A láthatatlanok címmel jelent meg Roy Jacobsen Ingrid Barrøy-sorozatának első kötete. A viszonylag rövid terjedelmű, ám mégis nagyívű családregény-sorozatban a szerző egy apró norvég szigetre kalauzolja el az olvasót, ahol a Barrøy család több nemzedéke küzd a túlélésért. A szívós tengeri norvégok azonban sokkal inkább csendes beletörődéssel viseltetnek a sorsuk iránt, semmint hogy küzdelemként fognák fel azt.
Egy szigetet nem lehet elhagyni. Minden sziget dióhéjba zárt világegyetem, ahol a csillagok a fűben szenderegnek a hó alatt.
A láthatatlanok
Alapvetően azért szeretem a skandináv, de leginkább a norvég szépirodalmat, mert a szerzők többsége még napjainkban is ragaszkodik a rövid és tömör mondatokhoz. És ha esetleg maguk a mondatok nem is mindig olyan rövidek, A láthatatlanok remek példa arra az esszenciára, amit megszoktam a norvég szerzőktől.
Az Ingrid Barrøy-sorozat első része pontosan olyan, mint ahogyan egy apró norvég sziget lakóinak életét elképzeljük. A kötet gyakorlatilag mentes minden hirtelen mozdulattól és akciótól, amolyan lassú víz partot mos lassúsággal hömpölyög. De számomra pontosan ez volt a szépsége, valamint az, hogy gyakorlatilag folyamatosan az járt a fejemben, hogy én, a modern és városi kor szülötte gyakorlatilag képtelen lennék egy ilyen helyen túlélni. Ott, ahol a természet az úr, az emberek pedig csak megtűrt bérlők.
Az első kötetben a Barrøy család a főszereplő, magát Ingridet pedig kislányként ismerjük meg. Noha a sorozat későbbi köteteiben ő lesz a történet központi alakja, Jacobsen A láthatatlanokban inkább az atmoszférát igyekezett megalapozni – ráadásul véleményem szerint remekül is sikerült neki. Olvasás közben úgy éreztem, hogy kissé mintha nyomasztó, már-már depresszív lenne a regény, ami benyomás így visszagondolva talán a karakterek általam vélt vagy valós tehetetlensége miatt alakulhatott ki bennem.
A történet viszonylag lassan csordogál egy ideig, azonban ez inkább hozzáadott, semmint elvett volna az élvezeti értékéből. Sőt, számomra gyakorlatilag egy időutazással ért fel, ráadásul egy olyannal, amelyet olyannyira szeretek, mégpedig annak kapcsán, hogy mégis hogyan élnek vagy éltek az emberek a múltban és/vagy más kultúrákban a mindennapokban. Barrøyék és A láthatatlanok esetében kiszolgáltatva a természet erejének, amely miatt olykor keserves kompromisszumokra kénytelenek jutni.
Nincs semmi, ami úgy megfosztaná az embert az erejétől, mint amikor elkezdi megbánni az álmait.
Összegzés
A láthatatlanok a Barrøy-család története, akik generációk óta egy apró norvég szigeten laknak. Roy Jacobsen három jelenleg is élő generáció történetébe enged betekintést, valamint abba, hogy mégis milyen lehet az élet a 20. század legelején egy olyan helyen, ahol a természet az úr, az ember pedig ha akarja, ha nem, kénytelen meghajolni az akarata előtt, ha túl akar élni. A kötet bővelkedik a szebbnél szebb leírásokban, amelyek nem hogy nem akasztják meg a történetet, hanem gyakorlatilag annak a gerincét alkotják. Erre a gerincre fűződik fel a családtörténet, amely Barrøya lakosainak egymáshoz és az élethez fűződő viszonyát meséli el.
A történet viszonylag lassú, sok benne a leírás, de pontosan ez a szépsége, még úgy is, ha én az esetek döntő többségében inkább a pörgősebb történeteket részesítem előnyben. A láthatatlanok egy csodaszép természet- és korrajz egy olyan helyről, amely mai magyar szemmel gyakorlatilag elképzelhetetlennek tűnik az élet.
Barroyát olykor meglátogatják a szomszédos szigetek lakói. A vendégeket ilyenkor étellel és kávéval kínálják, s a házigazdák és a látogatók egymás szavába vágva mesélnek, mert a szigetek lakóiban besűrűsödnek a szavak, néha ki kell engedni őket. Amikor kifogynak a szóból, hazatérnek, és újabb mondatokat kezdenek gyűjteni. De soha nem jön hozzájuk véletlenszerűen senki idegen.
Kiknek ajánlom?
Mindenkinek, aki kedveli a skandináv szépirodalmat. Ha esetleg nem igazán volt még hozzá szerencséd, akkor azt mondanám, hogy remek választás lehet mindenkinek, aki szereti a családregényeket és a történelmet, valamint nem bánja, ha egy kissé lassabb a történetvezetés.
Egy szigeten, minden, ami értékes, kívülről jön, kivéve a földet, de nem a föld miatt vannak itt, a szigetlakók nagyon is tudatában vannak ennek.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
