Életem – Az évszázad pszichológiája címmel jelent meg Philip Zimbardo memoárja. Bevallom, hihetetlen kíváncsi voltam rá, mert a szememben ez az ember egy élő legenda. Noha a sorokat nem maga Zimbardo pötyögte le, hanem egy több leüléses interjú- / beszélgetéssorozat átirata, az értékéből semmit sem von le. Sőt. Zimbardo hihetetlen humorral, őszinteséggel mesél a magánéletéről, a szakmai sikereiről, és magáról a szakmáról is.
Életem – Az évszázad pszichológiája
Ha előkerül Philip Zimbardo neve, akkor az emberek többségének a stanfordi börtönkísérlet az első, ami beugrik. Igen, az Életem – Az évszázad pszichológiájában erről is van egy viszonylag hosszabb értekezés, azonban Zimbardo ennél sokkal de sokkal többet is letett az asztalra. Laikusként persze sokunknak fogalma sincs, hogy mi az a sokminden más, de úgy gondolom, hogy ez a könyv például erre is remek lehetőség, hogy az olvasó elmélyedjen a szakmai életútjában is.
Nem utolsó sorban pedig egy memoárról van szó, egy kötetlenebb műfaj, melyben nemcsak a szakma, hanem a magánélet is előkerül. Zimbardo a gyerekkoráról például végtelen humorral beszél, habár ha az olvasó belegondol, valahol mélyen szomorú is. Részben a származása miatti találgatások, részben pedig az akkori orvostudomány olyannyira gyerekcipőben járt, hogy a négyéves Phil élete nem sokon múlott.
Az a híres börtönkísérlet
A kötet elég részletesen taglalja a stanfordi börtönkísérletet, melyre 1971. augusztusában került sor a Stanfordi Egyetem alagsorában. Röviden összefoglalva a kísérletben 24 hallgató vett részt, akiket véletlenszerűen osztottak be börtönőr és rab szerepekre. Eredetileg két hétig tartott volna, azonban annyira erős reakciókat váltott ki a résztvevőkben, hogy már az első héten, 6 nap után lefújták. Zimbardo megfigyelőként, illetve börtönigazgatóként vett részt a kísérletben, a könyvben pedig az előkészületek mellett arról is ír, hogy ő is túlságosan belehelyezkedett a szerepébe.
Azóta viszonylag sok pletyka röppent fel a kísérletről, azonban sok szempontból is mérföldkőnek számított. Ennek kapcsán a könyvben rettentő érdekes, hogy nemcsak a stanfordi börtönkísérlet, hanem más, kisebb publicitást kapott kísérletek sem kapnának manapság zöld utat az etikai bizottságtól. Zimbardo pedig tulajdonképpen úgy indította a kísérleteit, hogy amire nem talált magyarázatot, azt mevizsgálta.
A stanfordi sztárelőadó
Zimbardo munkásságával kapcsolatosan szerintem figyelemre- és tiszteletreméltó az is, hogy az egyetemen mekkora sztár lett. Minderről pedig elég szerényen nyilatkozik, hogy egyre nagyobb és nagyobb előadókat töltöttek meg az előadásai, melyek olyannyira interaktívak voltak, hogy sokszor még zenéltek is a hallgatók.
Összegzés
Philip Zimbardo számomra hasonló sztár, mint Irvin D. Yalom, noha utóbbi munkásságát lassan, de biztosan olvasgatom is. Philip Zimbardót viszont volt szerencsém élőben is hallani néhány éve az ELTE egyik előadójában. Ahogyan a fülszöveg is írja, Magyarországon is tevékenykedett az elmúlt években.
Az Életem – Az évszázad pszichológiája remek olvasmány volt, melyből nemcsak Zimbardo gyerekkora és magánélete körvonalazódott, hanem az is, hogy mi motivál egy ilyen, már-már legendás tudóst. Hogyan viszonyul az akadályokhoz? Nem utolsó sorban pedig számomra az is nagyon érdekes volt, hogy az elmúlt éveket is mennyire tevékenyen töltötte, noha 2022-ben lett 89 éves.
Ha azt mondom, hogy Zimbardo igazi példakép, akkor szerintem nem túlzok. Az élete története pedig már csak abból a szempontból is inspiráló, hogy a szegénységből tört ki, és képes volt legyűrni minden akadályt.
Kiknek ajánlom?
Mindenkinek, akit érdekel a pszichológia bármilyen formában. Ha kedveled Philip Zimbardót, akkor kötelező olvasmány. Ha pedig szeretsz memoárokat olvasni, akkor is mindenképp érdemes kézbe venni a könyvet.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Philip Zimbardo, a legendás amerikai pszichológus ezúttal kötetlen, élvezetes beszélgetés keretében mesél életéről és szakmájáról. Beszél szicíliai származásáról, majd Bronxban töltött gyermekkoráról, a mester- és doktori képzéséről a Yale-en, és gimnáziumi barátságáról Stanley Milgrammel. Megtudhatjuk, hogyan nyerte el a Stanford Pszichológia Tanszékének egyetemi katedráját, a kutatásairól, és hogy milyen volt az oktatatói lét a világ egyik legjobb egyetemén. Részletes beszámolót olvashatunk a Stanford épületében felállított álbörtönben lefolytatott kísérletről és az abból levont következtetésekről, illetve hogy mindezen tapasztalat hogyan volt segítségére, amikor felkérték, hogy a védelem szakértőjeként nyilatkozzon egy amerikai katonai börtönőr ügyében, akit azzal vádoltak, hogy megkínozta az őrizete alatt álló foglyokat az Abu Ghraib börtönben, Irakban. Beszámol arról, hogyan látogatott el Magyarországra a Heroic Imagination Projectet bemutatva, majd támogatásával hogyan indult el és működik ma is a Hősök Tere program.
A megható történetekkel és bölcs meglátásokkal fűszerezett emlékfolyamból egy briliáns karrier és egy nem csekély intellektuális örökség krónikája bontakozik ki.
“A legbecsesebb élményeim közé tartozik az elmúlt évtized, amikor felfedeztem Budapestet, és Magyarország felfedezett engem!” – Philip Zimbardo