A tanult lány címmel jelent meg Tara Westover memoárja, melyben arról mesél, hogy milyen volt felnőni egy radikális mormon családban, ahol nem járhatott iskolába. Ezzel szemben ma már dr. Westover, ugyanis PhD fokozatot szerzett Cambridge-ben, de tanult a Harvardon is. Egy nem mindennapi életút, nem mindennapi sors története ez. Mondatni tündérmese, azonban az út közel sem volt gördülékeny, vagy csillogó.
A tanult lány
A tanult lány sokszor megrázó és szívszorító olvasmány egy olyan fiatal nőről, aki a lehetőségek hiánya ellenére is megteremtette magának a vágyott életet. A könyv három részből áll, ezekben a gyerekkoráról, a tanulmányai idejéről, továbbá az egyetem utáni évekről van szó. És eme három részből számomra a gyerekkori fejezetek voltak a leghihetetlenebbek.
Tara Idahóban született, otthon. Évekig születési anyakönyvi kivonata sem volt, sem orvossal, sem oktatással nem találkozott. A családja radikális mormon hitű, akik folyamatosan a világvégére készültek, ennek pedig szerves részét képezte, hogy mindenáron önfenntartónak kell lenniük. Az apja hite szerint mindenféle állami intézmény az életükre akar törni, így bármilyen sérülés is történt, mindent Tara édesanyja homeopátiás illóolajaival kezeltek. Elég meredeken hangzik így, összefoglalva is, ám a könyvben olvasva gyakorlatilag sokkoló volt.
A kötet későbbi fejezeteiből kiderül, hogy az édesapa valószínűleg bipoláris zavarral küzd, és a skizofrénia sem kizárható; az édesanya pedig olyannyira behódolt a férje akaratának, hogy nem ellenkezett vele, még a gyermekeit sem védte meg.
Egy ilyen közegben adódhat a kérdés, hogy hogyan kezd el érdeklődni az iskola iránt az a gyerek, aki semmiféle példát nem látott erre? Tara bátyja mesélt neki az ő folyamatban lévő tanulmányairól, ugyanis némi csellel, ideig-óráig a gyerekek belekóstolhattak az intézményesített oktatásba.
Könyv az akaraterőről, memoár a szektából való kitörésről
Alapvetően nagyon érdekelnek azok a könyvek, amik egy-egy nagyon zárt vallási közösségből való kitörésről szólnak. Az elmúlt évekből talán a legismertebb, és legsikeresebb ilyen regény az Unortodox, azonban A tanult lány kapcsán fontosnak tartom megjegyezni, hogy a mormonok közt is radikálisnak számított az édesapa. Viszont itt felmerült bennem a kérdés, hogy a templomban találkoztak a gyülekezettel, akiknek a gyerekei jártak iskolába, betegség esetén látta őket orvos, és teljesen nyilvánaló volt számukra Westoverék helyzete, miért nem léptek semmit?
Főleg azért volt szörnyű ezeken gondolkodni, mert Tarát az egyik bátyja is folyamatosan zaklatta, ezek az esetek pedig az idő előrehaladtával egyre súlyosabbak lettek. Nem is beszélve arról, hogy az apja roncstelepén kellett dolgoznia évekig, extrém veszélyes körülmények között, mindenféle védőfelszerelés nélkül.
Itt pedig újabb gondolatok sorjáztak a fejemben. Ha jól emlékszem, kilencévesen lett születési anyakönyvi kivonata, tehát ekkor regisztrálták, hogy létezik egyáltalán. Otthoni oktatás ide vagy oda, valamilyen szinten az amerikai rendszer szégyene, hogy a gyerekvédelem egyetlen egyszer sem érdeklődött felőle. Sőt, tulajdonképpen néha csak a vakszerencsén múlt, hogy Tara túlélte a gyerekkorát.
Pont a gyerekkori részek miatt haladtam nagyon lassan az olvasással, mert egy fikciót simán elolvasok, azonban itt megtörtént eseményekről van szó. Belegondolni, hogy gyerekként Tara számára ezek a dolgok teljesen természetesek voltak, egészen egyszerűen borzasztóbb, mint bármelyik keményvonalas horror.
Kiút a tudatlanságból
A tanult lány második része az egyetemre való bekerüléséről, illetve az ottani küzdelmeiről szól. Híján van a társadalmi és szociális normáknak, nem is beszélve a tényleg alapvető és nélkülözhetetlen műveltségről. Fogalma sincs, hogy mi az a holokauszt, emiatt pedig eleinte kirekesztik.
És itt fordul a kocka, itt vált számomra nagyon pozitív élménnyé az olvasás. Tara észreveszi, hogy mekkora hézagok tátongnak a tudásában, és önszorgalomból többet is teljesít a követelménynél. Amikor pedig a beadandóira pozitív kritikákat kap a professzoraitól, számomra kicsit tündérmese jelleget öltött a történet – abszolút pozitív szempontból. Sőt, ezek a tanárok kezdeménezték, hogy pályázzon ösztöndíjakra. Az egyik ilyen ösztöndíjjal Cambridge-be jutott el, ahol szintén lenyűgözte a tanárát, később pedig a Harvardon is hasonló történt.
Meg lehet úszni egy ilyen családot mentális problémák nélkül?
A könyv harmadik része gyakorlatilag eme kérdés körül forog. A válasz pedig az, hogy nem. Ami azért valamilyen szinten sejthető. A folyamatos téveszmék racionalizálása, bántalmazások, továbbá Tara örlődése a családja, és a helyes út között szívszorító volt. És persze, az olvasó esetleg felteheti a kérdést, hogy de ha látja, hogy kirekesztik, akkor miért próbálkozik?, viszont ez sajnos nem ennyire egyszerű a való életben.
És szerintem pont ettől volt a könyv annyira megrázó, ugyanakkor csodálatos is. Hogy a tündérmese-jelleg mellett Tara ír a küzdelmeiről, belső vívódásairól. Nem utolsó sorban pedig lépésről-lépésre olvashatunk a változásokról.
Ennek kapcsán pedig az volt a legszembetűnőbb számomra, hogy az átlagos társadalom szemében sem teljesen elfogadott még az, hogy ha mentálisan nem vagy jól, akkor nem ciki segítséget kérni, azonban Tara a korábbi tapasztalatai alapján ekkoriban még mindig vonakodott orvoshoz menni. Persze, A tanult lánynak nem ez a legfontosabb üzenete, de számomra mégis fontossá vált.
Összegzés
Kemény olvasmány, főleg a gyerekkoráról szóló részek, viszont mégis szinte minden egyes oldalon ott van a reménysugár, a tudás, hogy megcsinálta. Minden hátráltató tényező ellenére kitört nemcsak a tudatlanságból, hanem egy leírhatatlanul mérgező környezetből is. Mindezt hihetetlen akaraterővel, kemény munkával vitte véghez, sokszor mindenféle segítség nélkül.
És noha a hogyan nem feltétlenül 100%-ig követendő példa, azonban A tanult lány útja, a teljes képet nézve igazán inspiráló olvasmány. Megrázó, helyenként sokkoló, elgondolkodtató, és szívszorító olvasmány.
Kiknek ajánlom?
Mindenkinek jánlom, nemtől és kortól függetlenül. Ha kedveled a memoárokat, akkor valószínűleg különösen tetszeni fog. Ha szeretted az Unortodoxot, akkor A tanult lányt egyenesen imádni fogod.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Tara Westover tizenhét évesen tette be először a lábát iskolai osztályterembe. Előtte Idaho hegyei között, a társadalomtól szinte teljesen elzárkózva élt szüleivel, akik állandóan a világvégére készültek. Tara minden nyáron gyógynövényfőzeteket készített könnyen befolyásolható anyjával, aki a környék bábája és füvesasszonya volt, télen pedig az egyre furcsábban viselkedő apja mellett dolgozott egy roncstelepen. A lányt soha nem látta orvos vagy védőnő, a vágásokat, agyrázkódásokat, de még a robbanásból származó égési sérüléseket is az otthoni gyógynövényekkel kezelték. A sokgyerekes család annyira elszigetelődött az intézményes társadalomtól, hogy nem volt senki, aki biztosíthatta volna az iskolázatlan gyerekeknek a megfelelő oktatást.
A hegyen túli világ elérhetetlennek tűnt Tara számára. Ám egyik fiútestvére annyit mesélt neki a főiskolai élményeiről, hogy a kíváncsi lány elhatározta, ő is kipróbálja ezt az újfajta életet. Önerőből tanulni kezdett, magát képezve tett sikeres felvételi vizsgát, és hatalmas tudásvágya eljuttatta őt még az óceánon túlra is.
A tanult lány felejthetetlen emlékirat egy fiatal, iskolázatlan lányról, aki hátat fordítva különc családjának útnak indul, és küzdelmes útja során eljut egészen Cambridge-be, hogy doktori diplomát szerezzen.