Nem sűrűn olvasok sci-fi-t, viszont A Kaidzsú Állatvédő Társaság igencsak felkeltette a figyelmem. Volt egy olyan érzésem, hogy annyira azért nem mászik bele a műfajba, és talán a számomra fogyaszthatóbb részén mozog a palettának. Igazam volt, mert nagyon tetszett az első John Scalzi-regény, amit a kezembe vettem. Nem utolsó sorban részben azért remek leképeződése ennek a covidos, őrült első időszaknak is, amikor rengeteg embernek a legkisebb problémája volt az, hogy kötelezően a négy fal között kellett ülni a jövés-menés helyett.
A Kaidzsú Állatvédő Társaság
Jamie Gray egy ételfutár startupnál tölt be vezető pozíciót, ahol féléves teljesítmény-értékelésre hívják be. A srác lelkesen találkozik a főnökével, elkezdi ecsetelni az ötleteit, viszont ez sem segít rajta, mert lapátra teszik. Azért a főnöke van annyira jó fej, hogy felajánl neki egy deliverátor, azaz futár pozíciót. Jamie azt mondja, inkább éhen hal, majd pedig rájön, hogy 2020. első felében, amikor tombol a lockdown, a Covid, és lehetetlen melót szerezni, akkor összeszorított foggal is, de kénytelen elfogadni, mert a hajléktalanság és az éhhalál nagyon is valós lehetőségnek tűnnek.
Jó ideje futárkodik, amikor összefut Tommal, akivel szegről-végről ismerik egymást. Tom pedig felajánl neki egy munkát a cégnél, akinek ő maga is dolgozik. Hiába ködös minden a pozícióval kapcsolatban, Jamie elvállalja.
A történet pedig itt kezd igazán érdekes lenni, ugyanis az olvasó Jamie-vel együtt fedezi fel, hogy a megmentésre szoruló állatok nem a mi Földünkön élnek, hanem egy párhuzamos Földön, ahol nagyjából semmi sem olyan, mint nálunk. És maguk a megmentésre szoruló állatok is körülbelül tízméteres nagyságúak.
Kezdő sci-fi olvasóként is remek olvasmány A Kaidzsú Állatvédő Társaság
A sci-fi számomra azért kevésbé komfortműfaj, mert olvastam már olyan regényeket, ahol elég erősen belemászik a szerző a tudományos leírásokba, amiket sokszor kevésbé értek. És ha az ember kevésbé ért valamit, az megakasztja az olvasást, így számomra kevésbé lesz szórakoztató. A Kaidzsú Állatvédő Társaság pedig azért volt remek olvasmányélmény, mert számomra is emészthetően magyarázza el Scalzi ennek a kaidzsús világnak az alapjait, illetve magának a kaidzsúknak a működését. Mindez pedig úgy is érthető és élvezhető volt, hogy nekem bizony kimaradtak a visszautalások tárgyai, amik egyébként alapműnek számítanak ebben az univerzumban. Na de valahol, valahogyan csak el kell kezdeni ismerkedni a műfajjal, nem?
Talán az újdonság ereje, de nagyon tetszett a regény, mind az alapfeltevés, mind pedig a párhuzamos dimenzió leírása. A párhuzamos Föld, az ott élő lények (és nem csak a kaidzsúk), amik kivétel nélkül bármit felfalnának, ami az útjukba kerül, na és az emberek többet ésszel, mint erővel megoldásai is érdekesek voltak számomra. Ha pedig amerikai szemszögből nézem, akkor igencsak megmosolyogtató, hogy az általuk oly’ nagyra tartott fegyverek fabatkát sem érnek abban a világban, mert egészen egyszerűen olyan jellegű az állatvilág.
Természetesen nem merült ki ennyiben a cselekmény, ugyanis az egyik kaidzsút, Bellát elrabolják a mi Földünkre, és az ő megmentésére siet néhány tudós, és Jamie. Mindemellett pedig a történet teljes egészét átszövi a szarkasztikus humor, és őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ezen a regényen én viszonylag sokszor fogok röhögni.
Összegzés
A Kaidzsú Állatvédő Társaság kezdő sci-fi olvasóként is nagyon elnyerte a tetszésem, úgy, hogy még tényleg csak épp hogy ismerkedem a műfajjal. Lehetséges, hogy pont emiatt nyűgözött le John Scalzi regénye, nem mellesleg pedig számomra befogadható és értelmezhető tudományos leírásokkal szolgált, amik egyáltalán nem akasztották meg az olvasást. Sőt. Hihetetlen szarkasztikus humort szőtt bele mindemellé, amivel viszont pont azt érte el, hogy a szívembe lopta magát. A könyv is, és a szerző is, akitől mindenképp szeretnék még olvasni a jövőben.
Nem utolsó sorban pedig 2020-ban játszódik a könyv, s noha nem ez a fő csapásirány, de nagyon tetszett, hogy azért benne van az is, hogy rengeteg ember vesztette el akkor a munkáját, és került létbizonytalanságba. Valamilyen szinten számomra így is értelmezhető a regény egyik kulcskérdése, hogy te vajon mit tennél meg, mennyi férne bele, hogy talpon maradj? Ha jönne még egy karantén, elvesztenéd a munkád, bevállalnál egy kaidzsús expedíciót?
Végül, de nem utolsó sorban számomra szívmelengető volt az a keret, mellyel véget ér a történet, avagy Jamie kínál fel egy munkát egy volt kollégájának.
Kiknek ajánlom?
Kezdő sci-fi olvasóknak mindenképp, akik szeretnének ismerkedni a műfajjal, és felkeltette a figyelmüket a történet. Ha szereted a társadalmilag is elgondolkodtató könyveket, akkor is nagy valószínűséggel tetszeni fog A Kaidzsú Állatvédő Társaság.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Amikor a Covid-19 végigsöpör New Yorkon, Jamie Gray egy ételszállító app futáraként kénytelen dolgozni. Kilátástalan helyzete azonban csak addig tart, amíg egy rendelés teljesítése során összefut Tommal, akivel érintőlegesen ismerik egymást régről. Tom a saját szavai szerint egy “állatjogi szervezetnek” dolgozik, és a csapatának sürgősen szüksége lenne egy egyszerű rakodómunkásra. Jamie, aki bármi mást szívesebben csinálna a futárkodáson kívül, azonnal elvállalja a munkát.
Tom csak azt nem köti Jamie orrára, hogy az állatok, amelyekről a csapat gondoskodik, nem a Földön élnek. Legalábbis nem a mi Földünkön. Egy alternatív dimenzióban gigászi, dinoszaurusz-szerű, kaidzsúnak nevezett teremtmények kószálnak emberek nélküli, trópusi világukban. Ők az univerzum legnagyobb és legveszélyesebb pandái, és most bajban vannak. Ugyanis nemcsak a Kaidzsú Állatvédő Társaság talált utat magának ebbe az alternatív világba, hanem mások is. Óvatlanságukért pedig milliók fizethetnek az életükkel a mi Földünkön.