A Kedvencek temetője volt az első regény, melyet Stephen Kingtől olvastam. Igaz, akkor még Állattemető címen, és azonnal beleszerettem. Három éve jelent meg a legutóbbi mozifilm adaptációja a kötetnek, akkor pedig újraolvastam Kedvencek temetője címen. Az egyik kedvenc King-történetem, mely elindított a Mester iránti töretlen rajongásom útján is.
Ha van Stephen King regény, amiről sokat szoktam áradozni, akkor ez bizony az. 15-16 éves voltam, amikor először olvastam. Akkor is kissé lelkiismeret-furdalással, hiszen korábban már anyukám könyvespolcán kiszúrtam – olyan 10-12 évesen. Kiskamaszként meg is kérdeztem tőle, hogy elolvashatom-e, mire egy határozott nem volt a válasz. A fülszöveget – a régit – olvasva meg is értettem, hogy miért a tiltás, de ettől függetlenül ott motoszkált bennem, hogy akkor is érdekel.
Az első találkozásom az Állattemetővel olyannyira jól sikerült, hogy pár nap alatt kiolvastam, és akkor döntttem el, hogy King összes műve érdekel. Nem mellesleg a pörgős történetszál mellett ez volt az első könyv, amitől rémálmaim voltak – akkor volt egy Maci nevű cicám, akit nagyon szerettem, és többször azt álmodtam, hogy Church, a könyvbéli macska sorsára jut.
Kedvencek temetője
Fiatal amerikai család a főszereplője a Kedvencek temetőjének. Louis Creed állást kap a Maine-i Egyetemen orvosként, így pedig feleségével és két kisgyerekével a New England-i vidékre költöznek. Az új otthonuk és környezetük idillinek mondható, azonban van egy bökkenő. Közvetlenül a ház előtt fut egy forgalmas országút, melyen olajszállító kamionok dübörögnek.
A baj viszonylag gyorsan megtörténik: Church-öt, a macskát elgázolják. A szembeszomszéd, egy Jud nevű öregember pedig felajánlja a segítségét Louisnak, és elvezeti a micmac temetőbe. Ez talán kevésbé érdekesen hangzik, viszont az indiánok temetőjében elhantolt testek visszatérnek. Church igen furcsa lesz, a korábbi szeretetreméltó cicából egy bűzlő, mondhatni gonosz macskává alakul át.
Imádom, de az újraolvasás más élményt adott
Mivel annó ez volt az első Stephen King könyvem, ezért az újraolvasás során rajzolódott ki számomra, hogy ebben a regényben is több utalás van King többi művére. A Kedvencek temetője 1983-ban jelent meg, Stephen King írói életművében pedig összeszedtem az eddig megjelent könyveit, sorrendben, ebben pedig látszik, hogy volt mire visszautalnia. Most, az újraolvasás során adott egy plusz élményt ez a kapocs, mely majdnem mindegyik regényében jelen van. Ezeket most, több regénye elolvasása után értettem is.
Nincs mit szépíteni egyébként a dolgon, hiszen felnőttem, rengeteget változtam az első olvasás óta, így sajnálom leírni, de most nem adott annyit a könyv, mint elsőre. Talán azért, mert ismertem a cselekményt, talán azért, mert más szemmel néztem a történéseket, de “csak” egy kellemes kikapcsolódást nyújtott.
Mindezek mellett igyekeztem most más dolgokra is figyelni, például arra, hogy tökéletesen jelen van a regény elején az a sötétség, mely annyira jellemző Kingre, ami sejteti, hogy pozitívan indul a történet, de itt bizony minden tragédiába torkollik majd. Vagy hogy sokszor voltak szerintem felesleges leírások, amik újraolvasásokor picit zavartak.
Ettől függetlenül még mindig nagyon szeretem a Kedvencek temetőjét, és ha a jövőben ráterelődik a szó, akkor is hasonlóképpen fogok beszélni róla, mint eddig. Mert első olvasásra zseniális, főleg akkor, ha a jövőbeli olvasó nem találkozott spoilerekkel, és van annyira naiv, mint én, hogy a sokat sejtető sötétség ellenére titkon reménykedik benne, hogy valami jó is kisülhet a történetből (noha én például pont ezt szeretem a műveiben, hogy mindig katasztrófa a vége).
Összegzés
Nem véletlenül tartják a Kedvencek temetőjét King legsötétebb, legbrutálisabb regényének. Az állatok, és az emberek visszahozása a túlvilágól most, közel 40 évvel a kötet eredeti megjelenése után talán már nem kelt akkora meghökkenést, de a kötet végkifejlete így is brutális. Annyira, hogy a 2019-es adaptációban meg is változtatták azt.
És ha már nosztalgia, annó azért kedveltem meg Stephen Kinget, mert úgy éreztem, hogy sokkal sötétebb és brutálisabb a világa, mint az enyém. És akármilyen furcsán is hangzik, igazi menekvést nyújtott a gyászidőszakomban. Az előző blogomon még kiemeltem azt is a Kedvencek temetőjével kapcsolatosan, hogy nemcsak a ’80-as évek vidéki Amerikája kap szerepet a regényben, hanem Jud által a századforduló és a világháborúk időszaka is megelevenedik.
Kiknek ajánlom?
Mindenkinek, aki kedveli Stephen Kinget. Azoknak is, akik valami erős horrort/thrillert keresnek. Ha pedig még nem olvastál Kingtől, akkor első olvasmánynak is tökéletes lehet a Kedvencek temetője.
→ ez a bejegyzés eredetileg a teklakonyvei.hu oldalon jelent meg, kis változtatással és javítással került most kozzétételre.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Dr. Louis Creed, a fiatal orvos kitűnő állást kapott: a Maine-i Egyetem rendelőjének lett a vezetője, ezért Chicagóból az idilli New England-i tájban álló, magányos házba költözik családjával – feleségével, Rachellel, ötéves lányukkal, Ellie-vel és másfél éves kisfiukkal, Gage-dzsel. Boldogan, a szép jövő reményében veszik birtokukba új otthonukat…
Az első gondra az út túloldalán, velük átellenben élő öregember, Jud hívja föl a figyelmüket: a tájat kettészelő országúton éjjel-nappal olajszállító tartálykocsik dübörögnek, halálos veszélynek téve ki a háziállatokat és az apróságokat. Nem véletlenül van a közelben egy nyomasztó légkörű, ódon temető az elgázolt háziállatok számára… Az első trauma akkor éri Louist, amikor egy baleset áldozatául esett, haldokló fiú a rendelőben dadogó szavakkal óva inti az állattemetőn túli veszedelemtől. Nem sokra rá egy tartálykocsi elgázolja Ellie imádott macskáját, és az öreg Jud – jó- vagy rosszakaratból? – az állattemetőn túli, hátborzongató vidékre, a micmac indiánok egykori temetkezőhelyére viszi Louist, s ott földelteti el vele az állatot.
Másnap a macska visszatér – de ocsmány jószág lett belőle: lomha, ijesztően bűzlő és gonosz. Aztán néhány békés hónap után a kis Gage elszabadul a szüleitől, és szaladni kezd pici lábain az országút felé…
King borzalmakkal teli regénye magyarul 1993-ban jelent meg először, Állattemető címen.