Tealevelek szárnyán címmel jelent meg Lisa See második magyar nyelvű könyve. Ebben a regényben szintén fontos szerepet kap a kínai kultúra és a női sorsok, azonban a fókusz az anyaságon és a tea varázslatos erején van.
Azt mondják, a mély fájdalom csupán az ember mély boldogságra való képességének tükörképe.
Tealevelek szárnyán
A Tealevelek szárnyán a kínai Akha törzs zárt, és erősen szabályozott világába kalauzolja el az olvasót, ahol az élet ugyanolyan, kiszámítható mederben zajlik. A történet főszereplője Li-yan, aki már kislányként is kilóg a közösségből, azonban mivel az édesanyja a törzs megbecsült bábája, így sokkal elnézőbbek vele. Ez egészen addig működik, míg házasságon kívül teherbe nem esik, és titokban meg nem szüli a kislányát. Li-yan ekkor válaszúthoz ér, és örökbe adja a gyermekét, majd visszaül az iskolapadba, és képzi magát, hogy teaszakértővé válhasson. Utóbbihoz különleges tehetsége van, mivel az akhák teatermesztő nép, akik a legjobb minőségű tealeveleket szolgáltatják nemcsak Kínának, hanem az egész világnak.
Mindketten tudjuk, hogy a gazdagság, a kiváltságok, a kemény munka és a szerencse nem gyógyítják be a megtört szívet, és nem védenek meg a fájdalomtól, a magánytól vagy bűntudattól.
Tealevelekbe fonódott női sorsok
Lisa See előző regényénél, A lótusz leányánál is kiemeltem, hogy modern európai szemmel gyakorlatilag brutális volt az ősi kínai babonákról és szabályokról olvasni. A Tealevelek szárnyán pedig talán még ennél is brutálisabb, ugyanis a regény 1988-ban kezdődik, azaz kevesebb, mint 40 évvel ezelőtt. A szerző az első néhány oldalon itt is sokkolja az olvasót az ezekhez köthető cselekedetekkel, hogy főleg az akháknál milyen szigorú, sokszor babonákon alapuló szabályok vannak akár egy olyan hétköznapi esemény kapcsán is, mint az ikerszülés.
A következő tizenkét napban a falunk betartja a szertartásos absztinenciát. A tigris napján tilos vizet hoznunk. A szamár napján viszont elküldenek vízért, mert a szamarak feladata a cipekedés. A nyúl napján – miközben az eső még mindig nem áll el egy pillanatra sem – tűzifát gyűjtök.
Közérthetően elmesélt kínai misztikum
Li-yan a könnyűnek nem mondható gyerekkora után a népéből elsőként nemzetközi teaszakértői karriert épít, azonban az első gyermekének sorsa gyakorlatilag minden egyes nap kísérti. A Tealevelek szárnyán viszont nem csak és kizárólag az örökbeadás dilemmájára épít, hanem egy nagyon mély, kulturális és női sorsszál is átszövi a történetet. A regény alapja az identitáskeresés – egyrészt Li-yané, aki kiszakad az ismerős közegéből –, másrészt Haleyé, az örökbeadott kislányé, aki folyamatosan úgy érzi, hogy kilóg az amerikai társai közül. Két nő, akik valamilyen oknál fogva kiszakadtak a tradicionális környezetükből, végül a teán keresztül lelnek válaszokra, és valamiféle megértésre.
A regény sodró lendületű, számomra valamilyen szinten edukatív jellegű is volt, amit gyakorlatilag alig tudtam letenni. A nagyszerűsége pedig talán pont a hétköznapiságában rejlik, hogy hány és hány hasonló sorsú nő élhet Kínában és Amerikában, akik talán nem ennyire szerencsések. A Tealevelek szárnyán másik nagyszerűsége pedig abban rejlett számomra, hogy Lisa See mennyire fantasztikusan vezeti ezt a történetét is, amelyben a kínai kultúra sokszor sokkoló és misztikus rétegeit úgy tudja a szövegbe integrálni, hogy a nyugati olvasónak is érthető és izgalmas legyen. Talán pont emiatt volt az, hogy alig tudtam letenni a könyvet, és gyakorlatilag egy szuszra olvastam ki.
Kiknek ajánlom?
Ha tetszett Lisa See előző regénye, akkor mindenképpen ajánlom a Tealevelek szárnyánt is. A regényben fontos szerepet kap a nők helyzete a tradicionális társadalmakban, az örökbefogadás mind az anya, mind a gyermek szemszögéből, a kulturális identitás, és a kelet-nyugat ellentétei és párhuzamai. Ez így egyszerre lehet, hogy sok lehet, de a szerző remekül elegyíti ezeket a témákat. Ha kicsit távolabbról nézem, akkor tulajdonképpen egy női sorsregény, amelyben a női lét témái kerülnek felszínre.
Azt mondják, a mély fájdalom csupán az ember mély boldogságra való képességének tükörképe. Én ezt pont fordítva látom. Boldog vagyok, de egy részem mindig is szenvedni fog Yan-yeh elvesztése miatt. Ennyi év után ez az érzés olyasféle társsá vált, mint a gyermekkel élő barát. Táplált, és rákényszerített, hogy lélegezzek, amikor annyira könnyű lett volna feladni. A szenvedés tisztánlátást hozott az életembe. Talán a velem történtek az előző életemben elkövetett dolgok büntetései, talán a sors vagy a végzet okozta őket, vagy talán egyszerűen a természetes körforgás részei, mint a látványos, de rövid életű cseresznyevirágok tavasszal, vagy a lehulló levelek ősszel.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Lisa See: Tealevelek szárnyán | a könyv adatai
Megrendítő történet egy fiatal kínai nőről, aki ősei csodálatos teatermesztési hagyományában találja meg élete célját.
A világtól elzárt hegyi faluban Li-yan és családjának életét az évszakok váltakozása és a teatermesztés határozza meg. Az ősi rituálék világába zárt akha emberek generációk óta ugyanúgy élnek, míg nem váratlanul megjelenik a falu kapujában egy idegen férfi…
Az idegen érkezésének nyomán minden felbolydul, s semmi sem lehet már ugyanúgy, mint régen. Li-yan, aki egyike a közösség kevés tanult lányának, elkezdi elutasítani azokat a szokásokat, amelyek addigi életét formálták. Amikor pedig házasságon kívüli gyermeke születik, súlyos döntésre szánja rá magát: szembefordul az ősi hagyományokkal…
Vajon begyógyulhatnak-e fájó lelki sebeink, s átírhatjuk-e a tradíciók által ránk kényszerített szerepeket? A Tealevelek szárnyán gyönyörűen megírt történet gyökerekről, kultúrákról, gyászról és a láthatatlan, ám elszakíthatatlan érzelmi kötelékekről.
,,- Különleges képességeid vannak – folytatja. – Nem úgy értem, hogy boszorkány vagy rókaszellem lennél. És sosem vonzódtál túlzottan a gyógyításhoz vagy a mágiához sem. Inkább A-ma Matára hasonlítasz, aki életet adott az akháknak, aki lerázta a béklyóit, és azt mondta: ,,Nem fogadom el a balszerencsémet”. Aki az éles elméje, jó szíve és kitartása révén minden akadályt legyőzött.”