Nem mézes hetek címmel jelent meg Christina Lauren sikerkönyve, mely a booktokon is tarol. A mostanában igazán népszerű, enemies to lovers felállásban két, egymást ki nem álló karakter kényszerül elutazni Hawaiira egy luxusnászútra. A bonyodalmak alapja egymás utálata, no meg a tény, hogy a testvéreik bőrébe kell bújniuk, és el kell hitetniük mindenkivel, hogy ők bizony friss házasok.

Nem mézes hetek

Ami és Olive ikrek, ám míg Ami a szerencse lánya, addig Olive-ot inkább a balszerencse üldözi. Ami egyik kedvenc tevékenysége a nyereményjátékokon való részvétel, mellyel például nyer egy álomnászutat Hawaiira. A regény eleje Ami és Dane esküvőjével nyit, ahol viszont történik egy balszerencsés fordulat: mindenki ételmérgezést kap. Kivéve Olive-ot, és a vőlegény, Dane testvérét, Ethant. Mivel az utazás nem csúszthatható, és nem átruházható, így a friss házasok testvéreit küldik el üdülni. A bökkenő csak az, hogy ők éppenséggel ki nem állhatják egymást.

A regény gerincét ez az alaptörténet adja. Természetesen nem megy minden flottul, például belefutnak Olive új főnökébe, Mr. Hamitonba, illetve Ethan exébe, Sophie-ba is. Ami számomra nagyon szimpatikus volt, hogy a Nem mézes hetek nem merül ki annyiban, mint a legtöbb hasonló romantikus regény, hogy miután mindenki boldog, vége is szakad a sztorinak. Christina Lauren regényében egészen meglepődtem, hogy többet is adott, mint amire számítottam.

Boldogan éltek, míg meg nem haltak – egy kis csavarral

Azt hiszem, hogy egy ilyen regénynél nem kifejezetten spoiler, ha leírom, hogy a két főszereplő egymásba gabalyodik. Ezzel kapcsolatosan pedig egy idő után az motoszkált a fejemben, hogy hány ponton csúszott el az egymáshoz való viszonya Olive-nak és Ethannak. A másik gondolatom pedig az volt, hogy mennyire egyszerű utálni valakit, akit nem is ismerünk, és ahelyett, hogy vennénk a fáradtságot egy beszélgetésre. Vagy hinni a rosszmájú pletykáknak, hogy a másik rettenetes ember ahelyett, hogy adnánk neki egy esélyt, hogy esetleg bebizonyítsa ennek az ellenkezőjét.

A Nem mézes hetek alapvetően egy romkom, egy könnyed olvasmány, azonban azért vannak benne komolyabb kérdések is. Feltéve ha olvasás után szeretsz a miérteken és a hogyanon gondolkodni. Mindezek mellett ami számomra hatalmas pozitívum volt, az az, hogy nem ér véget a regény ott, ahol Olive és Ethan egymás karjaiba borul. Körülbelül a regény kétharmadánál vetülnek fel komolyabb kérdések, a szerző pedig nem hagyja magára a karaktereit, mindenkinek ad egyfajta lezárást.

Összegzés

A Nem mézes hetek egy könnyed, leginkább nyári regény, melyben a karakterek lehetetlen helyzetekbe kerülnek. Ezek a szituációk adják azt a humoros pluszt, ami miatt szerintem nagyon szerethető Christina Lauren könyve. A kötet másik nagyszerűsége, hogy olvasható laza nyári olvasmányként, és olyan történetként is, amiben azért felmerülnek érdekes és elgondolkodtató kérdések is.

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek, aki szereti a romantikus komédiákat. Akik a nagyon nyálas romantikusokat nem kedvelik, nekik is bátran ajánlom, mert a Nem mézes hetekben a humor és a romantika nagyjából egyenlő arányban fordul elő. Ha szeretsz népszerű könyveket olvasni, akkor is remek választás lehet a Nem mézes hetek, ugyanis abszolút megéri a hype-ot.

Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!

Christina Lauren: Nem mézes hetek

Két esküdt ellenség Hawaiin

Olive Torres már megszokta, hogy ő az ikerpár peches fele. Mintha átok sújtaná: olyan balszerencsés, hogy az szinte már komikus. Bezzeg az ikertestvére, Ami mindent bezsákol. Ami igazi bajnok… még a lakodalma is szinte ingyen van a különböző akcióknak és nyereményeknek köszönhetően. Olive-ot csak egy dolog zavarja a pechszériájánál is jobban: Ami esküvőjén az egész napot a vőféllyel kell együtt töltenie, aki nem más, mint Olive ősellensége, Ethan Thomas. Olive megacélozza magát a pokoli nap előtt, elhatározza, bátor képet vág hozzá, és az egészet átvészeli. De a komplett násznép ételmérgezést kap, Olive és Ethan kivételével, így aztán átmenetileg muszáj nekik fegyverszünetet kötniük, hogy Hawaiira utazhassanak.

Végül is tíz felhőtlen nap megéri, hogy az ember belebújjon a friss házasok bőrébe, nem igaz? De furcsa módon Olive mintha nem is bánná, hogy bele kell helyezkednie a szerepbe. Mintha minél inkább tettetné, hogy ő a legszerencsésebb nő a világon, annál inkább úgy érezné, hogy tényleg ez az igazság.