A 92. Ünnepi Könyvhét 2021. szeptember 2-5. között került megrendezésre a Vörösmarty téren és a Duna korzón. Idén picit eltérve a korábbi évek gyakorlatától a Vörösmarty téren voltak a felnőtt, a Duna korzón a gyermekkönyvek. Rengetegen voltak, nagyon sok kiadó képviseltette magát, én pedig három nap is kilátogattam. Élménybeszámoló képekkel.
Ha jól számolom, akkor hatodik éve veszek részt rendszeresen a nagy könyvünnepeken (Könyvfesztivál és Könyvhét), de ennyi embert még szerintem nem láttam. Tavaly elmaradtak a rendezvények, és arról beszélgettünk, hogy vajon az elszigeteltség miatt érezzük-e nagyobbnak a tömeget, vagy tényleg sokan vannak. Tényleg sokan voltak, aminek részben nagyon örültem, részben azért kihívások elé állított mindenkit.
Olvasó vagyok
Mármint igen, én is olvasó vagyok, de ez a szlogenje az Ünnepi Könyvhétnek, amit idén 92. alkalommal rendeztek meg. Erről pedig eszembe jutott az a kislány, aki a kísérőjével beszélgetett. Hogy bizony ilyen sok ember olvas, akiket lát maga körül. Hogy a könyvek nem vesztettek az értékükből, és hogy minden mástól függetlenül még mindig rengeteg ember olvas. Az már csak az én véleményem, hogy olvasni menő, könyvekkel körbevenni magad felemelő érzés, könyves eseményre – könyvvásárra, ahogy kint sokan emlegették – járni pedig nálam bármilyen zenei fesztiválon túltesz.
Idén bevallom, inkább az élmények és a találkozás volt a fő szempont nálam, ezért is csak telefonnal lőttem néhány fotót. Szombaton nálam volt a pici gépem is, de elfelejtettem elővenni. Az elmúlt években rengeteget fotóztam, igyekeztem minél több pillanatot megörökíteni, idén viszont csak elvoltam a tömegben, és így is szuper volt. Felvettem néhány rövid videót, amiket összevágva TikTokra tettem ki, de ez is ilyen vagy sikerül, vagy nem alapon történt (sikerült végül 😀)
Nagy találkozások
Idén a dedikálásokat sem figyeltem annyira, sokszor utólag eszméltem fel, hogy jéé, XY is kint volt, de jó lett volna találkozni! Viszont két embertől mindenképp szerettem volna aláfirkantást: Molnár Piroska és Mucsi Zoltán. Mindkettejüket rettentően tisztelem, és olyan érzésem volt, hogy az én szememben ők sokkal inkább sztárok, mint bármelyik hype-olt celeb. Hasonlóan éreztem azokkal az irodalmi sztárokkal is, akik ott sétáltak a tömegben, vagy egymással beszélgettek alig pár lépésnyire tőlem. Hihetetlen élmény volt ennek a ténye is.
No és veletek is találkoztam! Jó néhányan odajöttetek, integettetek, váltottunk pár szót, és őszintén szólva nekem ez annyira új és furcsa élmény, hogy sokszor nem tudtam vele mit kezdeni. Örültem és megdöbbentem, de aztán gondolkodtam, hogy remélem nem vette senki rossz néven, hogy talán nem úgy reagáltam, ahogy “illett” volna. Tényleg semmi olyasmiről nincs szó, hogy zavart volna – sőt! –, sokkal inkább meglepett. Az is, hogy bárki “felismer”, és az is, hogy mennyien szerettek. Mostanában nem volt videó, de például ez nekem hatalmas löketet adott, hogy igen, megéri csinálni, vannak, akik tényleg szeretik azt, amit én kiteszek az internetre.
Találkoztam sok régi ismerőssel, és sok olyannal is, akiket eddig csak online “ismertem”. Volt, akikkel tudtam hosszabban is beszélgetni, és volt, akikkel csak néhány szóra futotta. Ezért is imádom ezeket a könyves eseményeket, mert ha a hétköznapi mókuskerék sokszor nem hoz össze, itt mégis van rá lehetőség. Még az én kis introvertált lelkemnek is fontos, noha a harmadik nap után úgy jöttem haza, hogy akkor most egy hétig nem akarok embert látni, ezt ki kell pihenni 😂
Gyermekkönyvek a Duna korzón
Idén a gyerekkönyves kiadók a Duna korzón kaptak helyet (ahol a teljes Ünnepi Könyvhét volt megrendezve két éve a Vörösmarty tér felújítása miatt), és noha nem egy kupacban volt az összes kiadó, ott is rengetegen voltak. A kiadók zöme gyerek- és ifjúsági könyves stand volt, de helyet kaptak “felnőtt” kiadók is a korzón. Néhányszor itt is végigsétáltam, de inkább a Vörösmartyn töltöttem az időmet.
A Könyvhét kettébontásának koncepciója mögött az esemény szellősebbé tétele volt az indok, viszont ilyen tömegben ez nem igazán valósult meg. Ettől függetlenül utólag úgy érzem, hogy nem is volt olyan rossz ötlet, sokszor lépni is alig lehetett, még ha azt is tapasztaltam, hogy mindenki türelmes volt a másikkal.
Könyvheti szerzemények
Múltkor összeállítottam egy könyvheti kívánságlistát itt a blogon, aminek a nagy része hazajött velem, illetve voltak, amiket utólag tettem rá képzeletben magamnak. Vannak könyvek, amik később jelentek meg, és vannak, amik fölött elsiklottam, de így sem panaszkodhatok a három nap alatt összesen 25 új könyvvel. Ezeket már el is kezdtem olvasni, és lekopogom, talán most már az olvasási válság is a háttérbe húzódik.
Összességében nagyon jól éreztem magam, habár sokszor olyan érzésem volt, mintha csak lebegnék. Nagyon fáradt voltam, a négy délutános és a három éjszakás között igyekeztem minél többet kint lenni. Persze, dönthettem volna úgy, hogy elég egy nap, de ha már Budapesten élek, és ha már végre van Könyvhét, akkor lemondok a pihenésől pár nap erejéig. Utólag visszanézve nagyon megérte. Emocionálisan nagyon feltöltött.
A Könyvhéten beszerzett könyvek listája
V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete
Simone St. James: Alkony Motel
Silvia Moreno-Garcia: Mexican Gothic – Mexikói rémtörténet
Jozef Karika: A hasadék
Stephen King: Az írásról
Stephen King – Richard Chizmar: Gwendy és a varázsdoboz
Rachel Cusk: Tranzit
Guillaume Musso: Regényélet
Irvin D. Yalom – Marilyn Yalom: Halálról és életről
Christie Tate: A csoport
Andy Greene: Office
Köves Gábor: Végszónak sem rossz
Molnár Piroska: Kvittek vagyunk
Carlos Ruiz Zafón: Marina
Virginia Woolf: A világítótorony
Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym, a tengerész
Karen Blixen: Távol Afrikától
Alice Walker: Bíborszín
Hatice Meryem: Hogyan fogjunk hozzá egy nő meggyilkolásához?
Markovits Rodion: Szibériai garnizon
Emily Brontë: Üvöltő szelek
Mucsi Zoltán: Mucsi 12x
Balogh Klára – Bárdos Katalin – Békési Tímea – Hardy Júlia – Koltai Mária – Korbuly Ágnes – Tóth Borbála: Transzgenerációs történetek
Jarovinszkij Vera: Női körben
Megyeri Zsuzsanna: Gyere közelebb!
Alain de Botton: A hírek
Bolgár társalgás
Az Addie LaRue láthatatlan élete és az Alkony Motel pár nappal előtte érkeztek futárral, de ideveszem őket is, mert könyvheti újdonságok. Kint az Irodalomterápiát szerettem volna megvenni, de a kiadó nem volt kint, a kereskedőknél addigra pedig elfogyott, mire feleszméltem. Na nem baj, majd megrendelem, azt hiszem így is van mit olvasnom jelenleg 🥰
Ti voltatok kint a Könyvhéten? Hogy éreztétek magatokat, mennyi új könyvvel gazdagodtatok?
Ha pedig máshol is követnél, az alábbi platformokon találsz meg: