Az Állva maszturbálok – Szorongásnapló olyan, mint a Rumbarumbamm volt: vagy szereted, vagy utálod. Nos, nekem ez a könyv is kellemes kikapcsolódást nyújtott, bár tény, hogy Ágota végtelenül lökött, és a humora nem mindenkinek való. Mindezt azzal tetézi, hogy összegyűjtött egy csomó helyzetet, amiktől szorong – köztük sok olyan témát, melyekről normál esetben nem csevegünk el a legközelebbi barátainkon kívül.
Nem tudsz semmit az őrlángról, és ha valamiről semmit sem tudsz, az végzetes ostobaságokhoz vezethet. Lásd például a homofóbokat.
Állva maszturbálok – Szorongásnapló
Kezdjük a borítóval és a címmel. Alapvetően nem egy tipikus grafika, ráadásul már maga a cím is kissé polgárpukkasztóra sikeredett, amit nem minden olvasó kap elő például a tömegközlekedésen. Nos, én megtettem, mert annyira érdekelt a könyv, hogy nem akartam várni, míg hazaérek. A velem szemben ülő hölgy inkább lehunyta a szemét, és alvást próbált színlelni, csak hogy ne is lássa. A srégen szemben ülő, középkorú, a ruházatából tippre festő-mázoló szakmájú úriember pedig igyekezett diszkréten (nem jött össze) a nyakát nyújtogatva informálódni, hogy mi is lehet ez a könyv. Én közben néhol felkuncogtam, mert szerintem vicces volt, szóval teljes volt a zűrzavar.
Benedek Ágota második könyve, az Állva maszturbálok – Szorongásnapló olyan szituációk és témák gyűjteménye, melyektől a szerző szorong. Az alapvetően szorongó természetű olvasó pedig legrosszabb esetben túl sok ilyen fejezettel tud azonosulni. A szorongások leírása közben pedig Ágota elmeséli, hogy mi történt vele az elmúlt két évben. Mindezt végtelen iróniával és szarkazmussal, no és fekete humorral teszi.
A hétköznapi szituációk mellett a könyv vége felé azért előkerül egy igazán komoly téma is, mégpedig a nem kívánt terhesség, illetve a magyar egészségügy jelenlegi hozzáállása az abortuszhoz. Ami valljuk be, katasztrofális (bár ezt eddig is tudtuk szerintem). Továbbá gondolom elég sok emberbe vágta bele az instant szorongást a szomszédos országban zajló háború, így a kötetben ez is viszonylag fontos szerepet kap.
Mert most, amikor javában tart az orosz-ukrán háború, és nem tudni, hogy a márciusi hóesés az ablakban klímaváltozás, Csernobil szele vagy az atomháború kezdete, a lázam éppen valamelyik covid-variánstól kúszik 40 felé… Szóval most aztán röhöghetünk a szépségkirálynőkön, akik csak világbékére vágytak.
Összegzés
Az Állva maszturbálok – Szorongásnapló összegzi a szerző és a világ elmúlt két évét, mert ha a korona nem lett volna elég, akkor azóta történtek újabb dolgok, amitől az ember lányában áll a szorongás, mint Katiban a gyerek. Szerintem a könyvet nem szabad túl komolyan venni, noha tény, hogy a vége felé azért vannak benne igenis nagyon komoly témák.
A fejezetek nagyobb része viszont inkább csak az elkapott a flow és a röhögés olvasás közben. Voltak fejezetek, ahol azt éreztem, hogy ez kicsit túl van tolva. De összességében egy remek délutáni szórakozást nyújtott nekem limonádé kategóriában. Még úgy is, hogy sokszor sajnos lehetetlenül sokat szorongok én is minden szaron, szóval hiába tűnik abszurdnak néhány fejezet, mégis meg tudtam érteni.
Hogy Putyinnak mi a kurva anyám baja van, azt a hozzá legközelebb álló elemzői sem értik, szerintük „Azért na, emberek, ő nem egy ENNYIRE irracionális diktátor, csak kicsit, csak picit, ha ölni kell, annak oka van, és hát ezért most hát nem értjük, mi ez, mi sem értjük, erre nagyon kevés esély volt.”
Kiknek ajánlom?
Ha tetszett a Rumbarumbamm, akkor valószínűleg az Állva maszturbálok – Szorongásnapló is tetszeni fog, mert picit más, de a stílus hasonló. Ha szereted a szarkazmust, iróniát, és a sötét meg fanyar humort, akkor is mindenképp érdemes adni a könyvnek egy esélyt. Amennyiben utálod, ha könyvben káromkodnak, akkor viszont ez nem a te sztorid lesz.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Két év telt el a Rumbarumbamm című karanténnapló megjelenése óta, amelyben Benedek Ágota a világjárvány mindenkit érintő abszurd, lehangoló vagy éppen humoros mozzanatait dolgozza fel. Azóta a világ békésebb, kellemesebb, szerethetőbb hely lett, és jól látszik, hogy a covid után már soha semmilyen katasztrófa nem érheti többé az emberiséget.
Ja, de!
Méghozzá folyamatosan. Megállás nélkül. Azóta is.
De ha nem így lenne, akkor is megmaradnának azok a hétköznapi, apróbb vagy nagyobb szorongások, amelyek Ágota esetében például a jeges verítékhez és körömágytépkedéshez vezetnek. Benedek Ágota új könyvében ezeket a szorongásokat veszi sorra, felfejtve azt is, mi történt vele a karantén óta eltelt két évben.
Szorongás amiatt, hogy az útleveled pont akkor nem lesz meg, amikor a háborúban menekülni kell. Hogy pontosan annyira nehezedre esik feldolgozni életed első szerelmi csalódását, mint Taylor Swiftnek. Szorongás Putyintól, a természetben pisiléstől, a méhszájtágítástól és az abortusztól… A sor végtelen.
A jó hír azonban, hogy az orvosság egy könyvnek álcázott xanaxos dobozban érkezik: mert miközben Ágota könyvét olvassuk, olyan, mintha egy stand-up műsort néznénk, amely a legkeményebb és legdrámaibb témákat járja körül kíméletlen humorral, bátran. És ez egyszerre megindító és felszabadító.