Viharcsapda címmel jelent meg Szlavicsek Judit legutóbbi regénye, mely az Adriára kalauzolja el az olvasót. A történet nem egyszerű krimi, ugyanis a szerző gyakorlatilag a végletekig fokozza a feszültséget, noha a karakterei mozgástere mindössze egy lakatlan sziget. És hogy mi sül ki ebből? A szereplők számára semmi jó, melyre a szerző már a kötet legelején több utalást is elejt…
Talán attól, hogy meghal valaki, és többé már nincs módja hibázni, az addig elkövetett hibáit is hajlamosabbak vagyunk megbocsátani neki.
Viharcsapda
Nem is tudom mit mondhatnék, talán hogy bravó, Judit! Ugyanis a 2022-ben megjelent Hullámsír című kötet is nagyon tetszett, és talán pont emiatt tartottam egy picit a Viharcsapdától, mert mi történik, ha csalódok? Ha esetleg nem teljesíti az elvárásaimat, amik a Hullámsír után igencsak magasak voltak? Erről azonban szerencsére szó sem volt, sőt.
Adott egy család, a két gyerek párjai, egy hajóskapitány, és egy jacht. Na meg természetesen az Adria, és végtelen mennyiségű költőpénz. Ugyan, mi baj történhet? Vagy éppen mi nem történhet? Véleményem szerint a Viharcsapda egy remek darabja azon pszichológiai thrillereknek, melyek egy zárt közösséggel operálnak, ahol egészen egyszerűen nincs menekvés az adott környezetből, és gyakorlatilag mindenki kifordul önmagából. Előbb vagy utóbb. Nem utolsó sorban a Stephen King regényeire jellemző, már a történet legelején is felsejlő baljós utalások azok, amik szintén remek keretet adnak annak, hogy itt bizony a kedves olvasó ne számítson happy endre.
Tudtam, hogy nehéz lesz, készültem is rá, mégsem vagyok képes úrrá lenni – a min is? Magamnak sem tudom meghatározni, mit érzek pontosan. Valami bizonytalan, tompa aggodalom motoszkál bennem. Vagy félelem? Talán csak az izgalom. Pedig ez az út is olyan, mint a többi, sulykolom magamnak, de nem sokat segít, úgyhogy igyekszem inkább a hajóra meg a dolgomra koncentrálni, nem rájuk. De nem megy.
Amikor leolvad a tökéletes család álarca
Valamilyen szinten a Viharcsapda a magyar társadalmat is jól ábrázolja, azaz kifelé a tökéletes életet, és a tökéletes család képét mutatjuk, belül viszont már érdekesebb folyamatok zajlanak. Nyilvánvalóan nem lesz mindenkiből gyilkos, és nem mindenhol vannak ilyen kaliberű szennyesek a szőnyeg alatt, de egy kis túlzás itt, egy kis nagyítás ott, és azt hiszem, nem nehéz elképzelni a koncepciót. Ehhez ha hozzácsapjuk a karakterek szűk mozgásterét, akkor pedig végképp nem nehéz elképzelni, hogy a végére teljesen átrendeződnek a szerepek.
A nagy kérdés a regényben, hogy ki milyen titkokat őriz, és talán hogy ki törik meg először. A Viharcsapda kriminek is remek, azonban itt már sokkal erősebb a pszichológiai és a thriller vonal, ugyanis sokszor nem a karakterek cselekedetei, hanem az elme játéka kerül előtérbe. Ahogyan a szereplőknek, úgy az olvasónak is egy idő után már mindenki gyanússá válik, és talán senkiről sem meri biztosan kijelenteni, hogy ártatlan…
Szóval csak azt akartam mondani, hogy nekem nincs bajom azzal, hogy nem bízol bennem, és engem is potenciális gyilkosnak tartasz – mondom. Közben az arcát figyelem. Az előbbi bizonytalanságnak most nyoma sincs: tökéletesen nyugodtan tűnik. Vagy nagyon jó színész, vagy nem érdekli a téma. – Érthető a te szemszögedből. De tudnod kell, hogy én ugyanígy tekintek rád.
Nekem pedig pontosan emiatt tetszett annyira a regény, ugyanis csak úgy, mint a Hullámsír, itt is folyamatosan pörögtek az események, ráadásul egyetlen pillanatra sem éreztem azt, hogy hah, én már kitaláltam, hogy ki a hunyó. Persze, néha szoktam ezzel játszani, de mostanában már inkább úgy olvasom ezeket a sztorikat, hogy csak úszom az árral, és nem megyek bele ezekbe a tippelgetésekbe, mint sok évvel ezelőtt tettem szinte minden alkalommal.
Nem utolsó sorban pedig olyan érzésem van, hogy persze, a skandináv krimik nagy népszerűségnek örvendenek kis hazánkban, de az elmúlt években a magyar krimiszerzők úgy belehúztak, hogy az északi kollégáknak ideje felkötni a gatyát.
Összegzés
Szlavicsek Judit legutóbb megjelent regénye, a Viharcsapda egy igazán remek darabja az újhullámos magyar krimiknek, habár ez a regény inkább a pszicho-thriller vonalon erősebb. Adott egy család, egy jacht, valamint egy lakatlan sziget, továbbá egy gyilkosság. Ha nagyon röviden akarnám összefoglalni a kötetet, akkor valami olyasmit mondanék, hogy A búra alatt és a White Lotus szerelemgyereke. Minden esetre nekem nagyon tetszett ez a történet is, amiben egyetlen üresjárat sem volt, és folyamatosan pörgött a cselekmény, és pontosan azt kaptam tőle, amit vártam: kikapcsolt és elszórakoztatott, ráadásul alig tudtam letenni.
Kiknek ajánlom?
Ha szeretted Szlavicsek Judit korábbi regényeit, akkor nagy valószínűséggel a Viharcsapda is tetszeni fog. Amennyiben nem olvastál még tőle, de szereted az izgalmas krimiket és/vagy thrillereket, akkor bátran ajánlom.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Felhőtlen nyaralásnak indult… A nap hét ágra süt, az Adriai-tenger türkizkék vize szinte szikrázik a melegben, amikor a hattagú család hajóra száll, hogy méltóképpen ünnepeljék meg a családfő hatvanadik születésnapját. Váratlanul azonban vihar kerekedik, így kénytelenek kikötni egy lakatlan szigeten. Azt remélik, átvészelik valahogy az éjszakát, aztán reggel indulhatnak is tovább.
Esztert nem csak a vihar aggasztja, hanem az is, hogy az elutazásuk előtt valaki feltörte a Facebook profilját, és a nevében obszcén bejegyzéseket posztolt. Ki akarja befeketíteni az ismerősei előtt? Vajon a posztok tartalma szemenszedett hazugság vagy épp ellenkezőleg? És van ennek az egésznek bármi köze ahhoz, ami a szigeten történik?
Az elemek tombolása nem csitul, és amikor az egyik utas eltűnik a fedélzetről, Eszter úgy dönt, a kezébe veszi az irányítást, és megpróbál rájönni, ki és mi áll a háttérben. Sietnie kell, mert az idő szorít, ők pedig egyre kevesebben vannak…