Rachel Cusk Körvonal című regénye (vagy novellagyűjteménye) minden, csak nem megszokott. Talán emiatt is viseltettem vegyes érzelmekkel a könyv iránt. Mert nem adja könnyen magát, nem maga a cselekmény a fontos, ettől pedig nehéz elvonatkoztatni.
Körvonal
Ahogyan a fülszövegben is olvasható, tíz elbeszélést tartalmaz a kötet, egyik sem hosszú, és első ránázásre mindegyik másról szól, maga a kötet pedig totálisan kuszának hat. Sokszor esem én is abba a hibába, hogy a cselekményre fókuszálok, Cusk pedig ezt a konvenciót rúgja föl a Körvonalban. Mert itt ha a történet halad is valamerre, egyáltalán nem az a fontos, hanem az érzések. No és persze a beszélgetők közötti viszony. Vagy éppen az aktuális történet, amiről diskurálnak.
A másik berögződés a főszereplő személyének ismerete. A Körvonalban tulajdonképpen őt sem ismerhetjük meg névvel, külső leírásokkal, sokkal inkább sejtetni engedi a karaktert. Ez a karakter pedig a könyv végére körvonalazódik valamennyire, bár véleményem szerint a trilógia végére lesz egy nagyobb képünk róla.
De mégis hogy lehet így élvezni az olvasottakat? Úgy, ha elfelejtesz minden elvárást, amit egy könyvvel kapcsolatosan támasztanál, bármilyen formában. Talán egy picit Margaret Atwoodhoz is tudom hasonlítani, bár az ő regényeit én személy szerint könnyebben faltam eddig. Ha az érzésekre és a legapróbb mozzanatokra figyelsz, akkor valószínűleg megtalál majd a Körvonal.
Én igazából pont ezek miatt nem éreztem annyira magaménak olvasás közben, sőt, utána sem. Azóta eltelt néhány hónap, és előnyére vált az olvasásélménynek, mert már másképp tekintek rá, bár tény, hogy megérne egy újraolvasást a fentiek tudatában. Ha esetleg hasonló cipőben járnátok, tegyétek félre és pihentessétek egy kicsit, ez tipikusan az a könyv, aminek jót tesz a lassan, komótosan olvasás.
Kiknek ajánlom?
Valamiért olyan érzésem van, mintha egy rétegolvasmány lenne a fent felsoroltak miatt. Hogy a Körvonallal mintha egy picit küzdeni kellene, csak úgy, mint a saját berögződéseinkkel. Ez persze nem probléma, de aki el tud vonatkoztatni mindentől, és nem zavarják a legapróbb részletek, annak mindenképpen nagy élményt nyújthat. No és azoknak is, akik imádnak elveszni a részletekben. Vagy azoknak, akik kíváncsiak, hogy mások hogyan gondolkodnak a saját életükről.
Még több könyvajánlóért csekkoljátok a Könyvajánló kategóriát ✨
,,Közel kell maradni a dolgok kontúrjához, közel hozzájuk, de kívül rajtuk, ahogy egy fecske követi a táj vonalait, kirajzolja őket, de nem száll le soha.”
A Körvonal regény tíz beszélgetésben. Egy frissen elvált írónő Athénba repül, ahol egy kreatívírás-kurzuson tanít. Kollégákkal, régi ismerősökkel, idegenekkel találkozik: csak egy-egy villanásra jelennek meg egymás életében, beszélgetéseik egyszerre esetlegesek és sorsfordítók. Talán épp a köztük lévő távolság, a folytatás lehetetlensége miatt engedik meg maguknak, hogy őszintén, madártávlatból vessenek számot az életükkel az abszurd apróságoktól a nagy válságokig. Ezek a keresetlen, útkereső beszélgetések rajzolják ki Cusk érzékeny elbeszélőjének alakját, aki jelenlétével figyelni, látni tanít.
A Körvonal egy rövid, mégis eposzi ciklus első darabja: egy mesteri trilógiáé, amelyet korunk egyik legjelentősebb teljesítményeként őriz majd meg az emlékezet.
A második kötet, a Tranzit, 2021 őszén, a harmadik, Babérok, 2022 tavaszán jelenik meg.