Csak a hold az égen címmel jelent meg John Scalzi legújabb regénye, amely azt a témát járja körül, hogy mi történne, ha a Hold valóban sajttá változna. Természetesen mindezt Scalzi lazaságával és humorával megspékelve.
Oxnardi vagyok. Láttuk. És én annyit mondok, remélem, hogy ez nem a világvége, mert három hét múlva házasodom. Semmi kedvem az apokalipszis alatt nászútra menni. Talán nem túl nagy kérés.
Csak a hold az égen
John Scalzi írásait azért kedvelem, mert könnyedek és humorosak, ugyanakkor ha az ember filozofálgatós kedvében van, akkor arra is van lehetősége. A Csak a hold az égen pedig ezt remekül ötvözi, egy eszméletlenül abszurd témát közelít meg rengeteg humorral – és némi komolysággal. A témafelvetés pedig számomra azért is volt érdekes, mert az elmúlt időszakban annyi tragikomikus baromság ömlik az emberre a hírekből, hogy mintha Scalzi amolyan fricskát állítana ezzel a regénnyel, hogy nesztek, ezt übereljétek!
Felteszem, hogy mindenkinek az őt leginkább érdeklő aspektusokon akad meg a szeme, és kifejezetten megörültem, amikor a sajttá változott Hold kapcsán felmerült az a téma is, hogy de vajon így asztrológiailag hogyan is kellene ehhez a sajtréteghez viszonyulni. Spoiler alert, ezt a kérdést gyorsan lezárták annyival, hogy sehogyan, mert a sajt ebből a szempontból nem változtatja meg az asztrológiai hatását.
A Csak a hold az égen noha egy regény, mégis több, kisebb egységből áll, amely adott emberek tapasztalatait, gondolatait, cselekedeteit mutatja be eme abszurditás hatására. Önmagában tényleg érdekes téma, viszont összességében nekem egy kicsit kevésbé nyerte el a tetszésem, mint John Scalzi korábbi művei. A konkrét okot nem tudnám megmondani, bár ha tippelnem kellene, akkor a rengeteg karakter mellett tenném le a voksom, és arra, hogy igazán egyikkel sem tudtam azonosulni, vagy mélyebb szimpátiát kialakítani. Rossznak viszont semmiképp nem mondanám.
— Biztos vagy ebben? – kérdezte Alton.
— Dehogyis! Egykori filozófiaprofesszor vagyok. Szakmánkból adódóan semmiben sem vagyunk biztosak.
Kiknek ajánlom?
Talán azoknak nyeri majd el jobban a tetszését, akik kifejezetten kedvelik a novellákat, és így nem zavarja őket az, hogy kevesebb idő jut egy-egy karakterre. Viszont mivel nem különülnek el teljesen a fejezetek, így azt sem tartom kizártnak, hogy csak nálam nem okozott katarzist a regény, és másnak tipikus Scalzi-élményt nyújt majd. Azoknak viszont mindenképp meleg szívvel ajánlom, akik szeretik az abszurd és végtelenül humoros olvasmányokat. Nem utolsó sorban pedig azoknak is ajánlom, akiknél John Sclazi már bizonyított annyira, hogy egy esetlegesen gyengébb műve is bocsánatos bűn lehet.
Az a tervem, hogy az utolsó héten kiveszek egy csomó könyvet a könyvtárból, aztán sosem viszem vissza őket. Ha szerencsém lesz, James Michener egyik nagy, vastag könyvét fogom olvasni, amikor becsapódik a sajt.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
A Hold sajttá változott.
Az emberiségnek pedig ezt most fel kéne dolgoznia.
Egyeseknek ez lehetőség. Mások kénytelenek megkérdőjelezni a hitüket: Istenben, a tudományban, mindenben. Megint mások megpróbálják irányban tartani a világot az abszurditás és a kiszámíthatatlanság ellenére. És van az a sok milliárd ember, akik az égre nézve azon töprengenek, vajon hogyan történhetett valamivel, ami mindig is ott volt, valami tökéletesen lehetetlen.
Asztronauták és milliárdosok, humoristák és bankvezérek, professzorok és elnökök, serdülők és halálos betegek egy teljes holdhónap során mindannyian megkapják a saját pillanataikat a holdfényben. Hogy megrémüljenek, hogy tervezzenek, hogy imádkozzanak és csodáljanak, hogy nevessenek és gyászoljanak. Mindent ebben a kaleidoszkópszerű regényben, ami elrepít mindenhová, ahová várnánk, és sok olyan helyre, ahová nem is gondolnánk.
John Scalzi legújabb regénye vad, holdkóros álmodozás a szerzőre jellemző képtelen humorral. Repülj velünk a holdrakétán!