A Sárga volt az első olvasásom R. F. Kuangtól, és azt kell mondanom, hogy wow! Nem véletlen a hype a szerző körül, és nem véletlen, hogy gyakorlatilag már a magyar megjelenés előtt is valamiféle kultusz alakult ki a regény körül. Fontos, ám mégis tabutémákat boncolgat, valamint húsbavágóan szépen mutatja meg azt a nyomorult cancel culture-t is. Noha a történet nem ennyire fekete vagy fehér.
Sárga
A történet két íróról, June Haywardról és Athena Liuról szól. Míg előbbi csak egy fehér amerikai lány, utóbbi ázsiai gyökerekkel rendelkezik. June nem tudott betörni a könyvpiacra, Athenát pedig állva ünneplik, bármit is tesz. Egy szerencsétlen balesetben Athena megfullad June karjai között, épp akkor, amikor a netflixes szerződését ünneplik. June pedig ellopja Athena kéziratát, és úgy dönt, hogy átalakítja és befejezi, majd a saját neve alatt kiadatja.
Alapvetően több sebből vérzik ez a felállás, és olvastam olyat is, hogy voltak, akiknek egyáltalán nem volt szimpatikus June, azonban én valahogy mégis meg tudtam kedvelni egy bizonyos szintig. Nem helyes, amit tesz, rengeteg apróság van, amiben szintén megkérdőjelezhetőek a döntései, azonban mégis nagyon szépen kirajzolódnak ezek által bizonyos problémák.
A Sárga egyik nagy kérdése, hogy vajon ki írhat bizonyos témákról? Hogy vajon napjainkban mennyire indult el a fordított rasszizmus, amikor ha csak egy fehér lány vagy, pont akkor kerülsz hátrányba? És ami még nekem eszembe jutott, hogy mintha a jelen korban a múlt összes rasszista vétségéért a most élőknek kellene vezekelnie.
Gyűlölnék egy olyan világban alkotni, ahol az alapján mondanák meg a szerzőknek, miről írhatnak, hogy milyen színű a bőrük. Most gondold végig, milyen lenne, ha megfordítanánk az állításod, nézzük meg, hogy hangzik! Írhat-e egy fekete szerző fehér főszereplőt a regényébe? Mi van azokkal, akik a második világháborúról írtak, de nem is éltek még akkor?
Tabutémák és a cancel culture
Kiindulva a regényből – amelyben June-t folyamatosan meghurcolják –, gyakorlatilag csodának tartom a Sárga pozitív fogadtatását. Mert ázsiai szerző ide, fogyasztható történetbe csomagolt morális dilemmák oda, itt bizony egy nagyon erős tabutémáról van szó, amit sokan éreznek, de iszonyú nehéz róla beszélni. Mert ahogyan a történetben is, ha valaki nem úgy táncol, ahogyan azt aktuálisan elvárják, akkor jön a cancel culture, avagy bármit is tettél eddig, a karrierednek, a személyednek vége. Magyarországon talán annyira nem, ahol a gyűlölet egy rendszerszintű elvárás, de a hanyatló nyugaton igen. A könyves szakmánál maradva elég csak J. K. Rowlingra gondolni. És itt nem arra célzok, hogy a gyűlölet rendben van, hanem szimplán arra, hogy ha átesünk a ló túloldalára, ezt kimondjuk, akkor az nem feltétlen rasszizmus. Vagy Rowling esetében ha ír is egy sértő állítást, nem gondolom, hogy a teljes karrierjét el kellene emiatt törölni.
June karaktere inkább az antihős ideáját testesíti meg, ám ugyanakkor valahogy azt is meg tudom érteni, hogy ha belekerülsz egy internetes zaklatásba, akkor egy ilyen helyzetben sokkal nehezebb racionális döntéseket hozni. June sok helyen elcsúszott, viszont mindent összevetve sajnáltam valamilyen szinten.
A Sárga nagyszerűsége pedig, hogy lehet csak a történetet is olvasni, de ott van ennek az egész kérdéskörnek a mélysége is, amin el lehet filozofálgatni. R. F. Kuang pedig zseniálisan ír, tényleg alig tudtam letenni a történetet, pedig nem tudnám az akciódús jelzővel illetni.
Az olvasók elvárásokat támasztanak – nemcsak a történet, hanem a te politikai hozzáállásod, a filozófiád, a morális témákban mutatott kiállásod felé is. Nem a műved, hanem te vagy a termék: a kinézeted, a szellemességed, a gúnyos visszavágásaid és az online cicaharcokban elfoglalt álláspontod, amelyek amúgy a való világban az égadta világon senkit nem érdekelnek.
Összegzés
A Sárga méltán lett nagyon népszerű világszerte, ugyanis R. F. Kuang nemcsak zseniálisan ír, hanem olyan morális dilemmákat is boncolgat a regényében, amik égetően aktuálisak napjainkban. Mindemellett a történetet lehet csak a cselekmény kedvéért is olvasni, de megvan az a mélysége is, hogy nemcsak a karaktereken, hanem a szituációkon is mélyebben elmerengjen az olvasó, ha szeretne.
Számomra az idei évem egyik legerősebb olvasmánya lett a Sárga, pontosan a mélységek, a dilemmák, valamint az írói stílus miatt, amivel Kuang egészen egyszerűen berántott a történetébe.
Kiknek ajánlom?
Bárkinek, aki egyrészt szeretne egy jó könyvet olvasni. Másrészt pedig ha nyitott vagy a tabutémákra, és a világ dolgaira, akkor is remek választás lehet. Nem utolsó sorban pedig egy picit a könyves szegmensről is szól, noha inkább az amerikai gépezetbe enged betekintést a szerző. A megjelenés körüli hype pedig ne riasszon el senkit, ebben az esetben abszolút úgy gondolom, hogy jogosan beszélnek sokan erről a regényről!
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
R. F. Kuang: Sárga | a könyv adatai
