Nagyon kíváncsi voltam David Szalay magyar származású kanadai író Booker-díjas regényére, a Testre, mert annak tetejébe, hogy „hazánk fia” nyert egy ilyen rangos díjat, a szerző a 2026-os 97. Ünnepi Könyvhétre is ellátogatott. A könyv viszont sajnos csalódás volt.

Test

A Test főszereplője István, aki a történet elején 15 éves, és egy véletlen folytán úgy tűnik, hogy derékba törik az élete. A cselekmény viszont mindezt egy apró hibaként kezeli, és István képes magasra jutni, csak hogy utána óriásit zuhanjon. Tulajdonképpen egy egész élet könyve a Test, azonban számomra kifejezetten idegesítő volt az írásmód és a sekélyesség.

Az első dolog, amitől azt hittem ledobom a hajam a folyamatos „oké” és „aha”, de inkább az „oké” volt túlnyomó többségben. Az elején próbáltam kitalálni, hogy ez talán jelenthet-e valami többet a regényben, például hogy a fiú csendes belenyugvással engedi, hogy a dolgok megtörténjenek vele, de aztán valami más kezdett kirajzolódni a fejemben. A másik dolog, ami iszonyúan idegesített a faék egyszerűségű szöveg, ami lehetetlenné tette, hogy bármi mélység legyen a könyvben. Az a típusú fájdalmas egyszerűség, amikor nem kell az olvasáshoz agykapacitás és eközben mégis kifejezetten gyorsan tudod olvasni az egészet. A harmadik dolog pedig a random ugrálás az időben: még benne vagyunk a sztoriban, aztán a következő fejezet már 5-10 évvel előrébb kezdődik.

Hiába a rangos díj, ez nem egy jó könyv

Olvasás közben azon gondolkodtam, hogy a Test tipikusan az elmegy egynek kategória, amit egyszer elolvasol, csak hogy tudd, hogy mi a helyzet, aztán soha többé nem érzel vágyat az iránt, hogy úrjraolvasd. Ez pedig mindaddig rendben is van, amíg egy ilyen regény nem nyer mondjuk egy Booker-díjat. Ennek kapcsán azon gondolkodtam, hogy vajon a kitüntetés az egyre inkább elhatalmasodó lteracy crisis-nak szól-e, ahol az emberek jó része képtelen megérteni a legegyszerűbb szövegeket és összefüggéseket, és ahol ez az olvasói réteg csak a párbeszédeket olvassa el a könyvekben?

Számomra nem az egyszerűséggel volt a probléma, hiszen az például a skandináv irodalomban tökéletesen működik. A probléma azzal volt, hogy abszolút nulla mélység van ebben a szövegben, ahol István karaktere értelmezhetetlen volt számomra. Egy szerencsétlen flótásként indul, aki nem tud, nem mer kiállni magáért, van ilyen. Aztán bejut a felső tízezerbe, miközben még mindig nem ő a legélesebb kés a fiókban, de nem éreztem azt, hogy ez pusztán szerencsén múlt, és azt sem, hogy hirtelen megtáltosodott volna. Szalay abszolút nulla erőfeszítést tett arra, hogy olvasóként legalább esélyem legyen megérteni a karaktert – a szimpátiát nem venném ide, nekem elsősorban nem arra van szükségem. De ezzel kapcsolatban is megértőbb lennék, ha az írásmódot nem úgy tudnám jellemezni, hogy néhány szó egymás után hajigálása rövid mondatokba rendezéssel, és felfoghatatlan mennyiségű oké-val teleszórva.

Az egyetlen pozitívum, amit ki tudok emelni, hogy valamennyire képes volt a szerző fenntartani a figyelmem, bár az elején küzdöttem, mint malac a jégen, hogy ne hagyjam a csudába az egészet. Kíváncsi voltam, hogy mi lesz Istvánnal, és igazából arra is nagyon kíváncsi voltam, hogy a regény végére lesz-e ennek az egésznek bármi értelme.

Kiknek ajánlom?

Most bajban vagyok, mert fogalmam sincs, hogy kinek ajánljam ezt a könyvet. A faék egyszerűsége miatt mondhatnám, hogy a kezdő olvasóknak (=akik évek vagy a középiskola óta nem olvastak könyvet), de őszintén szólva senkit nem akarnék elriasztani az olvasás élményétől. Ha valami nagyon könnyűre, és minimum agykapacitást igénylőre vágysz, akkor esetleg működhet. Összességében viszont azt mondanám, hogy mivel a Test elég megosztó, és vagy szeretik, vagy utálják az emberek, hogy olvass bele egy könyvesboltban, és ha nem akarsz hátast dobni tőle 10 oldal után, akkor érdemes lehet elolvasni.

Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!


David Szalay: Test

Egy, a világtól és saját magától elidegenedett férfi élete a felemelkedéstől a mélybe zuhanásig.


A lecsupaszított prózában megírt, mégis mélyen megrendítő Test egy magyar származású férfi életének legfontosabb pillanatait követi végig a kamaszkorától kezdve évtizedeken keresztül – bemutatva, hogyan roppantják fokozatosan össze döntéseinek következményei.


A tizenöt éves félénk és esetlen István édesanyjával él egy csendes magyarországi lakótelepen. Új fiú a városban, aki hamarosan elszigetelődik az osztálytársaitól, és olyan eseményekbe sodródik, amelyek örökre idegenné teszik önmaga számára. Egyedüli társasága a szomszédban élő, férjezett nő, aki nagyjából egyidős az édesanyjával. Kapcsolatuk titkos viszonnyá alakul, amelynek igazi jelentőségét István maga sem fogja fel teljesen, és végül az élete kisiklik az irányítása alól. Vitája az asszony férjével tettlegességig fajul, amelynek következtében őt teszik felelőssé a férfi haláláért. Fiatalkorúak börtönébe kerül, majd később Irakban szolgál katonaként.


Évekkel később egy biztonsági cégnél dolgozik, majd egy milliárdos angol család sofőrje lesz Londonban, ahol bejut a híresek és gazdagok világába, ám rá kell jönnie, hogy a szépség és siker mögött sokszor érzelmi üresség és veszteség rejtőzik. A siker, a szerelem és a gazdagság utáni hajszában mindent elér, amit akar – de a csúcson egy hirtelen tragédia azzal fenyegeti, hogy mindent el is veszít.


David Szalay 2025-ben Booker-díjjal kitüntetett kötete, a TEST igazán mély kérdéseket boncolgat: mi mozgatja az életünket? Mi ad neki értelmet? És mi az, ami végül tönkre teheti? A regény lényegre törő éleslátással, kérlelhetetlen pátosszal és megdöbbentő emberséggel követi nyomon, hogy változó, bizonytalan, egyre erőszakosabb világunkban milyen kitörölhetetlen hatásai vannak a feldolgozatlan traumáknak.