Aki átment a falon címmel jelent meg Marina Abramović életrajzi regénye, mely egészen kislánykorától napjainkig meséli el az életét. A performanszművészet talán legismertebb alakjának nevét talán nincs, aki ne hallotta volna még, azonban számomra rengeteg új információt tartogatott a kötet. Az Aki átment a falon nemcsak Marina művészetéről, hanem magánéletéről is szól, mely területek szorosan összefonódtak az évtizedek során. Remek életrajzi regény, sok-sok képpel.
Aki átment a falon
Januárban érkezett hozzám a könyv, és nagyon kíváncsi voltam rá. Bevallom, azok közé tartozom, akik sokszor hallották már Marina Abramović nevét, néhány híresebb performansza is megvolt a fejemben, azonban nem igazán voltam tisztában azzal, hogy pontosan ki is ő.
A 75 éves művész az egykori Jugoszláviában született, katona- és partizán szülők gyermekeként. Szülei tevékenysége miatt a család a kommunista rezsim megbecsült tagja volt, mondhatni fényűzésben éltek az akkori átlaghoz képest a belgrádi lakásukban. Marina gyerekkora azonban nélkülözte a szülői szeretetet és gondoskodást, ami az egész életére, s talán a művészetére is kihatott.
Már tizenévesen próbálgatta a szárnyait, függönyből varrt ruhát, illetve festőművésznek tanult. A ’70-es évek elején azonban a performansz világa felé fordult, ami az akkori Jugoszláviában nagy megbotránkozást váltott ki. Később Amszterdamba tette át a székhelyét, ahol egyre inkább elfogadták az akkor már furcsa párt: Ulay-jal több elgondolkodtató darabot is létrehoztak.
Marina Abramović többször járt Indiában, elvonulásokon, spirituális szinten is igyekezett feltöltődni, képezni magát, nem utolsó sorban pedig ihletet gyűjteni. Élete a munkája, a 70-en túl sem pihen, noha tudja, hogy a teste már nem bírja azt az igénybevételt, amit 20-30 évesen. A számszerű tényeket maga Marina meséli el az Aki átment a falonban, hozzáadva az érzéseit élete mérföldköveihez.
A szerethető művész emberi oldala
Az Aki átment a falon remek példája annak, hogy miért szeretek életrajzi regényeket olvasni. Nemcsak Marina művészete, és élete, hanem a gondolatai és vívódásai is megjelentek a könyvben, ami egyébként rettentő olvasmányos, és alig tudtam letenni. Talán aki idősebb, vagy jobban benne van a művészvilágban jobban értékeli majd a könyvet abból a szempontból, hogy a sokszor érthetetlennek tűnő tettei mögött milyen magyarázat húzódik meg. Külső szemlélőként az önsebzés, mint a művészet egy formája elég furcsán hat, viszont a kötet olvasása közben úgy éreztem, hogy a mellette lévő okok és magyarázatok tökéletesen érthetővé teszik ezt.
Marina a művészet mellett az életéről is számot vet. A boldognak egyáltalán nem nevezhető gyermekkora, illetve a felnőttkori megpróbálatások nem csoda, hogy folyamatos alapanyagot szolgáltattak neki a performanszaihoz. A könyvből tökéletesen érthetővé vált számomra, hogy a sokszor már-már morbid művészete miből táplálkozott. És összességében úgy gondolom, hogy Abramović kifejezetten szerencsés, hogy megtalálta azt a csatornát, melyen kifejezésre tudja juttatni a benne harcoló démonokat.
Spiritualitás
A könyvet nem mondanám kifejezetten spirituálisnak, azonban tény, hogy az idő elteltével egyre nagyobb figyelmet kezdett fordítani a lelki tisztaságra. Többször elutazott Indiába elvonulásokra, buddhista szerzetesek is segítették, továbbá egyre inkább szeretné összekötni a pontokat. Mivel saját magam spirituális beállítottságúnak jellemzem, így nekem ezek a részek nagyon tetszettek. Leginkább az, hogy a nyugati orvoslásnak is adott esélyt, noha az ő útja inkább a keleti gyógyítóké.
Érdekes volt ezeket a részeket és gondolatokat annak tükrében olvasni, hogy a gyerekkora enyhén szólva sem volt boldog. És ahogyan azt mostanában már kezdjük sejteni, a gyerekkori traumák egy életre szólnak, ha nem kezdünk velük valamit.
A művész, akitől Lady Gaga is tanult
A kötet vége felé felsorolja azokat a sztárokat, akikkel barátságban van, vagy akikkel volt valamilyen együttműködése. Úgy gondolom, hogy főleg a fiatalabb korosztálynak lehet húzónév Lady Gaga, azonban ez mégis egy érdekes aspektus. Gaga napjaink, vagy legalábbis a 2010-es évek egyik legextravagánsabb előadója, keresve sem találhatott volna jobb embert, akitől tanulhat. És talán ez is remekül szemlélteti, hogy Abramović igazán maradandót alkotott.
Workshopokat nemcsak sztároknak, hanem művészeknek is tart, melyről néhány dolgot elárul. Ezek alapján pedig igazán elhivatottnak kell lenni ahhoz, hogy valaki Marina nyomdokaiba eredjen, vagy akár tanuljon tőle.
Összegzés
Ha kivesszük a könyvből a performanszt, a művészetet, és a mindenki által ismert Marina Abramović nevet, akkor lehet hogy fucsán hangzik, de nekem olyan érzésem volt, hogy egy csodálatos életútról szól. Küzdelmekkel, sikerekkel, emberi tényezőkkel. Amikből az egyszerű olvasó is ihletet meríthet.
A nagyvonalú ember, aki a saját amszterdami házának egyik emeletét engedte át egy vadidegennek. Ahol nemcsak a csillogás és a népszerűség, hanem a lelki megpróbáltatások is ugyan úgy az élete részei (voltak). És akinek az élete kapcsán egyre inkább az motoszkált bennem, hogy minden mindennel összefügg, és hihetetlen hatással vagyunk egymásra mi emberek, és mi, élőlények.
Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet. Hihetetlen életút, sors, nem utolsó sorban pedig engem is inspirált. Ugyan a performansz világa távol áll tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől, viszont úgy érzem, hogy Marina szellemisége követendő például szolgálhat bárkinek. Hogy éld meg a vágyaid, üldözd az álmaid, még akkor is, ha esetleg nem leszel sikeres, vagy rögös út vezet a siker felé.
Kiknek ajánlom?
Ha a performansz világa távol áll tőled, de szeretsz érdekes emberekről és életutakról olvasni, akkor mindenképp ajánlom. Ha kedveled Marina Abramovićot, akkor az Aki átment a falon a te könyved lesz. Nem utolsó sorban pedig úgy érzem, hogy sikersztori is egyben, avagy hogyan írta be magát a történelembe egy elmaradt jugoszláv állam polgára még az internet és a közösségi média elterjedése előtt.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Az Aki átment a falon adatai
2010-ben három hónap leforgása alatt több mint 750 ezer látogatót regisztráltak a New York-i Museum of Modern Artban. A még helyi viszonylatban is kiemelkedően magas látogatottság Marina Abramović retrospektív kiállításának volt köszönhető. Abramović eddigi, négy évtizedes munkássága alatt előadott már híres, megbotránkoztató, provokatív, a művészetet magát megkérdőjelező performanszt, világhírét azonban művészetfelfogása és különleges élete, spirituális élményei és kalandjai alapozták meg.
A Belgrádban született művész önéletrajza kordokumentuma is a hetvenes-nyolcvanas évek performansz világának, de története bepillantást enged az egykori jugoszláv szocialista rendszer működésébe is. Megtudhatjuk belőle, hogyan gondolkodik egy igaz anyai szeretetben soha nem részesülő, hiperérzékeny művész, és hogy Marina szerint mit jelent elhivatottsággal dolgozni. Az 1997-es Velencei Biennálé fődíját, az Arany Oroszlánt elnyert Marina Abramović önéletírása sodró lendületű, megrázó, döbbenetes történet a sztárról, aki öt évig egy rozoga furgonban járta az európai fesztiválokat akkori szerelmével, a fotóművész Ulayjal.
Marináról, aki fél évet töltött ausztrál őslakosok között és aki Brazíliában tanult a sámánoktól; aki Ulayjal együtt első európaiként mehetett végig a kínai nagy falon; akinek bizalmas barátja volt Susan Sontag, Lou Reed és Lady Gaga; aki úgy tud egy ismeretlen szemébe nézni hosszú percekig, hogy az meghatottan elsírja magát;s aki még a hetedik X-en túl is energikus és erotikus személyiség. Marina élete példa arra, hogy a legnagyobb bukás után is van felemelkedés.
A fotókkal illusztrált könyvet nemcsak azoknak ajánljuk, akiket érdekel a performansz világa, hanem mindenkinek, aki nem szokott elmenni a kérdés mellett, hogy vajon mi végre is született a földre.