Site icon Tekla blogol: életmód- és könyves blog

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Az ember, akit Ovénak hívnak címmel jelent meg Fredrik Backman első magyar nyelvű regénye 2014-ben. Backman pedig gyakorlatilag mindenki szívébe belopta magát ezzel a kötettel – az enyémbe olyannyira, hogy teljesen mindegy mit ír, tudom, hogy el fogom olvasni. Nyolc év után újraolvastam “az Ovét”, avagy íme egy blogbejegyzésbe és könyvajánlóba bújtatott szerelmes levél az íróról és a könyvről.

Az ember, akit Ovénak hívnak

Az ember, akit Ovénak hívnak 59 éves, friss nyugdíjas. Saabot vezetett egész életében, és merő megvetéssel viseltet azok iránt, akik képesek holmi japán autót venni, netán BMW-t, ahogyan a szomszédja, Rune tette. Görcsösen igyekszik betartani és betarttatni a saját és a közösség szabályait. Ove éltében az egyetlen megnyugtató dolog az állandóság. Ezt először a korai nyugdíjazásával húzzák ki a lába alól, majd az utánfutóval tolatni sem képes mamlasz, és a terhes felesége, akik mintha Ovétól függnének. Csak úgy, mint a rozzant macska, aki mintha kifejezetten keresné Ove társaságát annak akarata ellenére is.

Ove háza egyszer csak mintha átjáróházzá változna, és mintha egyre több szomszéd érezné azt, hogy jó ötlet segítséget kérni tőle, a mogorva öregembertől. És mintha Ove is egyre többet mondogatná, hogy most már aztán elég, mielőtt a saját kezébe venné a kétbalkezes társaság elfuserált dolgait, akik természetesen semmihez sem értenek. Mintha ez az életképtelen bagázs nem tartaná mogorvának, hanem kifejezetten kedvelnék. Még ahhoz sem adnak neki elég teret és nyugtot, hogy meghalhasson végre, ami az egyetlen vágya. A svéd borító érdekessége egyébként ez, hogy azon az összes tárgy látható, melyekkel Ove igyekszik távozni a világból.

Egy élet súlya

A könyv két idősíkon fut. Akkor, amikor végigveszi Ove életét, és most, amikor egyre lehetetlenebb szomszédokkal hozza össze a sors. A mogorva Ove, akit lehetetlen nem szeretni. Akinek kiderül a könyv végére, hogy bármit is tegyen vagy mondjon, bármikor megbocsátanánk. Mert a rideg felszín alatt egy nehéz, és sok fájdalommal súlytott élet emlékei sejlenek fel. De talán mind közül a legfájdalmasabb mégis Sonja, a felesége elvesztése.

A halál figyelemre méltó dolog. Az emberek úgy élik az életüket, mintha nem létezne, és mégis, talán a halál az egyik legfőbb ok az életre. Néhányunknak annyira erősen benne van a tudatában, hogy dühössé és makaccsá válunk tőle. Néhányunknak szüksége van az állandó jelenlétére, hogy láthassuk, mi az ellentéte. Megint másokat annyira lefoglal, hogy már jóval azelőtt ott ülnek a váróteremben, mint ahogy bejelentette volna érkezését. Félünk tőle, és mégis, a legtöbben leginkább attól félünk, hogy valaki mást ragad el, nem minket. Mert a halállal kapcsolatos legnagyobb félelmünk az, hogy elmegy mellettünk. És ott hagy minket magányosan.

Fredrik Backman nemcsak maradandót, hanem valami zseniálisat alkotott Az ember, akit Ovénak hívnak című regényével. Ami személy szerint nálam az első olvasás után még nyolc évvel is az a könyv volt, amit bármikor bárkinek ajánlok, ha azt kérik, hogy mondj egy könyvet, amit érdemes elolvasni. Ove története a maga morbid módján vicces, amin többször is képes voltam hangosan felnevetni. És aminek a végén hiába tudtam, hogy mi fog történni így az újraolvasás során, nem tudtam visszatartani a könnyeim.

Ove fekete-fehér ember volt, a róla szóló könyv pedig érzelmi szivárványként pompázik

Ebben a könyvben az a szép, hogy képtelen vagy érzelmileg nem bevonódni a történetbe. Képtelen vagy Ovét nem kedvelni, mert Ove erkölcsei sziklaszilárdak. Nemcsak arra vonatkozólag, hogy a lakóövezetbe behajtani tilos, hanem többek között az amúgy is rozzant macskát kővel dobáló szőke liba ellen is.

– Biztos, hogy tele van undorító betegségekkel, meg veszett, meg amit csak akar!
Ove a macskára néz. Aztán a libára. Bólint.
– Feltehetőleg maga is. De attól még nem dobáljuk meg kővel.

Ahogy halad előre a történet, és egyre több múltbéli részlet derül ki, annál inkább megkedveltem Ovét. És a kis iráni terhes szomszédasszonyát, Parvaneh-t is, aki mintha kihívásnak venné Ovét. Hogy minél inkább kizökkentse a hétköznapokból, valami újat, színeset adjon a férfi szürke hétköznapjaihoz.

Az ember, akit Ovénak hívnak és a klisék meg az előítéletek

Kíváncsi voltam, és olvasgattam véleményeket a könyvről. Sokan klisésnek titulálják. És sokan nehezményezik a rövid mondatokat. Nos, a skandinávok szeretnek rövid mondatokban írni, és minél többet gondolkodom ezen a regényen most, hogy újraolvastam, nem tudom megérteni a károgókat. Mert ha ebben vannak is klisék, akkor is talán az a fő üzenete, hogy ne ítélj elsőre. Ne ítéld el a mogorva öregembert, vagy a kövér informatikus fiút, vagy a pandának sminkelt meleg srácot, vagy akár a BMW-t vásárló szomszédot. Vagy ha már itt tartunk, rögtön az iráni Parvaneh-t, aki a svédeknél aktuális bevándorlási hullámot is szimbolizálhatja.

Nyilvánvalóan nem kell és lehet mindenkit feltétel nélkül elfogadni, de nekem van egy mondjuk úgy szabályom. Amíg az illető nem árt senkinek, addig nincs jogunk ránézésre vagy két szó alapján ítélkezni. És ha nagyon szeretnék valami okosat kihúzni ebből a könyvből az érzelmek tengerén túl, akkor ezt éreztem a fő üzenetének.

Összegzés

Annó úgy jellemeztem ezt a regényt, hogy az egyik oldalon nevetsz, a következőn sírsz. Olvasás előtt lelkileg már igyekeztem egy kicsit felkészíteni magam, így szerencsére csak a végén tört el a mécses, azonban így is nagyon sokszor felröhögtem.

Ahogyan sok éve, az első olvasás után írtam róla, nagyon tetszettek a karakterek, és a köztük lévő dinamika, amivel kiegészítették egymást. Imádtam Parvaneh-t, aki mint egy forgószélként jelent meg Ove életében. És ahogyan akkor, úgy most is imádtam a rozzant macskát is, aki szép lassan Ove élete része lett.

Ha idén, vagy amikor olvasod ezt a bejegyzést csak egy könyvet olvasol el, akkor az legyen Az ember, akit Ovénak hívnak. Mert szerintem nem fogsz csalódni. És mert személy szerint hiába olvastam már el több száz könyvet a könyvmoly pályafutásom alatt, még mindig úgy gondolom, hogy ha csak egy regényt kellene kiemelnem, amit bármikor bárkinek ajánlanék, akkor az az Ove. A többi kedvenc könyvemről pedig itt írtam korábban.

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek. Nemtől és kortól függetlenül. És függetlenül műfaji preferenciától is. Ha olvastál már Backmantól, de az Ove kimaradt, akkor kötelező olvasmány. Ha kedveled a skandináv irodalmat, akkor is kötelező olvasmány. És ha csak egy letehetetlen, már-már tökéletes olvasmányra vágysz…nos, akkor is kötelező olvasmány.

→ Fredrik Backmani írói életművét, az eddig megjelent könyveit itt találod.

Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!

Ove 59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka.

Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút?

Ajánljuk szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere Svédországban.

Exit mobile version