Exodus címmel jelent meg Deborah Feldman történetének folytatása. Valószínűleg sokaknak ismerős az Unortodox című netflixes sorozat, ami a szerző memoárjának első részén alapszik. A sorozat rajongóinak rossz hír lehet, hogy a könyvtől sajnos eltér, azonban mindenképpen érdemes a köteteket elolvasni, mert sokkal árnyaltabb képet ad mind a közösségről, mind Feldman küzdelmeiről. Az Exodus pedig ezért nagyszerű: sallangmentesen mutatja be a szerző küzdelmeit nem csak a talpon maradásért, hanem önmaga megtalálásáért is.
Exodus: Hogyan találtam meg a saját utam, miután kiléptem a haszid közösségből
Számomra az Unortodox egy könnyen és gyorsan olvasható, minden oldalon új érdekességeket tartogató regény volt, azonban az Exodussal helyenként küzdöttem. Nem azért, mert rossz lenne, hanem azért, mert itt az olvasónak érdemes már egy picit másra számítania. A zárt közösség szokásai, a kívülállók számára megbotánkoztató hétköznapi dolgok már a múlté. Az Exodus ebből a szempontból egy különálló történet. Egy olyan nőről szól, aki tökéletesen magára van utalva, nincs senki és semmi, akihez fordulhatna, ha bármi történik vele.
A könyv elején valamennyire taglalja a múltját, a családfáját, és a haszidok szokásait, aztán mintha venne egy nagy levegőt és azt mondaná, hogy oké, akkor vágjunk bele a kellemetlen igazságba. A kellemetlen igazság pedig ott kezdődik, hogy eljut egy olyan pontra, amikor egyszerűen nem tudja, hogy hogyan fogja fenntartani magát és a kisfiát. Ír arról, hogy hogyan és miért döntött úgy, hogy petesejt donor lesz, ez pedig milyen évekig tartó egészségkárosodást okozott neki. Ír az írás küzdelmeiről – ebben az időszakban fejezi be és adja le az Unortodoxot. No és természetesen nem marad ki a válás sem.
Aztán eljutunk az Unortodox megjelenéséig, a hirtelen jött, és senki által sem jósolt hatalmas sikerekig. Több ponton is tudtam Feldman és a saját életem között párhuzamot vonni, számomra ezért volt annyira hihetetlenül jó érzés ezeket az oldalakat olvasni. Hogy igen, megcsinálta! Sikerült neki! A siker, a győzelem, és az anyagi biztonság viszont újabb dilemmákat hozott: ki is Deborah Feldman valójában?
Amerikából Európába, érintve Magyarországot is
Feldman előbb utazgatni kezd: nagymamája nyomait igyekszik követni, ehhez pedig Magyarországra (is) vezet az útja. Kíváncsian olvastam ezeket az oldalakat, mert számomra mindig érdekes, hogy egy külföldi hogyan látja az országot. Nos, Feldman nem ábrázolja túl pozitívan az országunkat. Ezekben a fejezetekben a nagymamája útján túl arra keresi a választ, hogy vajon Európában van-e antiszemitizmus, erre pedig a zsidók jelenlétével próbál válaszolni. Ha vannak zsidók, akkor valószínűleg nem olyan rossz a helyzet, ha nincsenek zsidók, akkor viszont egy antiszemita helyen jár. Őszintén szólva ezt a részét nem igazán értettem, s ugyan Magyarország ebből a szempontból nem kapott olyan rossz véleményt, mint Ausztria. Mert a sógoréknál, a kis falvakban nem talált zsidókat, erről pedig hosszasan értekezett, hogy itt bizony inkább próbálják eltussolni a múltat, mint hogy inkább emlékeznének rá.
Szerintem ez a kérdés nem ennyire fekete és fehér. Mindemellett én a saját környezetemben, vagy akár cikkek, hírek kapcsán nem érzékelem, hogy itthon a zsidók negatív megítélést kapnának, de nyilvánvalóan nincs rálátásom teljes egészében a témára, azonban itt élek. Pont emiatt néhány nap alatt nem hiszem, hogy levonhatóak lennének mélyebb következtetések, az Exodus eme részei emiatt zavartak, hogy teljesen őszinte legyek.
Berlin és Németország
A szerző végül eljut az oroszlán barlangjába, azaz Németországba. Ausztriában, és a németeknél is találkozik férfiakkal, akik segítik, kalandba keveredik velük, ami szerintem teljesen rendben van. Azonban előjön a dilemma, hogy vajon egy zsidó nőnek illik-e egy német férfival bármilyen kapcsolatba kerülni? Megértem, hogy számára miért kérdéses a dolog, azonban itt már kezdtem azt érezni, hogy mintha picit sok lenne ez az egész. Berlin az utolsó állomása a körútján, a városba beleszeret, végre szabadnak érzi magát, és gyakorlatilag honvágyat érez a város iránt, amikor vissza kell utaznia Amerikába.
Végül átköltözik Berlinbe, és itt megint tudtam vele valamelyest azonosulni. A nulláról kezdeni, barátokat szerezni, fokozatosan feljebb lépkedni a szamárlétrán. Nem utolsó sorban pedig rájönni arra, hogy ki is ő valójában. Illetve a mostanában folyamatosan előtérbe kerülő, nemzedékek sebeinek gyógyítása is rá vár, hogy tényleg tiszta lappal kezdhesse az életét.
Összegzés
Az Exodus a fentiek miatt nem annyira volt könnyű olvasmány számomra, mint az Unortodox. Nagyon vártam, nagyon kíváncsi voltam rá, sok pontban át tudtam érezni Feldman sorait, de összességében valahogy mégsem vagyok maradéktalanul elégedett. Mindezekkel szemben mégis azt mondom, hogy meg tudom őt érteni. Hiszen egy hermetikusan elzárt világban nevelkedett, a saját határait pedig egyedülálló, huszonéves anyaként tudta elkezdeni feszegetni.
Nem utolsó sorban a világnézetünk is egy érdekes dolog. Vannak, akik szerencsések, és a szüleiktől olyan útravalót kaptak, amivel nyitottan és pozitívan tudják szemlélni a világot, ezzel szemben vannak, akiket az utálatra és a kirekesztésre neveltek, amihez iszonyú sokat kell tanulni, hogy változtatni tudj rajta. És vannak, akik semmi ilyesmit nem kaptak, akiknek szintén nehéz eligazodni azon, hogy vajon mi a helyes, mi a helytelen, és egyáltalán hogyan viszonyuljanak az élet dolgaihoz.
Pontosan ezek miatt más az Exodus, mint az Unortodox: itt már nem egy zárt csoport titkairól van szó, hanem egy útkereső fiatal nőről. Érezni azért a regényen, hogy próbálja az Unortodox izgalmait belecsempészni, de itt inkább más kérdések a fontosak. Például hogy hogyan lehet teljesen egyedül új életet kezdeni? Hogyan lehet a kisgyerekkor óta belénk nevelt káros sémákat megváltoztatni? Vagy hogy mennyit számít az akaraterő és a küzdés.
Kiknek ajánlom?
Ha szeretted az Unortodoxot, és már nagyon vártad az Exodust, akkor mindenképp adj neki egy esélyt. Ha szereted a női sorsokról szóló regényeket, akkor valószínűleg imádni fogod. Ajánlom azoknak is, akik az európai és az amerikai zsidók helyzetének (szubjektív) összehasonlítása érdekes lehet. No és bárkinek, aki rajong az életrajzi könyvekért.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Az Unortodox – A másik út című sikerkönyv szerzője, Deborah Feldman a brooklyni Williamsburg szatmári zsidó közösségét maga mögött hagyva felejthetetlen utazásra indul, hogy megértse gyökereit és ezáltal önmagát is.
Deborah-nak immár egyedülálló, független nőként kell helyt állnia a zárt zsidó közösségen kívüli világban: gondoskodnia kell a fiáról, biztosítania kell a megélhetésüket, miközben írói karrierjét építi, s meg szeretné találni az igaz szerelmet is.
Deborah végül útnak indul, hogy Európát bejárva megismerje családjának történetét, s felfejtse azokat a misztikus szálakat, amelyek magyar származású őseihez és a zsidó valláshoz kötik. Minderre azért van szükség, hogy megértse azokat a múltban gyökerező kötődéseket, amelyeket néha el kell szakítanunk, hogy igazán önmagunk lehessünk.
Az összes új könyvem 2021-ben – avagy blogbejegyzés, amiben még több könyvajánlót találsz!