Katrina van Tassel varázskönyve címmel jelent meg Alyssa Palombo regénye, mely az Álmosvölgy legendája újramesélése Katrina szemszögéből. Szinte nulla elvárással vettem a kezembe a történetet, és hiába szerettem volna szeretni, sehogy sem jött össze. Modoros és gyenge kosztümösnek akaró látszani young adult regény, amiből a varázslat és a spiritusz is hiányzik.
Katrina van Tassel varázskönyve
És hogy miért mondom, hogy nulla elvárással kezdtem olvasni? Mert egyrészt nem feltételeztem, hogy horror(szerű) történet lesz, ahogyan az egész Álmosvölgy-sztori sem nagyon van meg a fejemben. Olyan tíz éve lelkesen néztem a Sleepy Hollow című sorozatot, de abból is már csak annyira emlékszem, hogy a két főszereplő nagyon idegesen rohangál fel-alá, illetve a fej nélküli lovas fenyegető jelenségére. Emiatt pedig hiába kellene ismerősnek lennie a történetnek, a Katrina van Tassel varázskönyve mégis minden elvárás nélkül indult nálam.
Aztán elég gyorsan félrecsúszott. Már az elején egyszerűen zavart a kényszeredett modorosság, ami mintha a kosztümös klasszikusokra akarna hajazni, de közben valahol azt éreztem, hogy valami nem klappol. A karakterek sem lopták be magukat a szívembe, egészen egyszerűen mindegyik semleges volt számomra, így pedig rettenetesen nehéz szeretni egy regényt.
Sajnos a cselekmény sem tartogatott túl sok izgalmat, és ha egy dolgot kellene kiemelnem, ami miatt nem tetszett a regény, talán az lenne, amit szappanopera-jelenségként szoktam emlegetni. Vagyis hogy vannak problémák, de inkább sóhajtozik, siránkozik, tétlenkedik a szereplő, minthogy megoldja ezeket. Katrina mentségére szóljon, hogy valamennyire igyekezett cselekedni, de valahogy erőtlenre sikeredett az egész.
Varázslat, mágia, borzongás
Noha Katrina legjobb barátnője füvesasszony, azaz boszorkány, talán ebben ki is merült az egész spooky érzés a regényben. Mert természetesen beszélnek a fej nélküli lovasról, de még annyi izgalom sem jutott a könyvbe, mint az inkább nyugdíjas humorral telitűzdelt, és jóindulattal is nehezen kriminek nevezhető A csütörtöki nyomozóklubba például. De ha nem borzongatós, meg nem krimi, és szimplán csak romantikus, akkor mi a baj vele? Nekem vérszegény volt, ebből a szempontból a Szólíts a nevedenhez tudnám hasonlítani.
A regény leginkább azért nem tetszett, mert nem éreztem a varázsát, nem tudtam ráhangolódni. Alapvetően a történelmi környezetbe ültetett, nagyon romantikus regényeket kevésbé kedvelem, és noha a Katrina van Tassel varázskönyve valahol félúton helyezkedik el ebben a skálában megítélésem szerint, mégsem tetszett. Lapos volt a történet, és a karakterek is, a szerző képtelen volt felcsigázni, hogy én ezt a könyvet ne akarjam letenni addig, míg a végére nem érek.
Összegzés
A Katrina van Tassel varázskönyve egy olyan történetet mesél el, melyben nagyon sok potenciál lehetne, akár műfajilag, akár történetvezetésileg, azonban számomra Alyssa Palombo kihagyott ziccerek sorozatával tudott szolgálni. Mintha mindent szeretett volna egyszerre – romantika, történelem és legenda, egy csipet borzongás –, azonban egyik irányba sem tudta igazán elvinni a könyvet. Ezzel alapvetően nem lenne akkora problémám, de a cselekmény sem tudta megtartani a figyelmem és az érdeklődésem.
A karakterek szempontjából pedig szintén hasonló érzésem volt, Katrina és Ichabod egymás ellentétei voltak. Az egyik erősnek tűnt, de mégis hiányzott belőle az igazi spiritusz hogy hősnővé váljon, míg a másik csak sodródott az eseményekkel. A gonosz karaktert pedig nem tudtam igazán komolyan venni. Nem éreztem sem félelmetesnek, sem utálatosnak, maximum szánalmasnak.
Kíváncsiságból olvasgattam véleményeket a könyvről Goodreads-en, és olyan érzésem van, hogy az emberek vagy imádják, vagy utálják a Katrina van Tassel varázskönyvét. Sajnálom, hogy én az utóbbi táborba tartozom. Noha két csillagra értékeltem a kötetet, nem gyűlöltem, nem akartam falhoz sem vágni. Egyszerűen csak… Se hús, se hal, hogy az Egyetlen szempillantás alatt főszereplőjét, Finn-t idézzem.
Kiknek ajánlom?
Ha szereted a történelmi romantikus regényeket, rajongsz a klasszikus, kosztümös filmekért és könyvekért, akkor valószínűleg tetszeni fog a Katrina van Tassel varázskönyve. Ugyan úgy tűnhet, hogy van a regényben némi borzongás, azonban ez egészen elenyésző. Így ha abszolút távol áll tőled a horror és az ijesztő műfaj, akkor is tudom ajánlani. Alapvetően semmi igazán durva sincs a könyvben, így inkább az epekedő szerelem, ami előtérbe kerül, emiatt pedig 13-14 éves kortól is bátran olvasható romantikus regényként.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Boszorkányos ügyességgel szőtt új mese Az Álmosvölgy legendája szálaiból: mintha csak egy drága gyermekkori barátot látogatnánk meg újra, aki végre feltárja előttünk minden titkát.
Amikor Ichabod Crane, az új tanító megérkezik Álmosvölgy eldugott kis falujába, azonnal felkelti Katrina van Tassel figyelmét. A lány, aki rajong a könyvekért és a zenéért, hamarosan énekórákat vesz a jóképű fiatalembertől, és szimpátiájuk románccá mélyül. A nincstelen tanító azonban nem pályázhat eséllyel a jómódú farmer lányának kezére. Nem így Brom van Brunt, egy másik helybeli farm jövendőbeli örököse, akinek közeledését a lányához Katrina apja aggasztóan szívesen veszi.
A fiatalok szenvedélyes viszonya az éjszakai erdőben teljesedik ki – ott, ahol a kései órán addig csak a fej nélküli lovas vágtatott a hátasán, a kezében világító töklámpásával, karddal az oldalán. Azt suttogják, a rég lefejezett hesseni zsoldos sötét szelleme okozta Ichabod vesztét: az ifjú tanító egy nappal mindenszentek előtt szinte nyomtalanul eltűnik. Az elkeseredett lány csak a barátnőjére számíthat. A falu által kiközösített Charlotte, akit Csontos Brom alaptalan vádjai alapján sok helyi lakos boszorkánynak vél, gyógyfüvekkel és egyéb, nem veszélytelen eszközökkel segít Katrinának kideríteni, mi történt szerelmével, Ichaboddal.