Hogyan indíts könyves blogot, ha ilyen jellegű terveid vannak – ebben a bejegyzésben ezt a témakört igyekszem körbejárni a több mint 8 éves könyves blogger tapasztalataim alapján. Megéri egyáltalán 2022-ben könyves blogot indítani? Ha igen, akkor mik azok a pontok, amikre érdemes odafigyelni?
Mivel ez egy maratoni hosszú bejegyzés, így elöljáróban elárulom, hogy szó van benne a hogyan indíts könyves blogot kérdéskör technikai és emberi oldalairól, hogy lehet-e a könyves bloggerkedéssel pénzt keresni, vagy hogy mik azok a recenziós könyvek. A legvégén pedig a saját tapasztalataimat, élményeimet, és a bloggerkedésem előnyeit, továbbá az egyéb pozitív aspektusait is megosztom.
Nem gondolom, hogy vakon követni kellene a hogyan indíts könyves blogot minden pontját, sokkal inkább amolyan mankók ezek. Amiket érdemes, de nem kötelező figyelembe venni. Mert természetesen mindenki a saját stílusa és kedve szerint írjon, hiszen mégiscsak egy kreatív formátum a blogos műfaj.
Hogyan indíts könyves blogot?
Nagyon gyorsan és egyszerűen azt tudnám mondani, hogy hozz létre egy oldalt, és kezdj el írni. Persze, szeress olvasni és írni is valamilyen formában. Azonban úgy gondolom, hogy a könyves blog, mint műfaj egy kissé komplexebb téma, még akkor is, ha egyébként külső szemlélőként pofonegyszerűnek tűnik. Főleg akkor, ha jól akarja az ember csinálni, és nem csak lövöldözni a vakvilágba.
És hogy miért mondom ezt? A teklakonyvei.hu blogomat 2013 novemberében indítottam abból az indíttatásból, hogy saját magamat inspiráljam arra, hogy többet olvassak. Írni szerettem, viszont abban az időszakban nagyon keveset olvastam. Ezt a kettőt pedig egy könyves blog létrehozásával terveztem orvosolni. Hogy sikerült-e? Igen! Azóta évi körülbelül 150 könyvet olvasok, bár hosszú volt ez az út. Maga a blog, mint weboldal pedig eme felület elindulásával kezdett foglalkoztatni, hogy mégis hogyan lehet jól csinálni a technikai háttérmunkát. Sőt, így, hogy mind blogszolgáltatóval, mind saját tárhellyel van már tapasztalatom, úgy gondoltam, hogy megosztom a gondolataim.
Megéri 2022-ben könyves blogot indítani?
Abszolút igen. Noha a különböző videós közösségi média platformok egyre nagyobb teret hódítanak, egyrészt nem mindenki szeret szerepelni ilyen fomában, másrészt nagyon sok olyan helyzet van, amikor a követők, nézők nem tudnak elindítani egy videót. Nem utolsó sorban nem tudom, hogy más hogy van vele, de én a Google keresőt rendszeresen használom, ott pedig a találatok 99%-a weboldal.
Többször hallottam és olvastam már, hogy a blog, mint műfaj halott. Nos, az enyém köszöni szépen, él és virul. Tény, hogy 5-10 évvel ezelőtt volt a blogok hőskora, azonban meglátásom szerint inkább csak megoszlik az emberek figyelme, de nem terelődött el teljesen. Továbbá korosztálytól is függ, hogy ki milyen formátumú tartalmat fogyaszt szívesebben. A mostani tinédzserek, vagy huszas éveik elején járók többsége lehet, hogy a TikTokon vagy az Instagramon keresgél először, viszont a harmincasok és afölöttiek még valószínűleg hozzám hasonlóan a jó öreg Google szolgáltatásait veszik igénybe.
Vágjunk bele! – A technikai alapok
1. A blogmotor
Ha már eldöntötted, hogy mindenképp szeretnél könves blogot létrehozni, akkor az első kérdés, hogy blogszolgáltatónál (blogspot, blog.hu, wordpress.com, stb.), vagy saját tárhelyen hoznád létre az oldalad. Mennyire gondolod komolyan a dolgot? Ha hosszú távon szeretnél ezzel foglalkozni, ha komolyan gondolod, akkor mindenképpen a saját tárhely vásárlását javaslom.
Én utóbbitól évekig ódczkodtam. Nem tudok weboldalt építeni, nem tudok kódot módosítani, macerás az egész. Nos, ha wordpress alapot húzol rá, akkor gyakorlatilag hülyebiztos a blog kinézetének felépítése. Tényleg, ezt az oldalt egyedül készítettem, pedig tényleg semennyire sem értek hozzá. Az előnye, hogy minden tartalom az enyém. Hogy jöhet bármi, nem fog elértéktelenedni (lásd például az Index által üzemeltetett blog.hu, ahonnan gyakorlatilag menekültek a bloggerek), nem fog törlődni (lásd caféblog, ahol kiadtak egy közleményt, hogy néhány hónap múlva törlik az egész szolgáltatást).
2013-ban a blogspoton kezdtem blogolni, és úgy gondolom, hogy a maga nemében remek volt az is. Nem történt semmi, csupán úgy éreztem, hogy ideje szintet lépni, és ideje megadni a lehetőséget magamnak, hogy ne csak és kizárólag könyvekről írhassak, ha olyan kedvem van. Ha blogszolgáltatónál írnál, akkor a blogger.com / blogspotot ajánlom, talán a legtestreszabhatóbb és legstabilabb jelenleg. Remek opció lehet akkor is, ha nem igazán vagy biztos magadban (ahogyan annó én sem voltam), és majd kiderül alapon mégis belevágnál.
2. A blog neve: milyen témákról írnál szívesen?
Csak és kizárólag könyvekről blogolnál, vagy néha azért jól esne más gondolataid is megosztani? A saját, valós neveden blogolnál, vagy egy fantázianevet használnál?
Szerintem a legtisztább a saját nevünk használata. Tudom, hogy sokan nem mernek kiállni a nagyvilág elé, hogy igen, ezt az oldalt én írom, de valljuk be, hogy az több szempontból sem előnyös. Először is ha nem vállalnád névvel és arccal a tartalmat, amit kiadsz a kezed közül, akkor érdemes belefogni? Ha rejtőzködsz, és esetleg ezeket az írásokat, vagy más tartalmakat mégis megtalálják a tanáraid / főnökeid, abból lehet problémád? Nálam ez mindig elsődleges szempont, hogy bármit is osztok meg, az ne legyen negatív hatással rám az élet semmilyen területén.
Másrészt te milyen oldalt olvasol szívesebben? Olyat, ahol a szerző bemutatkozik, látsz róla minimum egy képet is, vagy egy olyat, ahol a szerzőről semmit sem lehet tudni? Utóbbival nem lehet kapcsolódni, erről rengeteg helyen lehet olvasni, már amennyiben érdekel a pszichológia és a marketing, ami egy ponton elengedhetetlen akár könyves bloggerként is.
Visszatérve a névre: én azért használom a teljes nevem ezen az oldalon, mert hiába körülbelül 80% a könyves tartalom, ettől függetlenül írtam már a pihenés fontosságáról, asztrológiáról, és életmódváltásról is. Tekla blogol mindenről, ami őt érdekli, a Tekla Könyvei pedig csak és kizárólag könyes élményekről szólt.
3. Hogyan építs fel egy könyvkritikát / könyajánlót?
Az első és legfontosabb: nyugi! Ne stresszelj rá, nem ezen múlik az életed. Sőt mi több, gyakorlat teszi a mestert, szóval minél több könyvkritikát írtál meg, annál gördülékenyebben megy majd később. Na de mi legyen azzal a mumus elsővel?
Nos, vannak könyvek, amikről én is iszonyatosan terjengős bejegyzést írok, mert annyi gondolatot indított el bennem, és vannak könyvek, amik hiába nem rosszak, de egyszerűen nincs annyi mondanivalóm róluk. Válassz egy nemrégiben olvasott könyvet, és gondold át, hogy mit írnál le róla szívesen. Mi az, ami szerinted fontos lehet bárkinek, aki mondjuk semmit nem tud arról a kötetről? Akár írd le ezeket jegyzetben, hogy később mankót nyújtsanak.
Röviden és tömören: bevezets, tárgyalás, befejezés. Aztán egy idő után biztosan rá fogsz találni a saját hangodra. Legyen eleje, legyen vége, és kevésbé a cselekmény visszamondását tartsd szem előtt, inkább a saját élményeidet és gondolataidat. Inspiráció gyanánt nézz szét a kedvenc könyves bloggereid oldalán, viszont kérlek ne másolj. Az senkinek sem kifizetődő, főleg nem célravezető.
Továbbá a jól szerkesztett szövegnél is fontosabbnak tartom a jó helyesírást. Egy-egy elütés, félregépelés nem fogja tönkrevágni a szöveget, viszont ha nyelvtanilag borzalmas, akkor lehet a szerzőnek bármennyire is érdekes gondolatmenete, én egyszerűen képtelen vagyok végigolvasni. Hogy hogyan tudod fejleszteni a helyesírásod? Olvass. Lehetőleg minél többet. Ha valamiben nem vagy biztos, akkor a jó öreg Google erre is kínál megoldást – viszonylag sokszor puskázok én is így.
Emberi erőforrás: hogyan indíts könyves blogot, ha maga az oldal már kész?
Tapasztalataim szerint ha egy könyves blogon javarészt könyvkritikák jelennek meg, akkor kevésbé számít a rendszeresség. Persze a Google, mint keresőmotor díjazza, de ez is sok dologtól függ. Régen emlékszem, szinte a csapból is az folyt, hogy rendszeresen blogolj, hogy a követőid rendszeresen halljanak felőled. Ez ma is igaz, bár szerintem eltolódott inkább abba az irányba, hogy rendszeresen bukkanj fel a közösségi médián. A rendszeresség jelenlegi meglátásom szerint egy frisen létrehozott blog esetében a SEO miatt fontos, de erről picit később.
Úgy gondolom, hogy az elmúlt néhány évben picit átalakult a bloggerkedés. Ami 5-10 éve működött, az már kevés, ha az ember frissen akar belevágni. Természetesen mindenki csinálhatja a saját szájíze szerint, viszont ha már időt és energiát fektetsz valamibe, sokkal örömtelibb, ha az kifizetődik valamilyen formában.
1. Önképzés, vágy a tanulásra
Akár blogról, akár más közösségi média platformról van szó, szerintem ennek az egésznek az alapja az önképzés. Mert ha már csinálok valamit, akkor én azt az elvet vallom, hogy vagy normálisan, vagy sehogy. Ebbe pedig beletartozik az is, hogy miután ez a blog létrejött, elkezdtem beleásni magam a SEO (search engine optimization) rejtelmeibe. Hogy ha közzéteszek valamit, akkor az ne csak létezzen az éterben, hanem találja is meg a közönségét. Nem vagyok profi, de visszagondolva a régi blogomra, huh, ne beszéljünk a rengeteg kihagyott lehetőségről. A több mint egymillió oldalletöltés is tulajdonképpen szerintem inkább annak köszönhető, hogy sokéves oldalról van szó, és nem annak, hogy természetesen éreztem rá.
Ettől függetlenül mégis úgy gondolom, hogy van/volt bennem egyfajta természetes ráérzés is, és amikor utánaolvasgattam dolgoknak, akkor örömmel konstatáltam, hogy fogalmam sem volt róla, de jól csináltam. Szerintem ez ritka, de ettől függetlenül leülni tanulni, fejleszteni magad, még akkor is, ha a hobbiddal kapcsolatos nem ciki, sőt. Lehet ijesztően hangzik, de itt csak saját magadnak/magadért tanulsz, nem az ötösért, és a tanár dicséretéért.
2. Mutasd magad!
Itt leginkább a közösségi médiára gondolok. Blogolni és írni szép és hasznos hobbi, azonban ha az a célod, hogy több emberhez is eljuss, akkor 2022-ben szerintem már elengedhetetlen a social medián való részvétel. Legyen az Facebook, Instagram, TikTok, YouTube, vagy bármi, ami komfortos. Vagy ezek mindegyike.
Nem utolsó sorban ahogyan egy YouTube videót, úgy egy blogbejegyzést is érdemes megosztani a barátokkal, ismerősökkel, hiszen ők mindenképpen kedvesen tudnak visszajelzést adni neked. Ráadásul ha a Facebook ismerőseid az összes követőd, akkor érdemes megkérni őket a feliratkozásra, követésre, stb.
Továbbá én a közösségi médián szoktam jelölni a könyvkiadókat is, ha a könyvükről posztolok, ezeket pedig általában követik. Szóval plusz egy lehetőség arra, hogy a kiadók is észrevegyenek.
3. Csináld szenvedéllyel
Talán előbb is kiemelhettem volna, mert a szenvedély az alapja az egésznek. Könyves bloggerkedésből nem lehet megélni, sőt, az is idő, míg egyáltalán valamennyi aprópénz csurran-cseppen. Addig viszont ki kell tartani. Ez pedig meglátásom szerint iszonyú nehéz, vagy lehetetlen, ha csak azért vágsz bele, mert könyves bloggernek lenni menő. Ha téged a divat vagy a szépségápolás jobban vonz, akkor érdemes abba az irányba elindulni, hiszen akkor lesz mondanivalód hosszú távon is. Persze ettől függetlenül adódhatnak helyzetek, hogy fogalmad sincs miről írj, de ha a szenvedélyeddel foglalkozol, akkor előbb-utóbb meg fog szállni az ihlet.
Ha a szenvedélyeddel foglalkozol, akkor nem lesz teher a “munka” sem. Munkának számít-e a tartalomgyártás? Igen. Erről néhány nap múlva érkezik egy nagyon részletes bejegyzés itt, a blogon. Addig pedig gondolj csak bele, megírni egy-egy posztot, Instázni, TikTokozni, stb. időbe kerül, amiért senki sem fizet. Vegyünk egy felsőbb példát. Ha az arc- és bőrápolásról kellett volna ingyen írnom és tartalmat gyártanom, szinte biztos, hogy gyűlölném a témát. Egyszerűen nem foglalkoztat annyira, hogy a szabadidőm rááldozzam. Ellenben a könyvekkel boldogan bármikor, bármennyit foglalkozom – szabadidőmben, mert teljesen más téma a főállásom.
Rengeteg könyves blog indult, majd halt hamvába kevesebb, mint egy év alatt. Hallottam olyan megjegyzéseket, hogy biztos csak a recikönyvek miatt indultak, volt, aki tényleg, és volt, aki valószínűleg nem. Mert tulajdonképpen annó én is így indultam, hogy lesz, ami lesz, legrosszabb esetben maximum törlöm a blogot, ha nem komfortos, nem érdekel, vagy nyűg. 😀 A recenziós könyvekről meg annyit ebben a kontextusban, hogy ha kapnék 5 féle arckrémet, szerintem nem tudnék vele mit kezdeni, úgyhogy nem is irigylem senkitől, aki kap. Oké, szemhéjfestékkel és rúzsokkal tudnék mit kezdeni, de na. 🙈
4. Mindig jegyzetelj
És ha már bejegyzések és ötletek: ha papír és toll nem akad a közeledben, nyiss egy friss jegyzetet a telefonodon, ahová bármikor fel tudod írni az ötleteidet. Lehet, hogy először nem ér annyit az a kósza gondolat, hogy írj róla, de később lehet, hogy úgy érzed majd, hogy mégis megéri feldolgozni a témát. Például én is leírtam a blogos ötletek című jegyzetembe a Hogyan indíts könyves blogot? címet, egy ideig hagytam, hogy áhh, tök fölösleges ezzel foglalkozni, aztán végül megírtam. Eléggé rétegtéma, de ha ezt olvasod, akkor lehet, hogy mégsem volt felesleges időt szánnom rá. Vagyis remélem. Írd meg kommentben, hogy hasznosnak találtad-e! 🧡
Lehet a könyves bloggerkedéssel pénzt keresni?
Evezzünk a szaftosabb témák felé, amire szerintem mindenki kíváncsi. Nem hiszem, hogy gyarlóság, ha ez átfut az ember agyán, mert blogot írni, fenntartani, feltölteni tartalommal az idő, energia, és pénz. Szenvedély ide vagy oda, én szeretem, ha a befektetett munkám megtérül. Nos, több dologtól függ, hogy lehet-e könyves bloggal pénzt keresni.
Megélni ma Magyarországon a könyves blogolásból szerintem nem lehet. Némi bevételre szert lehet tenni, például Google hirdetésekkel, affiliate linkekkel (mint például oldalt a libris doboz, vagy ha ide kattintasz). Az affiliate link a cache & cookie segítségével követi nyomon a tevékenységed, tehát ha a linkemre kattintasz, és vásárolsz, akkor a vásárlásod bizonyos hányadát megkapom, ami neked, mint vásárlónak nem kerül extra költségbe. (Fizetett) partneri együttműködés / hirdetés lehetséges mind a blogon, mind a közösségi médiában, esetleg felkérhetnek könyvbemutatók moderálására, de ezek együttesen sem adnak ki akkora bevételt, mint egy rendszeres, főállású fizetés. Szóval amikor megkérdezik, hogy és keresel-e pénzt a bloggal vagy az egyéb könyves dolgokkal, akkor egyszerűen nemet szoktam mondani, noha zsebpénzként tényleg örülök annak, ami néha bejön.
Itt kanyarodjunk vissza a SEO-hoz. Ez a mumusnak tűnő valami pedig azért fontos, mert minél előrébb rangsorol a Google, annál több látogatót vonz a blogod, ami a jó érzés mellett bevételt is generál, amennyiben hirdetések is futnak az oldaladon. Viszont ez elég sok időbe telik, míg megbízható oldalnak titulál a Google, 6-12 hónapot is igénybe vehet minimum.
Recenziós könyvek a kiadóktól
Íme a másik szaftos téma. A régi blogon is írtam egy hasonló bejegyzést, viszont itt nem megyek bele a recenziós, vagy recikönyvek témájának mélységeibe. Nem azért, mert titkolózok, csupán csak ez a terület is kezd átalakulni. Tény, hogy rengeteg könyves influenszer lett az utóbbi néhány évben, ami alapvetően szuper dolog, hiszen nem lehet elég nagy erővel népszerűsíteni az olvasást. Azonban mivel nagyságrendekkel többen foglalkoznak a témával, így a kiadók már nem igazán küldenek mindenkinek recenziós kötetet.
Van, ahol minimum követőszámhoz kötik, van, ahol csak bloggernek adnak (tehát egy Insta oldal kevés), van, ahol maximalizálva van a recikönyvek példányszáma, és így tovább. Azt szoktam mondani, hogy írj és kérdezz, az nem kerül semmibe, és nem fognak csúnyán sem nézni rád.
A magyar könyves közösség
Mivel erről nem fogok külön bejegyzést írni (nagy valószínűséggel), ezért itt borítok némi teát. 8 éve blogolok, rengeteg dolgot láttam, nagyon sok emberrel beszéltem, ismerkedtem. Voltak, akik megkérdezték, hogy engem miért nem lehet látni a többi könyves bloggerrel vagy vloggerrel eseményeken. Ennek pedig az az oka, hogy inkább magányos farkasként tevékenykedem.
Teljesen mindegy, hogy könyves, varrós, vagy más közösség, ha magyar, akkor szerintem csak addig van bármilyen összetartás, amíg a véleményed nem tűnik ki, vagy maga az, amit csinálsz nem mutat túl senkin. Az egyik varrós csoportban a “nagy tiszteletnek örvendő” admin hölgy kiakadt, hogy valaki videóra meri venni ahogy varr (nem rólam volt szó), és mi az, hogy varrós influenszer, és különben is, nem tökéletes, akkor ne mutogassa már magát. Link nem volt, de megkerestem a lányt, és feliratkoztam rá, mert szerintem mindenki csinálja, ami neki jól esik, főleg ha senkinek sem árt vele.
Több olyan eset is volt, hogy egyik nap még beszélgettem valakivel, a másik nap pedig letiltott. Van néhány ember, akiknek az a missziója, hogy megpróbálnak már-már a becsületsértésig menően lejáratni minden adandó alkalommal, hiába őket én tiltottam már le minden lehetséges platformon. Mert többet olvasok, több bejegyzést írok, mert kutyafüle. Szóval köszönöm, mostanában inkább tartok két lépés távolságot, noha mindenkinek adok esélyt, de nem ringatom magam hiú ábrándokba.
Szerintem mindegy, hogy milyen hobbi köré csoportosul egy közösség, valamilyen szinten a magyar mentalitás jelen van, amihez én túl naiv vagyok. Vagy voltam. Most lehet, hogy távolságtartónak tűnök, de jobb nekem egyedül, a saját dolgaimra koncentrálni, és csak azzal a maréknyi emberrel beszélgetni, akik eddig úgy tűnik, kiállták az idő próbáját. Ez pedig a másik meglátásom, hogy az az idő, amíg a másikkal foglalkozol, azt fektetheted saját magadba is, és máris előrébb vagy kettővel, legalábbis nekem ez a filozófiám. És nem zavar, ha emiatt remetének tűnök, békésebb így.
Persze, ha valaki rettenetesen zavar, vagy rossz érzést kelt benned, akkor kövesd ki, vagy tiltsd le, ebből nincs harag. Viszont élni és élni hagyni, és ne árts. Talán sosem fogom megérteni, hogy miért nem jobb a békés ignoráció, mint amikor valaki már-már tényleg zaklatás szinten megy egy olyan ember után, aki végtelenül idegesíti.
Ügyelj a(z online) biztonságodra
A fent írt cyberbully is részben arra sarkallt, hogy jobban átgondoljam, hogy mit és mennyit osztok meg magamból. Minél több személyes élmény, mindennapi dolog kerül megosztásra, annál több felületet és lehetőséget kapnak azok az emberek, akik csak és kizárólag mások terrorizálásában élik ki magukat. Sosem gondoltam volna, hogy teljesen ártatlannak tűnő dolgok is támadási felületet biztosíthatnak.
Bloggerként, aki a gondolatait osztja meg nyilván nehezebb meghúzni a határt, még akkor is, ha például ez a bejegyzés is megosztó lehet. De őszintén? A hallgatással csak hunyó lennék, és belenyugodnék, hogy ezek az emberek bármit metehetnek velem. Lehet leleplezés címszó alá bújni, de az online zaklatás semmilyen formában nem elfogadható, főleg nem olyan emberektől, akik állítólag könyves körökben mozognak, ezáltal pedig állítólag intelligensek.
A biztonság témájába tartozik az is, hogy ügyelek, hogy a telefonszámom és a címem csak annak és akkor adjam ki, akiben megbízok (kiadók például), hogy ne mutassam meg hol lakok. Sőt, mostanában már kezdek arra is odafigyelni, hogy ha máshol vagyok, akkor azt csak utólag osszam meg, már amennyiben megosztom. Lehet, hogy ezek már túlzott óvintézkedésnek minősülnek, de a saját bőrömön tapasztaltam, hogy sosem lehetsz elég óvatos.
Mit köszönhetek a könyves blogomnak?
Rengeteg dolgot. Tényleg. Nem buzdítanék senkit arra, hogy megnézze miket és hogyan írtam 8 évvel ezelőtt, mert iszonyú cikinek tartom, viszont ez azért jó, mert én is érzem a fejlődést. Sőt, mostanában néhány bejegyzést áthoztam 1-2-3 évvel ezelőttről, és helyenként azokon is látom, hogy ma már ilyen formában nem adnám ki a kezeim közül frissen. Tehát a szövegalkotási készségemnek tény, hogy rengeteget segített.
Gyakorlatilag szinte az összes közösségi média felületen fent vagyok. Attól függetlenül, hogy gyakorlatilag egy teljes állást tenne ki az összeset folyamatosan frissíteni, és az összesen jelen lenni, mindegyiknek utánanéztem valamennyire. Így pedig a social media működéséről többet tudok, mint egy átlagos felhasználó, amit szintén tudtam már kamatoztatni a blogoláson túl is. Volt, hogy a blogom, és a könyves tevékenységem munkához segített hozzá.
Ahhoz, hogy minimum úgy nézzen ki és úgy működjön az egész, ahogyan szeretném, muszáj volt tanulnom. Elmondhatatlanul sok órát öltem bele abba, hogy akár a közösségi média, akár a SEO, akár a videókészítés alapjait, és talán a haladó szintű alkalmazását is elsajátítsam. Az így megszerzett tudáson túl pedig már tudom azt is, hogy bármit képes vagyok megtanulni, ami igazán érdekel. Hogy képes vagyok olyan dolgokra, amiről először azt hittem, hogy nem fog menni.
Végül, de nem utolsó sorban azért köszönhetek ismerősöket, barátokat is ennek az egésznek. Az emberek jönnek és mennek – ez az élet természetes rendje –, és bármennyi ideig is van vagy volt jelen valaki, mindenki tanított valamit.
Összegzés
Nos, ez egy maratoni hosszú blogbejegyzés lett, több mint 3000 szóval. Konklúzióként mégis azt mondanám, hogy ha érdekel, ha érzed magadban az affinitást, akkor vágj bele, mert közel sem olyan félelmetes, mint aminek tűnik. Tény, hogy sokoldalúbbnak kell lennie az embernek 2022-ben, mint 2013-ban, azonban a befektetett idő és energia valamilyen módon mindenképp megtérül.
Hogyan indíts könyves blogot? Csak csináld! Tényleg. Mindent összevetve remek móka, hobbi, időtöltés. Időt és energiát ölni olyan hobbiba, ami boldoggá tesz pedig sosem elpazarolt idő. Főleg úgy, hogy nagyon sok olyan plusz dolgot is adhat, amire először nem is gondolnál.
Boldog vagyok, hogy még ha egy hirtelen jött ötlettel is indult, de rátaláltam az utamra. Ez a fontos, hogy olyan témát találj, ami mellett jóban-rosszban ki tudsz tartani.
Ez a bejegyzés részben azért készült, mert szeretem megosztani a gondolataim. Részben pedig azért, mert néhány témában én is napokig kutakodok, mire akár egy angol nyelvű oldalt találok. Ha pedig nem tudsz angolul, akkor remélem hasznosnak bizonyult a poszt.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!