Szellemek címmel jelent meg Dolly Alderton legújabb könyve, mely egy harmincas szingli nő mindennapjait és küzdelmeit mutatja be. Dióhéjban így lehetne jellemezni a regényt, azonban többről van itt szó. Nina Dean szembesülése azzal, hogy a mi generációnk már valamit nagyon másként csinál. Főleg a férfiak. Szellemek – mint a ghosting –, és a keserű valóság az online és offline társkeresés húspiacán. Vajon hogyan lehet elfogadni, hogy nem minden nőnek megy annyira könnyen a társkeresés és a családalapítás? Az örök szingli, a hosszú párkapcsolatból újra a húspiacra került nő, és a kétgyermekes anya mindennapi küzdelmei.
Szellemek
Nina Dean a harmincas éveinek elején jár. Nemrég szakítottak Joe-val, akivel hosszú ideig voltak együtt. Friss szingliként az örök szingli barátnője, Lola tanácsára letölti a Linx nevű társkereső appot, ahol szinte rögtön matchel is Maxszel. Mindeközben Katherine, a kisgyermekes anyuka barátnője egyáltalán nem érti ezeket a küzdelmeket, hiszen ezer éve vannak együtt Markkal, Londonból is kiköltöztek, hogy a tökéletes vidéki családi életet éljék.
Mindeközben Nina apja egyre rosszabbul lesz. Eltompul az elméje, elfelejt dolgokat, végül a saját családját is alig ismeri meg. Sikeres gasztroírások és -könyvek ide vagy oda, Nina hirtelen alig tudja, hogy hogyan egyensúlyozza ki az életét. Max erre persze gyógyír, a kapcsolatuk mintha egy égi ajándék lenne. Vagy mégsem?
Max egy novemberi napon eltűnik. Nem veszi fel a telefont, és az sms-ekre sem reagál. Nina egy idő után feladja, és szomorúan konstatálja, hogy a ghosting nevű jelenség áldozata lett. Lola épp akkor kezd randizni egy jó partinak tűnő férfival, azonban egyszer ő is hasonló helyzetben találja magát, amikor már épp házasságot ígértek neki, és a közös otthonukat kezdik el tervezgetni.
A férfiak, akik eltűnnek
A regény számomra nem indult kirobbanó sikerrel. Nem tudtam eldönteni, hogy merre fog kifutni, hogy mennyire érdekel, és picit félre is tettem. Aztán újra kézbe vettem, és azon gondolkodtam, hogy itt van a Szellemek, a könyv, ami tökéletesen összefoglalja, hogy miért nem randizok. Mert a ghosting fogalma nekem sem ismeretlen, és szerintem sok más, a huszas-harmincas éveikben járó nőnek sem. Amikor a férfi egyik napról a másikra egyszerűen csak eltűnik, mint egy szellem, és még arra sem veszi a fáradtságot, hogy egy sms-t dobjon, hogy a soha viszont nem látásra.
Heteroszexuális nőnek lenni, aki szereti a férfiakat, annyit tesz, mint az érzelmeik tolmácsának, a büszkeségük megnyugtató ápolónőjének, és az egójuk túsztárgyalójának lenni.
A Szellemek számomra ezen a téren egy kicsit azt érzékeltette, hogy sok nő miért óvakodik attól, hogy megnyíljon bárkinek. Pont azért, mert amikor hónapok elteltével azt hinnéd, hogy minden a legnagyobb rendben, a másik fél gondol egyet, és szó nélkül eltűnik. Kétségek közt hagyva, örlődve, saját magad hibáztatva. Ninának ennek tetejébe az apja betegségével, illetve az anyja tagadásával is meg kell küzdenie, mindent összevetve pedig mintha kezdene kicsúszni a lába alól a talaj.
A regény számomra másik olvasata pedig az volt, hogy az élethelyzetek változásával hogyan tudnak átalakulni a barátságok. Amikor az egyik félnek párkapcsolata sincs, a másik mindennapjait viszont egy csecsemő ellátása teszi ki. És mégis, a jóban-rosszban talán nem mindig csak a templomi fogadalmakra vonatkozhat.
Milleniál problémák?
Mostanában viszonylag több könyv került a kezembe a milleniálok problémáiról, remek példa a Jöttünk, láttunk, elegünk van, ami inkább társadalmi és gazdasági szemszögből hívja fel a figyelmet ennek a korosztálynak a küzdelmeire. Emellett viszont tény, hogy mintha a társkeresés sem menne. Nem azért, mert mindenki a munkájával randizik, hanem mert a ghostingra például (tudtommal) hiába nincs magyar kifejezés, mégis mindenki tudja, hogy mit jelent. Sokszor saját tapasztalat alapján. És ez csak egyetlen aspektusa egy nagyobb problémának.
A könyv olvasása közben azon gondolkodtam, hogy annyira örülök, hogy nem foglalkozok ezekkel. Nem adtam fel, de nem keresem görcsösen. Egyszerűen nem az, hogy nincs rá időm, de nincs arra kapacitásom, hogy hasonlóképpen szórakozzanak velem. Hogy nem akarom más tettei miatt rosszul érezni magam. Mert a még nem akarok elköteleződni, a megijedtem, és a hasonló bullshitek nekem sem ismeretlenek. És a Szellemek végére mintha Nina is eljutna oda, hogy sokkal jobban tiszteli magát, az életét, a karrierjét, a lelkét, mint hogy az ilyen óriáscsecsemők után fusson. Biztosan vannak kivételek, de nem ők teszik ki a nayobb hányadot.
Összegzés
Maga a könyv, a stílus, a cselekmény számomra nem volt kiemelkedő, viszont a Szellemek nagyszerűsége inkább abban állt számomra, hogy kicsit messzebbről gondolkodtam el a benne vázolt problémákon. És hogy kicsit azt éreztem, hogy nem vagyok egyedül a gondolataimmal. Sokszor pedig nem szükséges, hogy egy könyv megmondja hogy mit kellene csinálnod, sokszor azzal is sokat segít, ha megmutatja, hogy nem te vagy a csodabogár, hanem rengeteg más ember is küzd hasonlóval. Nem azért megnyugtató ez, mert örömteli, ha más is küzd, hanem azért, mert nem te, személy szerint vagy hibás.
A cuki, csajos borító alatt kemény témák rejtőznek. Első blikkre lehet, hogy egy könnyű, tipikus női címkével ellátott olvasmány benyomását kelti, de szerencsére több annál.
Kiknek ajánlom?
Minden szingli nőnek, mert valószínűleg egy ponton nagyon is ismerős lesz Nina élete. Ha egy cuki, cukormázas regényt vársz, akkor nem biztos, hogy jó választás. Ha viszont téged is ghostoltak már, akkor remek olvasmány lehet kicsit jobban megérteni az okokat. Akár aktívan randizol, akár hibernáltad magad a húspiacról, mindenképp érdemes elolvasni. Nem szingliknek is ajánlom, már amennyiben a húspiac történései érdekelnek.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Nina Dean harmincas éveinek első felét tapossa, sikeres gasztroíró, szeretik őt a barátai és a családtagjai, új lakásba költözött, a város másik kerületébe. Amikor találkozik Maxszel, az elbűvölő romantikus hőssel, aki az első randin közli vele, hogy feleségül fogja venni, Ninának úgy tűnik, minden terv szerint megy.
Az új kapcsolat a legjobbkor jött – mióta betöltötte a harmincat, messze nem érezte magát olyan jól a bőrében, mint arra előzőleg számított. Bármerre nézett, a dolgok az idő múlására, a lehetőségek fogyatkozására emlékeztették. A baráti szálak meglazultak, az ex-pasik továbbléptek, és, ami a legrosszabb, mindenki távoli kertvárosokba költözött. A szülők se jelentenek támaszt, Nina apja lassan átadja magát a leépülésnek, az anyja meglepő frizurával és ruházattal kísérletezik.
Tényleg Max lenne a megoldás?