a kapcsán a pszichológusommal való beszélgetés döbbentett rá, hogy sok aspektusa nekem hiába volt természetes, de nem normálisak, és nem egészségesek.
Összegzés
Erről a könyvről szerintem nem lehet röviden írni vagy beszélgetni. Nemcsak témaindító, hanem tényleg rengeteg tabut képes ledönteni, ha az olvasó csak egy kicsit is empatikusan kezdi el olvasni. A bejegyzésben több, kapcsolódó témát is behoztam, de mindent összevetve úgy gondolom, hogy ha egy elfogadó társadalomban élnénk, akkor a Tudatosan gyermektelen című könyvnek nem kellett volna megszületnie. Biztosan naiv vagyok, hogy úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van a saját életével kapcsolatos döntéseket meghozni, és hogy ha ez a “hagyományostól” eltérő, akkor se feszítsék keresztre.
Pontosan emiatt az az érzésem, hogy a Tudatosan gyermektelenek című könyv pont azokhoz nem fog eljutni, akiknek szüksége lenne érzékenyítésre a témával kapcsolatosan. Én elolvastam, mert kíváncsi voltam a témára úgy, hogy egyébként szeretnék majd egyszer gyereke(ke)t. Továbbá hiánypótló kötetnek tartom, mert tökéletesen bemutatja a kis magyar valóságunkat.
Kiknek ajánlom?
Mindenkinek, akit érdekel a téma, nemtől és kortól függetlenül. Akik nem igazán vágynak utódra, azoknak azért ajánlom, mert a nem vagy egyedül érzését tudja erősíteni. Aki pedig már vállalt gyereket, vagy szeretne, szimplán látókör-tágítás szempontjából ajánlatos olvasmány. Ha pedig úgy gondolod, hogy a tudatosan gyermektelen emberek a pokol tüzén fognak elégni a döntésük miatt, akkor érzékenyítésből ajánlom a könyvet.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Rácz Laura Rebecca: Tudatosan gyermektelenek könyvadatok
Rácz Laura Rebecca kíméletlenül őszinte könyve nőkről, férfiakról és párokról szól, akik tudatosan gyermek nélkül szeretnék élni az életüket. Childfree – ahogyan Magyarországon még senki nem mert beszélni róla. Melyek a tudatosan vállalt gyermektelen életforma valós okai? Milyen út vezet az életre szóló döntéshez? Milyen bántások érik – akár családon belül is – a tudatosan gyermekteleneket? Közel 900 visszajelzésből, 23 mélyinterjúból és szakértői megszólalásokból áll össze a kötet, amelyben az érintettek “nem mondhatták el senkinek, így hát elmondják most mindenkinek” életük legfontosabb döntését. Átfogó és nagyon őszinte képet kapunk a tudatosan vállalt gyermektelenség okairól, hátteréről, a családi viszonyokról, a döntés következményeiről és a nehézségekről, továbbá azokról az előítéletekről és diszkriminációról, amelyekben emiatt részük van a nőknek és férfiaknak – a stigmáról, amit a társadalom sokukra rásüt.
Ez az írás nem(csak) a gyerekvállalásról szól: rengeteg égető társadalmi kérdés, tabu, egyéni és szociális probléma, transzgenerációs elakadás, közéleti jelenség kerül benne felszínre, ami miatt több jelentésrétege is létezik. Ez a kötet minden olyan nőnek és férfinak szól: – aki nem akar gyereket, – akit ért emiatt bántás, hátrányos megkülönböztetés, – aki akar(t) gyereket, de mentális vagy egyéb ok miatt tudatosan lemondott a szülővé válásról – a leendő gyermek és saját maga érdekében, – akinek van gyereke, de valójában sosem akart szülő lenni, – aki még nem döntötte el, hogy szeretne-e, – akit érdekel a tudatosan vállalt gyermektelenség lélektani háttere – aki nagyon szeretne gyereket, – akinek van gyereke, de kíváncsi a “másik” oldalra is, – aki szívesen olvas személyes történeteket, a szokásostól eltérő életutakat, – aki egyszerűen kíváncsi arra, hogy kik és milyenek a tudatosan gyermektelenek..