Unortodox: A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek címmel jelent meg Deborah Feldman hatalmas sikert aratott könyve. A regényből netflixes sorozat is készült, továbbá Exodus címmel már megjelent Feldman történetének – és életútjának – folytatása is.
Unortodox: A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek
Végy egy, a nyilvánosságtól elzárkózó közösséget, végy valakit, aki megszökött vagy kivált onnan, és kiteregeti a szennyest, és bingó, kasszasiker! Mindezt mindennemű negatív él nélkül mondom, mert jómagam is rettentő kíváncsi vagyok ezekre a szennyesekre, legyen szó a Deborah Feldman által említett haszid zsidókról, az észak-koreai menekültek memoárjáról, vagy akár az amishokról. Bár ez utóbbi témában sajnos nemigen olvastam még.
Tulajdonképpen a haszid zsidókról sem olvastam még túl sok könyvet, akik Magyarországról települtek ki a holokauszt után New Yorkba, és egy Williamsburg nevű városrészben laknak. Röviden és tömören ők azok, akik vitték magukkal a zsidó kultúrát és hagyományokat, amiken szorítottak még kettőt. Így külső szemlélőként élhetetlenül konzervatívnak tűnnek. Feldman könyve alapján pedig azok is.
Bevallom, először a könyv, aztán a film vagy a sorozat, ez az én kis elvem, de most annyira kíváncsi voltam, hogy először néztem meg a netflixes sorozatot, és utána olvastam el a könyvet. Nagy meglepetésemre ez semmit nem vett el az élményből, ugyanis egy délután alatt befaltam ezt a majdnem 400 oldalt. A sorozat jó, de nagyon sok kérdésemre nem adott választ, leginkább a haszidok dolgaival kapcsolatosan. Borzasztó kíváncsi ember vagyok, vallások terén is, és nagyon érdekelt, hogy például miért kell leborotválni a nők haját, hogy aztán parókát tegyenek rá, ami folyamatos, szóval nem is lehet hajuk. Ilyen és ehhez hasonló “apróságok”, amik a könyvből tökéletesen kiderültek, sőt, nagyon sok más szokás és rituálé is a könyv alapján mutatkozott csak meg, vagy akár az, hogy mit miért tesznek.
Unortodox: könyv és sorozat
A könyv a sorozattal ellentétben csak a múltról szól. A haszidok utáni életét az Exodus mutatja be. Az Unortodoxban részletesen ír arról, hogy hogyan nevelkedett, hogyan döntöttek vele kapcsolatosan mindenben elsősorban a nagyszülei, majd a közösség. Ami számomra megdöbbentő, hogy ebben a közösségben a nők csak másodlagosak, nincs joguk semmibe beleszólni. Sem a közösséget érintő kérdésekbe, de olyan alapvető dolgokba sem, hogy hogyan rendelkezzenek a saját testükkel.
Deborah-t belekényszerítették egy házasságba, és noha a gyerekkora is érdekes volt, de ennek a házasságnak a története méginkább. Két ember, akiknek 17 évesen fogalmuk sincs arról, hogy mit keresnek egymás mellett, egyáltalán nem illenek össze, de a nagy konzervativizmus miatt a lány még azt is tagadja, hogy neki lenne vaginája. Innentől kezdve a szexuális életük sem csak rájuk tartozik. Feldman anyósa folyamatosan informálva van, és folyamatosan “jó tanácsokkal” látja el a lányt, akinek a haszidok szerint az elsődleges és egyetlen feladata a gyerekszülés, semmi több.
Itt megemlíteném, hogy a sorozatban több alapvető dolog is másképp szerepel. Deborah végül szül egy gyereket, és vele próbál boldogulni a kiugrása után. Ez pedig alapjában változtatja meg a történetét. Úgy érzem, hogy a sorozat inkább kissé szenzációhajhász, míg a könyvek a kőkemény igazságot mutatják be.
A hagyományok és a világi normalitás
Ezek a részek felértek egy kultúrsokkal számomra, hogy a 21. században van, ahol tényleg így élnek emberek. Ugyanakkor felemelő és reményt keltő is volt a könyv, ahogyan Feldman fokozatosan ébred rá arra, hogy ő nem tud, és nem is akar így élni. A sorozatból nagyon sok dolog kimaradt, a könyvben például az is kiderül, hogy elkezdett főiskolára járni, és olyan megbotránkoztató lépéseket is tett, mint hogy a hosszú szoknya helyett farmert húzott. Ezek az apró ráébredések voltak számomra a legpozitívabb részek abból a szempontból, hogy van remény és van kiút azoknak, akik ténylegesen ki szeretnének lépni egy ilyen szekta jellegű közösségből.
Íme az Unortodox, ami azt hiszem nagyon sokunknak nem csak lenyűgöző, hanem hasznos is lehet: vannak helyzetek, amikor nem gondolunk bele abba, hogy mennyire szerencsések vagyunk, főleg mi nők, hogy oda megyünk akkor és azzal, ahová és akivel akarunk, azt veszünk fel, amit csak szeretnénk, és úgy hordjuk a hajunkat, ahogyan kényelmes. Apróságok, alapvető dolgoknak tűnnek, ám mégis itt a bizonyíték, hogy sok nőnek ezek elképzelhetetlen dolgok. Álljunk meg egy pillanatra, és gondoljunk bele, hogy mennyire szerencsések vagyunk a szabadságunkért…
Összegzés
Deborah Feldman könyve, az Unortodox egy olyan világot mutat be, ami szívszorítóan szomorú. A könyv számomra egyik legerősebb üzenete mégis az volt, hogy van kiút, van lehetőség változtatni, még akkor is, ha nagyon nehéz. Nem utolsó sorban pedig olyan dolgokat ír le, ami azt hiszem mindannyiunknak érdekes lehet függetlenül attól, hogy vallásosak vagyunk-e, vagy sem. Az ember kíváncsi lény, akit mindig érdekel, hogy mi történik egy olyan világban, ami teljesen elzárkózik a külvilágtól.
Az Unortodox zsenialitása nemcsak a témában, hanem a stílusában is rejlik. Egyszerűen képtelen voltam letenni olvasás közben. Képtelen voltam elszakadni a történettől. Hiába tudtam, hogy merre fut ki a történet, itt egyszerűen nem a vége, hanem maga az utazás a fontos. Azok az abszolút hétköznapi dolgok, amik a haszid közösségben teljesen másképp működnek.
Kiknek ajánlom?
Ha láttátok a netflixes sorozatot, és tetszett, akkor azért ajánlom a könyvet, ha nem láttátok, de szerettek olyan közösségekről és kultúrákról olvasni, amik ennyire elzárkózva élnek, akkor azért ajánlom. Nemtől és kortól függetlenül mindenkinek letehetetlen olvasmány lehet, aki akár egy picit is érdeklődik a téma iránt.
→ ez a bejegyzés eredetileg a teklakonyvei.hu oldalon jelent meg, kis változtatással és javítással került most kozzétételre.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
A külvilágtól mereven elzárkózó szatmári zsidó közösség tagjaként Deborah Feldman szigorú szabályok szerint nevelkedett Brooklynban. Előírták számára, mit viselhet, kivel beszélhet, mit olvashat. Az oktatásával alig törődtek, az egyetlen elvárás vele szemben az volt, hogy engedelmes lány és jó feleség váljon belőle. Mindössze tizenhét éves volt, amikor hozzáment a családja által kiválasztott férfihoz, akit alig ismert.
Deborah fuldoklott a mind érzelmi, mind testi értelemben diszfunkcionális házasságban, és a közösségben, amely nagyon szűk teret hagy a nőknek, legyenek bármennyire tehetségesek. Deborah-t pánikrohamok gyötörték, és elképzelése sem volt arról, hogyan enyhíthetne szorongásán.
Kilátástalan helyzetében fokozatosan találta meg a kiutat: miután megszületett a fia, egyre világosabbá vált számára, hogy képtelen megfelelni a haszid zsidó közösség elvárásainak, és maga mögött kell hagynia addigi életét. Egy bátor elhatározással feláldozott hát mindent, amit addig ismert, hogy szabad lehessen, és gyermekét is szabad embernek nevelhesse.
Deborah Feldman kötetének megjelenése óriási vihart kavart, korábbi közössége üldözte és számtalan alkalommal megfenyegette. Ő mégsem bánja, hogy mindenki számára elérhetővé tette történetét, mivel hisz abban, hogy könyvével párbeszédet kezdeményezhet a zárt vallási közösségekben tapasztalható gyakori elnyomásról és bántalmazásról, és hangot adhat azoknak, akikre korábban senki sem figyelt. A könyv alapján készült sorozat 2020 márciusától látható a Netflixen.