Az örökség ára címmel folytatódik az Örökösök viadala-trilógia, melyben egy fiatal lánynak, Avery Ginksnek kell helyt állnia, hogy a hirtelen az ölébe szakadt milliárdokat véglegesen elnyerhesse. A Hawthorne-ok élnek-halnak egy (vagy több) jó rejtvényért, így ebben a történetben is ezek kerülnek középpontba. A nagy kérdés ismét, hogy vajon Avery túléli-e a kalandot, melyben egyszerűbb azokat az embereket listázni, akik nem akarnak az életére törni.
– Ezek hosszúkardok – magyarázta. – A tizenötödik századból, Itáliából. Valószínűleg múzeumban lenne a helyük, de… – Megvonta a vállát.
Ilyen volt hát Hawthorne-nak lenni. Ezeknek múzeumban lenne a helyük, de a tesóimmal szeretünk csapkodni velük, szóval inkább megtartjuk.
Az örökség ára
Így kell kérem egy igazán ütős folytatást rittyenteni! Ugyanis néhány felvezető oldal után Jennifer Lynn Barnes nagyon belecsapott a lecsóba, és olyan fordulatokat dobott be, amikre csak kapkodtam a fejem. A történetben még mindig az egyik központi kérdés, hogy Avery vajon hogyan kapcsolódik a Hawthorne-okhoz, az első bomba pedig akkor robban, amikor fény derül egy nagyobb titokra. Amiről kiderül, hogy vakvágány, de ezen a ponton több más szál is elindul, a lavina pedig már megállíthatatlan. Nem utolsó sorban pedig nem lenne igazi young adult regény, ha nem kapna helyet a sztoriban némi romantika is. De csak módjával.
Tulajdonképpen a regény központi konfliktusai a rejtélyek, illetve Avery kapcsolódása a családhoz. Eközben viszont már a fiatalok is úgy vannak vele, hogy ha már benne vannak a helyzetben, miért ne szórakozhatnának közben jól. Eközben egy komolyabb nyomozás is elindul, hogy kiderítsék, kicsoda valójában Toby Hawthorne.
Mindannyian döntéseket hozunk nap mint nap, és ezek a döntések befolyásolják a többi ember életét. A hatásuk olyan, mint egy hullám, ami végigfut az egész világon. Minél nagyobb az ember hatalma, annál nagyobb hullámot vetnek a tettei.
Kalandos második rész
Alapvetően hadilábon állok a folytatásokkal, mert az esetek túlnyomó részében valahogy elfogy a lendület az erős kezdés után. Jennifer Lynn Barnes viszont nagyon meglepett, ugyanis Az örökség ára zseniálisra sikeredett a maga nemében. Az első rész nagyon tetszett, a másodikat pedig alig tudtam letenni.
A történet egyébként nem váltja meg a világot (és nem is emiatt olvasok YA regényeket), viszont tökéletesen hozza, amit én elvártam tőle: szórakoztatott és kikapcsolt. És el is gondolkodtatott, mert képtelen voltam olvasás közben nem elmerengeni azon, hogy vajon Avery helyében én hogyan cselekednék.
Végre egy olyan könyvsorozat, ahol a fókusz azon van, hogy kinek működik csavarosabban az agya. Természetesen a szarkasztikus humor mellett, amit személy szerint szintén imádtam. Az alaphelyzet egyébként valljuk be, nem túl realisztikus (és egy fikciótól szintén nem várom el), viszont a karakterek élethűek, szerethetőek, és tényleg mindig történik velük valami. Az örökség ára számomra úgy volt kerek, ahogy van.
– Hadd áruljak el egy Hawthorne-műhelytitkot, Örökösnő! Egyetlen szabály sem ér többet a győzelemnél. – Egy pillanatra elgondolkodott. – Én nem tudom, ki az apám. Skye pedig soha nem volt az a kimondott anyatípus. Az öreg nevelt minket, ő formált a maga képére. – Jameson meglendítette az ütőt, a labda a magasba repült. – Xan agyas. Grayson öntudatos. Nashnek hőskomplexusa van. Én meg… – Újabb labda, újabb ütés. – Én nem tudom, mikor kell feladni.
Összegzés
Jennifer Lynn Barnes ifjúsági trilógiájának második része, Az örökség ára több szempontból is levett a lábamról. Maga a történet érdekes, folyamatosan pörög, és egy szusszanásnyi üresjárat sincs benne. Emiatt pedig számomra jobban összeállt, mint az első rész, alig tudtam letenni, pedig a folytatásokkal egyébként alapvetően kissé hadilábon állok.
Az örökség ára hiába játszódik csak néhány nappal az Örökösök viadala után, igazán kellemes és komfortos volt abba a helyzetbe belemerülni, ahol a Hawthorne unokák immár Averyvel együttműködve játszanak, és nem ellene. Ez az újonnan formálódó szövetség számomra szívmelengető volt, hogy egy kicsit kevésbé ellenséges környezetben kell helyt állnia ennek az igazán talpraesett lánynak.
[…] Xander nagyot harapott a sütibe, és elfintorodott. – Ebben mazsola van? Ki az a szörnyeteg, aki mazsolát tesz a tejkaramellás kekszbe?!
Kiknek ajánlom?
Csak azoknak, akik olvasták és szerették az első részt, az Örökösök viadalát. A történetek szorosan összekapcsolódnak, így erősen ellenjavallt a második résszel kezdeni az olvasást. Viszont ha szeretted az Örökösök viadalát, akkor a folytatást semmiképp se hagyd ki, mert – tényleg ritkán mondok ilyet, de –sokkal jobb, mint a nyitókötet.
Csak szólok, hogy nincs fegyverem. A szarkazmusomon kívül. De azzal ölni tudok.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Az Örökösök viadala című kötet folytatása.
Alig egy hét telt el a villában tett sokkoló felfedezés óta, és Avery semmivel sem jutott közelebb a megfejtéshez, hogy miért hagyta rá az öreg milliárdos, Tobias Hawthorne a vagyonát. A DNS-teszt bebizonyította, hogy a lány nem vérrokon, a jelek mégis arra utalnak, hogy sokkal szorosabb szálak fűzik a rejtélyes családhoz, mint hitte.
Avery próbál kizárólag a rejtély megoldására összpontosítani, de nem könnyű tiszta fejjel gondolkodni, amikor a két szívdöglesztő Hawthorne testvér, Grayson és Jameson egyre jobban beférkőzik a bizalmába, és ez talán kockázatosabb, mint a folyamatosan rá leselkedő veszélyek.