Igazi horror, szóval Jack Ketchum A szomszéd lány című regényére nagyon kíváncsi voltam, hogy kilépve Stephen King bűvköréből, vajon milyen érzéseket kelt bennem. Nyomasztó, felkavaró, helyenként undorító, és eléggé szívszaggató volt a történet számomra.
Mert Jack Ketchum klasszikusa, A szomszéd lány bizony gyerekekről szól. A két lány, Meg és Susan hányattatott háttérrel kerül ehhez a bestiális nagynénihez, tehát nem tudnak sarkon fordulni bármikor. A regény 1989-ben jelent meg, és az ’50-es években játszódik. Ez talán nem is lenne akkora dolog, csak hogy mint kiderül, sajnos igaz történeten alapszik a cselekmény. Ennek fényében pedig szerintem teljesen más szemmel olvassa az ember, hiszen nem húzható rá az a távolságtartás, hogy ehh, ez úgyis csak kitaláció.
A szomszéd lány
Stephen King utalt rá egyszer, hogy a legfélelmetesebb és a legveszélyesebb lény az ember, s nem a természetfeletti vagy a kitalált karakterek, A szomszéd lányban pedig nagyon szépen megfigyelhető ez a maga szomorú módján. Én alapvetően bírom a horrort és a thrillert, és hiába viszonylag rövid a regény, mégis sokszor meg kellett állnom olvasás közben, félre kellett tennem, mert egyszerűen letaglózó a brutalitása.
David, a szomszéd fiú gondolkodik el egy ponton, hogy vajon meddig mennek még el. Ez pedig az olvasóra is vonatkozhat: nem tudod letenni, mert egyszerűen kíváncsi vagy, hogy hol lesz a vége. Vajon mi történik Meggel, és vajon a gonosz megkapja-e a méltó büntetését.
Szerintem A szomszéd lány az a történet, amihez tényleg gyomor kell olvasás közben. Még akkor is, ha kicsit messzebbről nézve egy sor morális problémát boncolgat. Köztük a kisvárosok vagy kertvárosok egyik legnagyobbikát: mi az a pont, amikor már nem hunyhatunk szemet a szomszédban történő dolgok felett? Mikor jön el az az idő, amikor már ne azzal foglalkozzunk, hogy mi magunk leszünk ettől kotnyelesek, hanem tenni kell valamit? Pepitában talán azt tudom mondani, hogy a közöny a mai világunknak is egy égető problémája. Legyen szó akár a regényben is vázolt családon belüli erőszakról, akár bármi másról.
Kiknek ajánlom?
Alapvetően azt szoktam egy-egy könyvre mondani, hogy szerettem olvasni, de itt azt hiszem ez nem lenne helyénvaló. Inkább azt mondom, hogy örülök, hogy kézbe vettem, és megismerkedtem a történettel. Azoknak tudom ajánlani, akik nem rettennek vissza a rázós regényektől, és olvastak már horrort vagy thrillert, mert bizony ebből a szempontból itt semmi jóra ne számítson az olvasó. Pont emiatt számomra csak egyszer olvasós könyv, akármennyire is zseniális a műfajában.
Mindezek mellett pedig nagyon kíváncsi lennék Jack Ketchum többi kötetére is, habár a Moly szerint eddig csak A szomszéd lány jelent meg magyarul.
Még több könyvajánlóért csekkoljátok a blogon a Könyvajánló kategóriát ✨
Külvárosi környék az 1950-es években. Árnyékos, fák szegélyezte utcák, gondosan ápolt pázsit, kényelmes kis otthonok. Kellemes, békés környezet ahhoz, hogy itt nőjön fel az ember.
Kivéve a tinédzser Megnek és mozgássérült húgának, Susannek. Valahol egy zsákutcában, a Chandler család sötét, nedves pincéjében a két lány saját nagynénjük áldozatává válik, kiszolgáltatva a teljes őrületbe merülő távoli rokon kegyetlen rigolyáinak és dührohamainak. Olyan őrület ez, amely megfertőzi a nő három fiát is – végül pedig az egész környéket.
Egyedül a szomszédban élő, tizenkét éves David ütközik csak meg a történteken, tétován ingadozva a két lány és azok könyörtelen, vad kínzóinak tettei között. Ennek a fiúnak végül egy határozottan felnőtt döntést kell meghoznia.