Dermesztő Balaton címmel jelent meg a Véres Balaton-trilógia (vagy sorozat?) harmadik része, melyben a Balaton mellett Észtországba kalandozunk a főhőseinkkel. A cselekmény ismét szövevényes, kellő adag retró hangulattal, és több, egymáshoz első ránézésre alig kapcsolódó bűnüggyel operál a szerző.
Dermesztő Balaton
Kezdem a csúnya valósággal: mintha a Véres Balaton-sorozat minden résszel egyre kevesebb szuflával operálna. Az első rész szerintem zseniális volt, a második résznek megbocsátottam, hogy mintha hiányozna belőle valami, mert a második részek már csak ilyenek. De a harmadikból mintha még annál is több hiányzott volna. Vagy talán magát a spirituszt hiányolja a Dermesztő Balaton.
Alapvetően nem mondanám konkrétan rossznak, inkább csak magasra tette a lécet Zajácz az első kötettel. Mert elolvasgattam én lelkesen ezt a regényt is, csak messze elmaradt az aha-élmény, ami a Véres Balatonnál megvolt, és amire az alapján rákészültem. Mint amikor elhatározod, hogy beülsz a kedvenc éttermedbe a kedvenc ételedet elfogyasztani, amit csak ott tudnak úgy megcsinálni. Egész nap készülsz rá, előre örülsz. Aztán kiderül, hogy az étterem zárva. (Mondd el, hogy Bika vagy, anélkül, hogy elmondanád, hogy Bika vagy a példa alapján. 😂)
A Dermesztő Balatonban egyébként rengeteg szál keveredett egymással, ami nyilván attól függ hogy pozitív vagy negatív, hogy ki mit preferál. Engem nem zavart, sőt, szerencsétlen Irina karaktere egyébként kifejezetten tetszett is, illetve ahogy hozzáálltak a többiek. Irina végszava pedig adott egyfajta emberi színezetet is a karakterhez, legalábbis az én szememben.
Ha csak önmagában nézem a Dermesztő Balatont, akkor azt tudom mondani, hogy egy egész kis pofás krimi, ami ráadásul nem is hosszú, szóval ha épp alig van időd olvasni, akkor sem felejted el az elejét, mire befejezed. A cselekmény nagyon pörög, nincsenek benne üresjáratok, és a karakterek is szerethetőek, noha Laura és Máté erősen hiányzik belőle. Érdemes egyébként sorban olvasni a köteteket, mert úgy sokkal nagyobb élményt ad.
Összegzés
Számomra eddig a Dermesztő Balaton a sorozat leggyengébb kötete, mert mintha hiányozna belőle a spiritusz. Önmagában egyébként nem lenne hiányérzetem, csak hát az első két kötet, és főleg az első, ami nagyon magasra tornyozta az elvárásaimat, amiket nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Alapvetően nem vagyok ennyire szőrszálhasogató, és ezt a bejegyzést sem annak szánom, de én inkább érzelmi alapú ember vagyok, és nem a racionalitás az, ami befolyásol.
Mert ha racionálisan kellene értékelnem a regényt, akkor remek kis krimi, érdekes szálakkal és karakterekkel, folyton pörgő cselekménnyel és izgalmakkal. Az érzelmi alapú véleményem pedig az, hogy valóban remek krimi, de valami mintha nem lenne teljes.
Kiknek ajánlom?
Csakis azoknak, akik olvasták az előző köteteket. Ha még nem olvastad őket, akkor ne rettentsen el a véleményem, szerintem mindenképpen érdemes kézbe venni őket. Vagyis semmiképp sem érdemes kihagyni ezt a sorozatot. Ízlések és pofonok, sokaknak a harmadik rész, a Dermesztő Balaton is legalább annyira tetszik, mint az előzmények.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
A tó jege szörnyű titkot rejt…
1981-ben, egy decemberi reggelen három lékhorgász egy halott lányt talál a Balaton jegébe fagyva. Az áldozatról hamar kiderül, hogy az Aeroflot szovjet légitársaság budapesti irodájában dolgozott. Mivel Adorján Mátét az új magyarországi Interpol-iroda megnyitásának az előkészületei foglalják le, a kollégája, Bogdán főhadnagy vezeti, aki – nem kis bosszúságára – segítőtársat is kap Moszkából, Irina Grigorenko őrnagy személyében. Bogdán nem hivatalosan beavatja az ügy részleteibe a barátait, Mátét és a pszichiáter Lendvay Laurát, aki ezúttal az áldozat pszichológiai profiljának a megalkotásával segít az indíték felderítésében. Vajon azért ölték meg, mert kábítószer-fogyasztó volt? Vagy a családja múltjában rejlő titok miatt? Netán valami egészen más áll a háttérben?