Bádogember címmel jelent meg Sarah Winman sikerkönyve. 2018-ban, a megjelenés évében már olvastam, azonban nemrég úgy döntöttem, hogy szeretném újraolvasni. A Bádogember egyike azoknak a könyveknek, ahol nemcsak az olvasás, hanem a környezet is markáns élményt és emlékeket hagyott bennem. Élénken emlékeztem, hogy a szegedi vonaton olvastam négy éve, amikor pár hete kinyitottam, akkor pedig a vonatjegyeket is megtaláltam a lapok között.
Nagyon ritkán olvasok újra. Ennek az egyik oka, hogy inkább új történetek megismerésére fordítom az időm, a másik pedig, hogy félek, elveszne a varázs. Négy éve mélyebb nyomot hagyott bennem a Bádogember is, ettől függetlenül egyáltalán nem bántam meg az újrázást.
Bádogember
A Bádogember három ember különleges kapcsolatát meséli el. Ellis és Michael szétválaszthatatlan duójához csatlakozik Anne, így pedig már szétválaszthatatlan trió lesz belőlük. A történet első felében Ellisen keresztül kezd el körvonalazódni a regény alakja. Ellis karaktere egy megfáradt, zárkózott férfi képe, aki éjszakai műszakban dolgozik, és tulajdonképpen semmi szépség, semmi fény nincs az életében.
Eközben a gyerekkora képei is elkezdenek kibontakozni, és a Michaellel közös barátságának kezdete is. A sötét jelen, és a ragyogó múlt között eleinte nem értettem, hogy miért ilyen éles a határ, vajon mi történhetett útközben. Az élet történt. Keserédes történet arról, hogy mennyire gyorsan félre tud csúszni minden, és hogy a boldogság csak pillanatnyi állapot.
A regény másik fele Michael története, aki szintén küzd a jelenben, ezt pedig a naplóbejegyzésein keresztül követhetjük nyomon.
Az érzelmek kavalkádja
A Bádogember nagyszerűsége szerintem abban rejlik, hogy nem igazán tudtam először bekategorizálni, hogy tulajdonképpen mi is a történet íve. Az újraolvasáskor pedig már tisztában voltam vele, és talán emiatt nem ütött akkorát, mint először. Rengeteg érzelem rejlik a regényben, legyen szó barátságról, házasságról, gyászról, vagy gyerekkorról. Nem utolsó sorban pedig a mindennapokról, és arról a szomorú tényről, hogy hogyan sodródnak el egymás mellől a szereplők.
Írtam már a Bádogemberről az első olvasás után, akkor talán picit több részlettel, most viszont úgy döntöttem, hogy egyáltalán nem írok a részletekről. Hogy aki kedvet kap a regényhez, úgy tudja kézbe venni, hogy keveset tud róla, és hasonló élményben lehessen része, mint nekem először.
A történet egyik szereplője az LMBTQ közösséghez tartozik, így akinek ez például fontos szempont, ennek tükrében is ajánlom. Viszont a vidám, sárga borító ne tévesszen meg senkit, a Bádogember cselekménye közel sem annyira vidám, mint ahogyan a borító sugallná. Sokkal inkább azt a fényt és boldogságot kutatják a szereplők, mely egyszer már megadatott nekik.
Kiknek jánlom?
Mindenkinek, aki szereti az érzelmes regényeket. Ha nem kifejezetten romantikus könyvet keresel, hanem olyat, ahol az élet történései kapnak kulcsszerepet, akkor ajánlom a Bádogembert. És akkor is, ha olvasás közben szeretsz azon törengeni, hogy mi lett volna, ha…
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Az egész egy tombolán nyert festménnyel kezdődött: tizenöt napraforgóval, amit egy olyan nő akaszt ki a falra, aki hisz benne, hogy a fiúk és a férfiak csodálatos dolgokra képesek.
És van két fiú, Ellis és Michael, akik elválaszthatatlanok egymástól. És a fiúkból férfiak lesznek, aztán besétál az életükbe Anne, és ez mindent megváltoztat és nem változtat meg semmit.
Sarah Winman Bádogembere a nagy sikerű Amikor Isten nyúl volt és Csodálatos dolgok éve nyomdokaiban járó szerelmes levél az emberi kedvességről és barátságról, veszteségről és túlélésről.