Vérből és hamuból címmel jelent meg Jennifer L. Armentrout első high fantasyje, melyre én is kíváncsi voltam. Tulajdonképpen az ifjúsági high fantasyt kedvelem, azonban ahogyan az esetek többségében, így most sem igazán olvastam el a fülszöveget, hogy tényleg nulla elvárással olvashassam a könyvet. A regényen sajnos ez sem segített.
Vérből és hamuból
A Vérből és hamuból főszereplője Penellaphe, azaz Poppy. A fiatal lány azonban kiválasztott, ő a Szűz, akire az emberek nem nézhetnek rá, nem beszélhetnek vele, nem érinthetik meg. Ennek megfelelően az arcát maszk és fátyol borítja, anélkül csak a társalkodónője, Tawny, illetve a királyi testőrség mellé beosztott tagjai láthatják. Viselkedését tekintve elvárt, hogy szűziesen cselekedjen, kiváltképp, míg a felemelkedésére vár.
No de mit csinál egy fiatal lány, akit gúsba kötnek a szabályok és a kötelezettségek? Nyilvánvalóan lázad. Ennek első állomása a regény elején egy kétes hírű kocsma, ahol egy titokzatos idegen karjaiban találja magát a lány. Egy csóknál nem történik több, azonban a Szűznek már ez is súlyos szabályszegésnek minősül.
Furcsa világépítés
Körülbelül a könyv felénél jártam már, amikor azon gondolkodtam, hogy rendben, itt ez a világ, a Szűz, a szabályok, de egyáltalán nem tudja az olvasó, hogy hogyan és miért történtek így a dolgok. Ez után számomra egyre nehezebbé vált a könyv, mert nem éreztem racionális magyarázatot, háttért a történtekre.
A Vérből és hamuból véleményem szerint erősen ifjúsági regény, tehát teljesen érthető, hogy Poppy lázad. Én is ilyen voltam, és azt hiszem, minden tini feszegeti a határait a maga módján. Ebbe a lázadásba tudnám sorolni azt, hogy a királyi testőre, Vikter megtanítja harcolni; hogy nyilvánvalóan elkezd érdeklődni a fiúk iránt; hogy ha azt mondják neki piros, akkor rittig azt válaszolja, hogy kék.
Viszont eme ártatlan kalamajkák között számomra még mindig nem derült ki, hogy mi az a Szűz, hogy Poppy miért különleges, és hogy a királyságok hogyan illeszkednek egymáshoz, kik azok az átkozottak, a Sötét Szerzettől miért kell félni, és mi a jó isten történt a múltban, aminek a végkifejlete az olvasó által nem igazán érthető jelen?
És ilyenkor gondolkodom el, hogy vannak regények, ahol hosszú oldalakon azzal kezd a szerző, hogy felépítgeti a kis világát, ami talán száraznak és unalmasnak tűnhet. De legalább később logikusnak tűnnek majd a dolgok, és az olvasó nem érzi azt, hogy fogalma sincs a dolgokról. Na, a Vérből és hamuból ennek a szöges ellentéte.
Tégy magadévá, de közben gyűlöllek is
Míg a logikátlan és hiányos világépítésre azt tudtam volna mondani, hogy okés, elsiklok felette, addig a könyv vége kicsit sok volt. Mivel ifjúsági regény, ezért nyilvánvalóan Szűz ide, jókislány oda, Poppy is szerelembe esik. És itt kezdődnek a bonyodalmak, ugyanis Hawke nem az, akinek mondja magát – ami számomra már akkor világos volt, amikor a kiválónál is kiválóbb látása és hallása megmutatkozott.
Amikor Poppy számára is kiderül, hogy valójában kicsoda-micsoda a fickó, akkor kezdődött az igazi wtf lejtmenet számomra. Az egyik pillanatban azért könyörög, hogy tegye magáévá, majd a másik pillanatban megölné, és tudom, hogy a szerelem és a gyűlölet nem is olyan távoli érzelmek, azonban pusztán magamból kiindulva, egy erős negatív érzelem bennem nem változik meg pár másodperc alatt. Teljesen mindegy, hogy fűt-e a vágy, vagy sem. És itt nem a tiltott szerelemről van szó, hanem a személyes ellenérzésekről.
Ebben az utolsó, körülbelül 200 oldalban derül ki több dolog is, köztük az is, hogy ki kicsoda, milyen céljaik vannak, és hogy a tökéletes világ sem az, mint amit elhitetnek a néppel. Elhiszem, hogy kellett a csattanó a végére, hiszen egy sorozatról van szó, viszont szerintem a logikára több szükség lett volna, hogy az olvasó ne azt érezze végig, hogy fogalma sincs, hogy ki hova és miért rohangál.
Összegzés
Nem tudom eldönteni, hogy Jennifer L. Armentrout ennyire pocsék szerző, vagy szimplán a mindent egyszerre akart, és fordítva sült el ékes példája a Vérből és hamuból. Mert vannak itt istenek, halandók, vámpírok, vérfarkasok, egyszóval minden, mint a búcsúban. Félreértés ne essék, a természetfeletti lényekkel nincs problémám, és alapvetően ezeket a fajta könyveket tényleg csak a könnyed kikapcsolódás miatt olvasom. Tehát alapvetően nem támasztok megugorhatatlan elvárásokat eme regények felé, viszont ha már az alapok sem állnak meg, akkor nem tudom azt mondani, hogy hmm, kellemes kikapcsolódás volt.
Viszonylag sok fantasyt olvasok, ezért nyilvávalóan vannak bizonyos alapvető dolgok, amiket elvárok, Például egy stabil világépítés.
Egyébként a bejegyzés után lehet meglepő lesz, de nem akartam falhoz vágni a könyvet. Az utolsó kb. 200 oldal bosszantott fel, ott már kicsit erőltettem is, hogy olvassam végig, mert egyébként nem vitt volna rá a lélek. És leszámítva a fent fejtegetett gondolatokat, nem nézve a regény végét, egy elment egynek kategóriájú könyvről van szó. Sőt, mire kijön a második rész, lehet eljutok odáig is, hogy adok neki még egy esélyt.
Kiknek ajánlom?
Azoknak az olvasóknak, akik nem túl sok fantasyt olvastak még, vagy legalábbis nem komolyabb szerzőktől, mint például George R. R. Martin. Akik kedvelik az ifjúsági regényeket, a természetfeletti lényeket, no és mindezt megfűszerezve a romantikával, erotikával. Ugyan nekem ez volt az első regényem a szerzőtől, viszont ha Jennifer L. Armentroutot kedveled, akkor valószínűleg a Vérből és hamuból is tetszeni fog.
Nem utolsó sorban ha felkeltette az érdeklődésed, akkor mindenképp olvasd el, hiszen az én vélményem egy szubjektív nézőpont, és lehet, hogy neked tetszeni fog a könyv.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
A Vérből és hamuból adatai
Lebilincselő és akciódús, szexi, függőséget okozó, meglepő fantasy! Tökéletes olvasmány Sarah J. Maas és persze JLA rajongói számára.
Egy új korszak hajnalán, a születésekor kiválasztották Poppyt, ezért az élete sosem volt igazán a sajátja. A Szűz élete magányos. Sohasem érinthetik meg. Sohasem nézhetnek rá. Sohasem szólhatnak hozzá. Sohasem tapasztalhatja meg az élvezeteket. Ám ő Felemelkedésének napjára várva szívesebben tölti idejét a testőreivel, és inkább harcol a gonosszal, ami elvette tőle a családját, mint hogy arra készüljön, hogy az istenek méltónak találják. De ez a döntés sem volt sohasem az övé.
Az egész királyság jövőjének terhe Poppy vállát nyomja, és ez olyasvalami, amire egyáltalán nem biztos, hogy vágyik. Hiszen egy Szűznek is van szíve. És lelke. És vágyai. És amikor Hawke, az arany szemű őr felesküszik rá, hogy biztosítja a Felemelkedését, így belép az életébe, a végzet és a kötelesség összekuszálódik a sóvárgással. Hawke felkorbácsolja a lány indulatait, elülteti benne a kételyt azzal szemben, amiben eddig hitt, és megkísérti azzal, ami tilos.
Egy bukott királyság, amit magára hagytak az istenek, és amitől rettegnek a halandók, ismét feltámad, hogy erőszakkal és bosszúval mindenáron visszaszerezze, ami egykor az övé volt. És ahogy az átkozottak árnyéka egyre közelebb húzódik, a tiltott és a helyes közötti határvonal is elmosódik. Poppy nem csupán a szívét kockáztatja, hanem azt is, hogy méltatlannak találják az istenek, ráadásul az élete is veszélybe kerül, amikor minden véres fenyegetés, ami egyben tartja a világát, kezdi felfedni magát.
JenniferL. Armentrout első high fantasyje.