Kicsit döcögősen indult az Elvesztek Párizsban olvasása. Többször nekifutottam néhány oldallal, de a regény eleje nem nyűgözött le. Szerencsére nem adtam fel, és ennek utólag nagyon örülök, mert egy ötcsillagos olvasmányélmény számomra, minden nehézség ellenére.
Vagy tulajdonképpen nem voltam abban a hangulatban sokáig, ezt is mondhatnám. Hiszek abban, hogy ha egy könyv nem talál meg azonnal, akkor nem szabad erőltetni, érdemes pihentetni. Áprilistól szeptember elejéig adtam neki időt, akkor viszont jött, látott, és győzött. Szívszorító és izgalmas kémtörténet a II. világháború viharaiban. Történelmi fikció, aminek a középpontjában bátor, rettenthetetlen és erős nők állnak.
Elvesztek Párizsban
Az Elvesztek Párizsban egy mondhatni véletlennel indul: egy Grace nevű fiatal nő talál egy bőröndöt a New York-i vasútállomáson, melynek tartalmából egy fényképcsomagot emel el. Sokáig nem tudja, hogy mitévő legyen, ám mire végre elhatározásra jut, hogy visszateszi a bőröndbe, az eltűnik. Mivel nem hagyja nyugodni a rejtély, ezért elkezd utánajárni a képeken szereplőknek – akik mind nők.
A történet két idősíkon játszódik, a másik oldalon Marie-t ismerhetjük meg, aki szintén egy véletlen folytán – és mert kiválóan beszél franciául – egy női kémhálózat tagjai közé kezdik beszervezni. A fiatal, egyedülálló anya a pénz reményében csatlakozik, miközben dúl a háború, és abban reménykedik, hogy így mindent megadhat majd a kislányának.
A szálak szép lassan kezdenek összeérni, eközben pedig a háború sújtotta Franciaországba is elkalauzol a szerző, ahol egy csapatnyi angol igyekszik szabotálni a németeket, illetve Grace, a háború utáni dolgozó nő hétköznapjai is megelevenednek az olvasó előtt.
Erős, egyedülálló nők a regény középpontjában
Bevallom, szeretem az erős női karaktereket. Az erő pedig nem a súlyemelésben vagy a harci technikákban nyilvánul meg, hanem ahogyan az Elvesztek Párizsban lapjain is tökéletesen ábrázolja Jenoff abban is, hogy hogyan boldogulnak egyedül. Különösen egy olyan időszakban, amikor a férfiak irányították a világot. Vagy egy olyan helyzetben (háború), ahol a nagy könyv szerint a nőknek semmi keresnivalója sem volt.
Őszintén szólva Marie töténete sokkal közelebb állt a szívemhez, különösen a terepen töltött időszaka. Nem tudtam letenni a könyvet, mert annyira izgalmas volt, sőt, mivel viszonylag keveset olvastam erről a témáról, számomra újdonságként hatott mind ahogyan szervezkedtek, mind az eszközök például, amiket használtak. Aztán volt egy pont, ahol letettem a könyvet, mert úgy éreztem darabokra fogja törni a szívem. Akkor értettem meg az Elvesztek Párizsban cím igazi jelentését. Oké, ez kicsit naivan hangzik, de ha az ember a szívébe zárja a karaktereket, azért reménykedik, amíg csak tud.
Mindezekkel ellentétben a regény végkifejlete tetszett, főleg ahogyan a helyére került minden ismeretlen elem, és kirajzolódott a teljes történet. A bajtársiasság, egymás védelmezése és segítése pedig egy hatalmas mozgatórugója a karaktereknek, ami miatt sokkal közelebb kerül még a legtávolságtartóbb is az olvasóhoz.
Kiknek ajánlom?
Mindenkinek, aki szereti a háború idején játszódó történeteket. Én alapvetően nem vagyok a műfaj nagy rajongója, szóval viszonylag kevés ilyen regényt olvasok, ettől függetlenül a hozzám hasonlóknak is remek lehet. Akiket érdekelnek a női sorsok, vagy a háború alatti női sorsok, az is kedvelni fogja. Vagy aki csak szimplán teljesen laikus, de mégis kíváncsi rá, hogy a női kémhálózatok hogyan működtek akkoriban emészthető, gördülékeny, és élvezetes stílusban elmesélve.
Nem utolsó sorban pedig bárki, aki egy letehetetlen olvasmányt keres, az Elvesztek Párizsban remek döntés lehet ebből a szempontból is.
Még több könyvajánlóért csekkoljátok a Könyvajánló kategóriát ✨
1946, Manhattan: Grace Healey egy hétköznap reggel munkába igyekezvén átvág a New York-i Grand Central pályaudvar nagycsarnokán, és belebotlik egy gazdátlan bőröndbe. Kíváncsiságtól hajtva belekukkant, és egy borítéknyi fényképet talál benne. A tucatnyi női portré annyira megragadja, hogy a csomagot zsebre vágva sietve visszatuszkolja a bőröndöt a pad alá, és már szalad is a dolgára.
Hamarosan megtudja, hogy a bőrönd tulajdonosa Eleanor Trigg volt, aki a második világháború alatt az angol titkosszolgálatnál női ügynökök hálózatát szervezte. Az ügynöknőket a megszállt Európában vetették be futárként és rádiósként, közülük azonban tizenketten soha nem tértek haza, sorsukat homály fedi. Grace megpróbálja felgöngyölíteni ezeknek a nőknek a történetét. Nyomozása egy Marie nevű ifjú anyához vezet, aki veszélyes franciaországi küldetése során a barátság, hűség és árulás útvesztőjében maga is kis híján odaveszett.
Pam Jenoff regénye a második világháborúban tevékenykedő női titkos ügynökök köreibe repíti az olvasót. A valós eseményekre épülő történetben feltárul előttünk ezeknek a merész és hősies nőknek a háborúban betöltött fontos szerepe, miközben a szerző magával ragadóan mesél bátorságról, testvériségről és a legnagyobb vészben tanúsított túlélő erőről is