A hasadék címmel jelent meg Jozef Karika szlovák szerző első magyar nyelvű thrillere, ami tőlünk nem is olyan messze, a Tribecsben játszódik. Azonban a regény nagyszerűsége szerintem, hogy a rejtély valóságalapja nyitott, képtelenség elmenni a könyv mellett úgy, hogy ne kezdenénk el találgatni, hogy vajon megtörtént eseményekről szól, vagy csak egy remekül sikerült fikció.
Nem utolsó sorban a thriller része zseniális, én, aki azt szoktam mondani, hogy Stephen Kingen szocializálódtam is elgondolkodtam helyenként, hogy majd reggel, világosban fejezném be inkább. Persze nem bírtam ki, és azok a kérdések, amik szerintem az összes olvasót foglalkoztatják adják a regény habját, amiért napokkal a befejezés után is veled marad. A könyvheti kívánságlistám legizgalmasabb regénye.
A hasadék
A szerzőt egy furcsa blogger keresi meg, hogy szeretné elmesélni a történetét. Azzal már nem foglalkozik, hogy utána mi lesz vele, de ezzel is szeretne egyfajta lezárást. A férfit munkanélküliként egy elmegyógyintézet lebontásához osztják be, ahol egy széfben megtalálja Walter Fischer ápolt anyagait. Illetve bakelitlemezeket, melyeken Fischer hangja hallható. A történet pedig hátborzongató: Fischer egyike azoknak, akik a Tribecs-hegységben megmagyarázhatatlanul eltűntek, és egyike azon még ennél is kevesebb embereknek, akik elő is kerültek. Persze mentálisan megviselték a történtek, finoman szólva.
A regény első felében a blogger elkezd nyomozni a misztikus eltűnések után, és egyre inkább a rejtély megszállottja lesz. A fülszövegben, a szerző megjegyzésében, illetve a blogger sztorijában is többször megjelenik, hogy gyakorlatilag az olvasóra van bízva, hogy elhiszi-e az igazságalapját a történetnek… Persze ahogyan haladunk előre a sztoriban, valós linkek szerepelnek a lábjegyzetben, ami alapján egyre csak nő a dilemma, hogy vajon igaz, vagy igazságba bújtatott fikció az egész. Mindenféle korú és nemű ember tűnik el a Tribecsben. Az egyetlen közös bennük, hogy november és március között veszik nyomuk. A rejtélyes eltűnések pedig az elmúlt évszázadokban ismétlődtek.
A hasadék első fele leírás, felvezetés, ami bevallom egy idő után kezdett unalmassá válni, de pont akkor gyorsultak fel az események. Akkor pedig már lehetetlen volt letenni. Éjszaka és sötétség ide vagy oda.
A dilemma: igaz, vagy hamis?
A regény második felében a blogger, a barátnője, egy szkeptikus, és egy misztérium-rajongó megnézik maguknak a Tribecs-hegységet, hogy vajon mekkora igazságalapja lehet ennek az egésznek. Az események itt gyorsulnak fel. Miközben én is folyamatosan tippelgettem olvasás közben, történtek olyan dolgok, amik abszolút megmagyarázhatatlanok. Mindezek mellett pedig voltak olyan dolgok, amik egy kis hely- és népsimerettel, na meg túrázói tapasztalattal megmagyarázhatóak. Noha véleményem szerint az átlag városi olvasó nem mindegyikkel van tisztában. Én sem voltam, azonban egy ismerősömmel veséztük ki az olvasottakat, akinek több rálátása van a dolgokra.
Alapvetően szerintem ez A hasadék hihetetlen erőssége. Ott van ez a nyitott kérdés, ami többször felmerül, hogy gyakorlatilag az olvasóra van bízva, hogy mit gondol. Sem a blogger, sem a szerző nem kívánja sem megerősíteni, sem cáfolni az első felében. Mire az események sűrűjébe kerülünk, addigra pedig képtelenség sztoikusan olvasni, és nem tippelgetni. Persze, stílusában is rátesz egy lapáttal, hogy ne akard bekategorizálni csupán fikciónak.
A saját teóriáim
Spoilermentesen nehéz írni erről a könyvről, de az én teóriáimat megosztanám azért. Az egyik gondolatom, hogy van némi valóságalapja, amit erősen kiszíneztek, olyan elemekkel is, amikre nincs magyarázat. A másik elméletem, hogy a szerző egy zseni, és a Howadoor-poszt, illetve minden más is az ő műve, amiet évek óta építget. Aztán megírja ezt a regényt, amiről képtelenség nem vitatkozni, és kihagyni a teóriagyártást.
A szkepticizmusom azt mondja, hogy azért csak kell lennie valami magyarázatnak, de így, és ebben a formában kicsit túl sok. Túl sok ahhoz, hogy elhigyjem, még akkor is, ha rajongok a rejtélyekért. És ha már ilyen közel van, akkor adná magát, hogy megnézzem magamnak. Még városi lányként is, aki soha nem aludt erdőben. De azért természetesen nem mennék el a Tribecsbe november és március között, amikor a történet szerint aktív a klaszter, mert ki tudja mi történhet 😁 Hiába viccelődtem ezzel, merszem nem lenne hozzá.
Kiknek ajánlom?
Horror- és thrillerrajongóknak mindenképp, illetve akiket érdekelnek a megmagyarázhatatlan rejtélyek. Akik pedig imádnak teóriákat gyártani, azok ezt a könyvet szerintem imádni fogják. Plusz ajánlás, hogy olvassátok többen egyszerre, mert személyesen diskurálni is élmény a regényről. Azért ha túlságosan kíváncsiak vagytok, és meglátogatnátok a helyszínt, vigyázzatok magatokra!
Ez a regény különös körülmények között született. A szerzőt egy korábbi misztikus thrillerének megjelenése után megkereste egy férfi, aki elmesélt neki egy hátborzongató történetet, ami egy elhagyatott elmegyógyintézet széfjében talált dokumentumokkal veszi kezdetét. Jozef Karika lejegyezte az elbeszélést, annak számos adatát ellenőrizte, majd saját jegyzeteivel ellátva kötetbe rendezte – ezt tartja most kezében az olvasó. A könyv lapjain kibontakozó tragikus és hajmeresztő eseménysor a világ elé tárja az egyik legnagyobb szlovákiai rejtélyt: az emberek megmagyarázhatatlan eltűnését a Tribecs-hegységben.
Legenda lenne, szándékos hamisítás, vagy maga a kegyetlen valóság? Ezt a kérdést a lebilincselő rémtörténetet közreadó szerző is felteszi, az olvasóra bízva annak megválaszolását.
A hasadék eredeti kiadása óriási visszhangot keltett, az utóbbi évtizedek legnépszerűbb szlovák regénye lett, és az irodalom határait túllépve popkulturális jelenséggé vált.