Sosem voltunk boldogabbak címmel jelent meg Claire Lombardo családregénye. A több idősíkon és szemszögből megírt regény a Sorenson család történetét meséli el, ahol a viszonylagos nyugalmat az egyik lány tizenöt évvel ezelőtt örökbeadott fia, Jonah felbukkanása töri meg. Vajon mi lakozik a boldog felszín alatt? Miként alakult a család sorsa az elmúlt évtizedekben? No és vajon Jonah be tud-e illeszkedni a családba?
Sosem voltunk boldogabbak
A Sosem voltunk boldogabbak az a fajta regény, ahol első ránézésre nem igazán történik semmi. Vagy legalábbis a könyv nagy részében. Csordogál az élet, a karakterek igyekeznek egyről a kettőre jutni. Persze vannak kiemelkedő történések, melyekre megoldást kell találniuk, azonban ezek sem igazán akciódús, körömrágós jelenetek. És számomra ez volt a regény szépsége. Hogy a mindennapi életről, küzdelmekről van szó, és ezt Lombardo mégis olyan érzékenyen és szépen ábrázolta, hogy alig tudtam letenni a regényt olvasás közben.
A Sosem voltunk boldogabbak a Sorenson családról szól, és két idősíkon játszódik. Az akkor a család születését beszéli el, Marilyn és David találkozásától, majd friss házasokként, később kisgyermekes szülőkként. A most a négy felnőtt lányuk életét veszi gorcső alá, ahol mindenki elvan a maga világában, mígnem Jonah, az egyik lány tizenöt évvel azelőtt titokban megszült és örökbeadott fia felbukkan. Ez pedig felborítja a családi dinamikát, és számvetésre készteti a karaktereket az életük, a világnézetük kapcsán is.
Mi van a felszín alatt?
Talán ez az egyik legmarkánsabb üzenete a könyvnek számomra. Hogy a kívülről tökéleletesnek, idillinek tűnő család is küzd bizonyos dolgokkal. Talán olyasmikkel is, amit sosem gondolnánk. Mert a szülők szerelme nem mindennapi. Mert négy szép és egészséges lányuk született. És ezek a lányok mind sikeresek, önállóak, és okosak a maguk által választott területeken.
Azonban ha megkapargatjuk a felszínt, akkor bőven találunk kevésbé idilli dolgokat. Gyász, veszteség, párkapcsolati küzdelmek, karrierizmus, perfekcionizmus, szorongás. A családtagok számvetésének katalizátora Jonah, aki nevelőszülőknél élt, teljesen máshogy látja a világot, így a ki nem mondott szabályokba sem tud beilleszkedni. Nem bajkeverő, csak szimplán tinédzser, akiben erősen munkál az is, hogy minél előbb kiderítse, hogy vajon Sorensonék visszaadják-e őt.
A Sosem voltunk boldogabbak egy viszonylag lassabb, komótosabb regény, ahol nem feltétlen azon van a hangsúly, hogy hová, hanem hogy hogyan jutunk el. Pontosan emiatt úgy gondolom, hogy egyrészt igazi kincs ez a történet, másrészt pedig hogy nem való mindenkinek. A mai napig emlékszem arra a Goodreads értékelésre, ahol azt emelték ki problémának, hogy a regény központja a ginkgo fa, és hogy mennyire unalmas.
Ezért gondolom, hogy nem való mindenkinek ez a regény. Továbbá a ginkgo fa pont egy nagyon szép jelképe mindannak, amiről a történet szól. Az életről, az időről, a változásról. Hogy a kapcsolatainkat táplálni kell. És lehet, hogy ezek a kapcsolatok bizonyos időszakokban akkor is ragyognak, ha kevesebb figyelmet fordítunk rá. Azonban eljöhet az az idő is, amikor bármennyi gondoskodás ellenére is kihuny a fény, és meg kell újulnunk, vagy el kell engednünk. Nem utolsó sorban pedig az én olvasatomban az a fa az állandóság, a Sorenson család jelképe is.
Kiknek ajánlom?
Ahogyan írtam, egy lassabb, első blikkre talán nem túl sok dologról szóló regényről van szó, így azoknak ajánlanám, akik szeretik ezeket a történeteket. Ha kedveled Elena Ferrantét, vagy Margaret Atwoodot, vagy esetleg John Williamstől a Stonert, akkor viszont valószínűleg tetszeni fog a Sosem voltunk boldogabbak. Illetve a családregények kedvelőinek is telitalálat lehet.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Miért engedhetjük meg magunknak, hogy megbántsuk azokat, akiket a legjobban szeretünk?
Amikor Marilyn Connolly és David Sorenson egymásba szeretnek a hetvenes években, még mit sem sejtenek arról, mi minden vár rájuk az életben. Négy lányuk születik, akik semmiben sem hasonlítanak, csak abban, hogy 2016-ban mindannyian nehéz élethelyzetbe kerülnek.
Amikor felbukkan Jonah Bendt – a fiú, akit az egyik lány tizenöt évvel korábban örökbe adott -, a Sorenson család tagjai kénytelenek számot vetni sűrű, eseménydús múltjukkal: a kamaszkori szorongásról, hűtlenségről, sérelmekről szóló évekkel és a boldogság tiszta pillanataival, amik értelmet adnak az életnek.
Azonnali New York Times bestseller, a szakma által is nagyra becsült, az Egyesült Királyság egyik legrangosabb irodalmi díjára, a Women’s Prize for Fictionre is jelölt nagyszabású családregény.