Mészáros Dorka: Nem biztos, hogy visszajövök

Nem biztos, hogy visszajövök címmel jelent meg a Könyvhétre Mészáros Dorka legújabb regénye, mely műfaját tekintve krimi. Bevallom, a magyar szerzőktől alapvetően tartok egy picit, de ez a regény olyan gördülékeny volt, hogy nagyon szerettem olvasni.

A plusz érdekesség pedig az volt számomra, hogy az eltűnt diáklányt úgy hívják, mint engem. Viszonylag ritka névvel minden alkalommal meglepődök, amikor névrokonba futok bele. Főleg könyvekben – ez a regény volt az első ilyen alkalom nálam, hogy az egyik szereplő neve Tekla.

Nem biztos, hogy visszajövök

A regény viszonylag rövid, mindössze 300 oldal, de folyamatosan pörögnek az események. Az időintervallum, amit a cselekmény felölel pedig szintén rövid, 24 óra. Adott egy gimnázium, amihez kollégiumi rész is tartozik, ahol egy diáklány, A. Tekla öngyilkos lett korábban, a tanárok pedig egy újabb eltűnéssel néznek szembe. A rendőrséget nem akarják értesíteni, mert az az iskola hírnevét véglegesen tönkretenné, így abban egyeznek meg, hogy 24 óra alatt próbálják előkeríteni Lilit.

Amint megindul a tanári kar nyomozása, elkezdenek a csontvázak is kihullani a szekrényből. Szeretői viszonyok egymás között, diákokkal, bántalmazás, közben pedig egy újabb diák tűnik el. Amilyen szedett-vedetten hangzik, pont annyira volt érdekes, hogy vajon mire jutnak a tanárok. Mert tulajdonképpen a megoldás sokszor pofonegyszerű, csak nem akarunk a dolgok mélyére látni. Legalábbis nekem ez volt az egyik első gondolatom, miután befejeztem a könyvet.

A zárt közösség ereje és titkai

A regényben említésre kerül, hogy a tanárok java része hétközben bent alszik a kollégiumban, sőt, vannak, akik hétvégén is. Ez számomra azért is volt érdekes, mert egy olyan zárt közösség alakul ki, ahol óhatatlan, hogy olyan dolgok is elkezdődjenek, amik alapesetben nem biztos, hogy működnének. Például két tanár közti viszony. Vagy a végzős diák, és a fiatal tanár közti kapcsolat. Valamilyen szinten mindenki a saját dolgával foglalkozik, de mégis kuszálódnak a szálak.

A diákok itt kisebb szerepet kaptak, szóval nem mondanám ifjúsági regénynek a helyszín miatt sem, viszont mégis annyira tetszett az egész koncepció, hogy a csak beleolvasokból röpke 100 oldal lett első alkalommal. Mire az egyik történést feldolgozná az olvasó, újabb dolog történik, ami pedig nem feltétlenül illik bele a képbe. Spoiler nélkül nehéz erről írni, mert tényleg ez az egyik húzóereje a könyvnek, hogy folyamatosan derülnek ki újabb és újabb információk.

Ha nagon szőrszálhasogató szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy nem igazán életszerű, hogy egy tanári karban mindenkinek ilyen brutális szennyese legyen. Vagy akár az, hogy a tanárok a rendőrség nélkül nyomozzanak, vagy akár a regény legvége – túl sok krimit nézek ehhez 😀 Ettől függetlenül Camilla Läckberg óta – ahol többet kávéznak, mint nyomoznak, és ahol a rendőrség annyira bamba, hogy az unatkozó terhes újságíró oldja meg az ügyeket – ezen már nem akadok fent. Sőt, mivel fikció, ezért szerintem abszolút belefér, legalábbis számomra. Egyébként egy kis érdekesség, a szerző az információ szerint kriminológus is, szóval valószínűleg nem csak az NCIS alapján gyűjtött anyagot a könyvhöz.

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik nem ütköznek meg a fent említett tanárok nyomoznak-dolgon. Ha szereted a krimit, akkor jó választás lehet, és akkor is, ha a nagyon brutális, darabolós verziót nem bírod, mert a Nem biztos, hogy visszajövök szerintem egyáltalán nem durva. Ha egy olyan regényt keresel, ahol nincs üresjárat, és folyamatosan pörögnek az események, akkor is jó választás lehet.