Még tavasszal rendeltem meg ezt a regényt, mert nagyon birizgálta a fantáziám Blake Crouch a Wayward Pines-trilógia után. A Véres arany pedig mint folytatás azt hiszem tökéletes választás volt. A fülszöveg alapján ez egy korai regénye, de ettől függetlenül a megmagyarázhatatlan rejtély, a misztikum, illetve az erős thriller-vonal is zseniálisan keveredik benne.
Szintén a fülszöveg szerint ezzel a kötettel érdemelte ki Crouch, hogy Stephen Kinghez hasonlítsák – ezeket a hasonlítgatásokat pedig személy szerint zsigerből gyűlölöm. Semmi értelme. Sőt, plusz elvárásokat támaszt a szerző iránt, amit ha nem tud hozni, azért lesz csalódás. Na ezt a kis szösszenetet csak azért említem meg, mert itt véleményem szerint van némi alapja ennek a hasonlítgatásnak. Mármint Blake Crouch is egy zseni, csak picit másképp, mint King.
Mondjuk alapvetően a Wayward Pines is annyira magasra tette nálam a lécet sok évvel ezelőtt. Ezért is tartottam Crouch többi regényétől, mert mi van, ha nem annyira jó. Alaptalan volt a félelmem, legalábbis a Véres arany kapcsán mindenképp.
Véres arany
A történet két szálon fut, 1893-ban, illetve 2009-ben. A jelenben megismerkedhetünk az Eltűnt Város legendájával, illetve azzal a rejtéllyel, hogy a városlakók olyan gyorsan távoztak, hogy a karácsonyi vacsora is érintetlenül pihen az asztalon több mint 100 éve. A múltban viszont a városka lakóival ismerkedhet meg az olvasó, és az utolsó napjaikkal. És igen, a titokra is fény derül, hogy miért, hogyan, és hová tűntek ennyire gyorsan.
A jelen expedíciója pedig nem csak az embert próbáló túra miatt izgalmas, hanem azért is, mert nem mindenkinek annyira tiszták a szándékai, hogy egyszerűen csak felfedezzék a városkát. Ugyanis több millió dollárnyi arany pihen a helyen, amit azóta sem sikerült megtalálni. A kincskeresés, illetve a hatalmas összeg rengeteg embert megbolondít, amiért ölni is képesek. A cím pedig itt nyer értelmet…
A rejtély és a misztikum vonzása
Bevallom, azért is vettem kézbe a regényt, mert mostanában a megmagyarázhatatlan és misztikus alapfeltevések iszonyatosan vonzanak. Ha pedig ennek van némi valóságalapja, akkor az mindent visz. Ebbe a spirálba szerintem A hasadék rántott be, ahol ugyan nem jut konszenzusra a szerző, ellenben a Véres arany kínál egy megoldást – akár igaz, akár nem. Ezzel sem volt problémám, ugyanis a mindentől elzárt kisváros rejtélye sokkal izgalmasabbnak bizonyult.
Az pedig számomra igazán izgalmas volt, ahogyan a jelenben Abigail, az újságíró városi lány küzd a természettel – ez is egy visszatérő dilemmám, hogy én vajon hogyan boldogulnék hasonló körülmények között. Valószínűleg sehogy, vagy eszméletlen nehezen 😂 Persze azért nem próbálnám ki, nekem teljesen elég az otthonom kényelméből dilemmázni ezen.
A Véres arany másik nagyszerűsége az volt számomra, hogy nem csak a rejtély, hanem az emberi sorsok is szépen kirajzolódnak az oldalakon, de főleg ahogy halad előre a történet. Mindét idősíkon. Talán az 1893-as szál elgondolkodtatóbb, az emberek egymásba vetett hite, és naivitása. Vagy az, hogy pont az az ember árulja el őket, akiről a legkevésbé feltételeznék. A múltbéli szál vége pedig számomra egy olyan mozzanat volt, amikor azt mondtam, hogy ha befejeztem a könyvet, akkor valami vidámabbal folytatom az olvasást. Egyszerűen összefacsarta a szívem. Pedig tudom, hogy ez nem az a műfaj, ahol happy end a vége, és mindenki boldogan él míg meg nem hal.
Kiknek ajánlom?
Thrillerrajongóknak abszolút. Azoknak is, akik hozzám hasonlóan szerették a Wayward Pines-trilógiát, és szívesen olvasnának még a szerzőtől. Remek olvasmány lehet, ha szereted a rejtélyeket, bírod az izgalmakat, és mindezek mellett az emberi sorsok rajza sem áll távol tőled.
1893 karácsonyán az aranybányászatról ismert Abandon városában minden férfi, nő és gyermek nyom nélkül eltűnt. A vagyontárgyaik érintetlenek maradtak, az ételeik megfagytak az üres faházakban – és ami a legfurább: a maradványaik soha nem kerültek elő. Azóta, egyes szóbeszédek szerint a területet kísértetek lakják.
2009-ben egy történelemprofesszor, az újságíró lánya és két idegenvezető az eltűnt város felkutatására indul, hogy fényt derítsenek arra, mi is történt valójában. Nem sokkal előttük egy másik expedíció már kísérletet tett erre, azonban a csapat tagjai soha nem tértek vissza. Hamarosan nekik is szembe kell nézniük a lehetetlennel: a hóviharban, legalább 30 kilométernyire elvágva a civilizációtól nincsenek egyedül, és a múlt mindennél szörnyűbb módon van jelen. Blake Crouch e korai regényével érdemelte ki először, hogy Stephen Kinghez hasonlítsák, majd később a Wayward Pines-trilógiával betonozta be a nevét a modern thriller műfajának legnagyobbjai közé.