Site icon Tekla blogol: életmód- és könyves blog

John Scalzi: Szellemhadtest (Vének háborúja 2.)

John Scalzi: Szellemhadtest (Vének háborúja 2.)

Szellemhadtest címmel folytatódik a Vének háborúja-sorozat, mely számomra egy kicsit más volt, mint amire számítottam. John Perry ezúttal parkolópályára került, John Sclazi pedig bedurrantotta az igazi morális dilemmát. Módosított emberi test, űrbéli háborúk, de vajon egy ilyen környezetben abszolút rendben van a klónozás? Többek között ez a regény központi témája.

A második nap kora estéjén Andrea Gell-Mann megismertette a szakasszal a profanitás eszméjét, amely információt már az ebédnél felszedett, de csak a vacsora előtt osztott meg. Ezért aztán a vacsoránál a 8. szakasz tagjai lelkesen rikkantották egymásnak, hogy „kúrd már ide azt a kibaszott sót, baromarc”, ameddig Brahe rájuk nem szólt, hogy „le lehet állni a kibaszott káromkodással, faszszopók, mert kurva gyorsan lesz kurvára unalmas”. Az általános vélekedés igazat adott Brahe-nak, egészen addig, ameddig Gell-Mann meg nem tanította a szakaszt arabul káromkodni.

Szellemhadtest

A Gyarmati Szövetséget három ellenséges faj szövetsége fenyegeti, melyre minél hamarabb megoldást kell találnia a vezetésnek. Még szerencse, hogy a Különlegesek, avagy a Szellemhadtest a legrátermettebb, hogy bevessék őket. Az első részből Jane Sagan kap egészen nagy szerepet ebben a történetben, illetve egy újonnan létrehozott közlegény, Jared Dirac. Ráadásul Diracot pont azzal a céllal hozzák létre, hogy az emberiséget eláruló őrült tudós, Charles Boutin nyomára bukkanjon. Ehhez nincs másra szükség, mint a Boutin saját maga által hátrahagyott tudatának biztonsági mentését feltelepítsék Dirac fejébe, és várják a szerencséjüket, hogy hátha sikerül valami használhatót kinyerni belőle.

A Szellemhadtest központi dilemmája pedig ez. Hogy vajon Dirac közlegény csak Dirac, vagy maga Boutin. Ha pedig egyik sem, akkor lehetséges, hogy a két személy keveredése. Noha a közlegény kapcsán már a létrehozásának körülményei is erős aggályokat vetnek fel, azonban ahogyan halad előre a cselekmény, egyre több kérdés merül fel. És nem véletlen, hogy Mary Shelley Frankenstein-je is többször szóba kerül a karakterek között.

Magát a Frankensteint egyébként Dirac össz-vissz 8 perc alatt olvasta el az AgyGépén, és bevallom, nekem ez egy sokkal izgalmasabb kérdés volt könyvmolyként. Már az első rész kapcsán is felmerült bennem, hogy vajon ebben a világban van-e lehetőség olvasni (nem került szóba), most viszont ha csak érintőlegesen is, de kiderült. Könyvmoly álom lenne szerintem, hogy ha van 10 perced, akkor kiolvasol egy könyvet, csak így.

A genetikus barkácsolás eredményeképp létrejövő DNS végül olyan lényt határoz meg, amely valaha ember volt, de többé már nem az. Kellőképpen inhumán ahhoz, hogy ha pedánsan végigfutna az egyedfejlődésén, még szellemi keresztanyja, Mary Wollstonecraft Shelley is kitérne a hitéből.

Mi lesz a módosított emberiség sorsa?

A Gyarmati Szövetség és a Gyarmati Véderő az emberiséget védelmezi, noha a Földön élő lakosságot direkt nem engedik fejlődni. A technológiák fényévekkel le vannak maradva, és ez az űrbéli vezetőknek tökéletesen megfelel így. Eközben Boutin és Dirac kérdése pont ezt a kérdést feszegeti, hogy kik pontosan az emberek, mit jelent a tudat, és az etika ebben az egészben milyen szerepet játszik.

Alapvetően egyébként érdekes történet volt, de személy szerint sokkal szívesebben olvastam volna John Perryről, mintsem az épp a tudata szárnyait bontogató, totálisan ismeretlen közlegényről. Ez mondjuk az én vesszőparipám, ha egy karaktert megkedvelek, akkor elvárom, hogy a könyvsorozat további részeiben is minimum hasonló mennyiségben szerepeljen. 😀

A Szellemhadtest végére viszont egészen összebarátkoztam a történettel, nem utolsó sorban itt jelenik meg Zoe karaktere is, aki ahogy a többi könyvet nézegettem, még valószínűleg fontos szereplő lesz.

Egy valószülött éveket élhet anélkül, hogy halvány fogalma lenne arról, mihez kezdjen magával. Amennyire tudom, vannak olyanok is, akik az egész életüket így élik le. Csak zavarodottan végigbolyongják az útjukat, és a végén belezuhannak a sírjukba.

Összegzés

A Szellemhadtest egy kicsit más volt, mint amire számítottam, ám összességében mégis azt tudom mondani, hogy tetszett. Olyannyira, hogy miután befejeztem, máris kezdtem is a következő könyvet. Ennek részben az is az oka, hogy John Perry itt csak említés szintjén jelent meg, én pedig igazán megkedveltem a szarkasztikus humorát, és a lökött személyiségét. Ettől függetlenül John Scalzi a többi karakterét is viccesre formálja – legalábbis szerintem –, így humorból most sem volt hiány, habár itt inkább a szarkasztikus kiszólások és narráció domináltak.

Ez a történet inkább a morális dilemmára és némi filozófiára alapoz, hogy mi lenne, ha, illetve rengeteg film- és irodalomtörténeti utalás is megjelenik a szövegben.

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik olvasták a Vének háborúját, mert egy sorozatot sorrendben illik olvasni. Ha tetszett A Kaidzsú Állatvédő Társaság, akkor Sclazi eme műve is nagy valószínűséggel elnyeri majd a tetszésed. Összességében pedig egy könnyed és humoros sci-firől van szó, ahol a történeten van a hangsúly, és nem a tudományos leírásokon, tehát a műfajjal ismerkedőknek szerintem mindenképp remek választás lehet.

Csuda érdekes, mi mindent megengedhetsz magadnak, ha az ellenséged hivatalosan a szövetségesed. Pláne, ha még nem értesült arról, hogy már te is tudod, hogy ő az ellenséged.

A Vének háborúja sorozat kötetei, sorrendben

  1. Vének háborúja
  2. Szellemhadtest
  3. Az utolsó gyarmat
  4. Zoë története
  5. A lázadás hangjai
  6. Árnyékszövetség
  7. Vének történetei és más írások

Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!


Az emberiséget soha nem látott veszély fenyegeti, űrbéli gyarmatai ellen három intelligens faj szövetkezik. Három faj és egyetlen ember. Az emberiség egyetlen reménye az, hogy az áruló tudós a dezertálása során hátrahagyta az elméjéről készült biztonsági másolatot. De senki nem tudja, hogyan lehetne azt felhasználni. A Gyarmati Véderő Szellemhadteste soha nem az erkölcsi aggályairól volt híres, így megpróbálja egy klónkatonájába ültetni a lemásolt lelket… elvégre a háborút nekik kell megakadályozni, és ezért a célért mindenre hajlandóak.

Scalzi ott folytatja a sodró lendületű katonai sci-fit, ahol a Vének háborúja véget ért, még lebilincselőbb történettel és emelve a téteket. Megfiatalított vének és gyorsan öregedő fiatalok vívják a különleges háborút, ami pontosan olyan, mint az összes háború a történelemben: végtelenül mocskos. Az egyetlen menedék, ha valaki megtalálja magában az erkölcsi iránytűt, ahogyan az Scalzi kalandos sorsú főhősének is sikerült. De elég lesz-e most is ennyi, ebben a mindent elsöprő háborúban?

Exit mobile version